Kalapács Árpád 1954. július 13-án született Székelyudvarhelyen,  az alig tízéves, de tehetséggel megáldott mozgékony legényke a birkózószőnyegen sorra fektette két vállra a kortársait. Igen mozgékony gyermek lévén, Elekes Endre, a gimnázium tornatanára azt javasolta, hogy legyen a birkózócsapat tagja. A szülők boldogan mondtak igent, de azzal a feltétellel, ha az otthoni házimunkát is elvégzi. Két év múlva már országos második a súlycsoportjában. Az ifjúsági csapat egyik alapembere lesz, mint junior számos értékes helyezést ér el az országos bajnokságokon, mind egyéni, mind csapatbajnokságban. Tagja volt a román ifjúsági válogatottnak is. Később a Fások sportegyesületnél folytatta Kovács János edzővel, ahol a 48 kg-os súlycsoportban birkózott. A körülmények szerények voltak, de annál nagyobb volt a lelkesedés. A birkózósport virágkorát élte, csapatbajnokságban mindig az első három között voltak. Az udvarhelyi birkózókat mindenütt számontartották. A sorkatonai szolgálatot a brassói ASA katonacsapatban teljesítette, eredményeivel Gheorghe Jancau edző is elégedett volt. A bakaélet után visszatért a székelyudvarhelyi Fások csapatához mint birkózó, majd a bukaresti edzői iskola elvégzése után edzőként dolgozott tovább a klubnál.

Edző Zetelakán 

Az udvarhelyi sportiskola akkori vezetősége úgy döntött, hogy a város vonzáskörzetéhez tartozó nagyobb községekben kihelyezett birkózócsoportokat hoz létre, így Korondon, Farkaslakán, Ze­te­lakán erős bázisok jöttek létre. Huszonhét éves, amikor elvállalja a zetelaki fiatalok felkészítését és a sporttág népszerűsítését a községben. Tehetséges fiatalok bontakoztak ki a keze alól, akik később több országos aranyérmet szereztek. Azt vallja: nem minden gyerek tehetséges a birkózásra, de az edző feladata, hogy felfedezze és kiválassza a tehetségeket, erre neki mindig volt türelme.

Irány az osztrák határ

Romániában a diktatúra nyolcvanas éveiben egyre több székely birkózó menekült külföldre, akik idegenben is megállták a helyüket. Soha nem vágyott külföldre telepedni, de egy rendőri zaklatás után vándorbotot vett. 1986 júniusában ő is, mint sokan mások, egy magyarországi kirándulás alkalmával átszökött a 19 éves Miklós László birkózóval az osztrák határon, ahol sikerült folytatnia szakmáját, amely egyben hobbija is volt. Fél évet a Salzburg melletti A. S. Wals bajnokcsapatánál edzőként tevékenykedett, majd a németországi VFK Schifferstadt csapat hívására nyugatabbra megy. Viszi magával tanítványait is, a fenyédi származású Miklós Lászlót, később a zetelaki Szabó Lászlót, aki Ludwig Schnaider néven lesz közismert, illetve Péter Ferencet. Jól jött a német csapatnak az erősítés, hiszen ötévi kihagyás után újra német bajnokságot nyert a csapat. Mindhárman többszörös német bajnokok. Elvégzi a fizioterápia- és masszőriskolát, a német szövetség emberei felfigyelnek a fiatal edző munkájára. Árpit 1989-ben behívták a német válogatottba a csapat felkészítésére, ő lett a válogatott edzője, masszőrje és gyógytornásza. Ez a megtiszteltetés számára tizenkét évig tartott. Körbejárta a világot, Németországot képviselve és ott volt 1992-ben a barcelonai olimpián, ami egy sportoló életében a legtöbbet jelenti. Spanyolországban három udvarhelyi találkozott a birkózóarénában: Szabó László, Kalapács Árpád német színekben és Elekes Endre Magyarországot képviselve. 

Néztük az olimpiát

Nem is álmodtuk, hogy városunk is képviselve lesz a spanyol honi olimpián. Bekapcsoltuk a tévét, és egyszerre három udvarhelyi birkózólegényt és Károlyi Márta Gyöngyvér világhírű tornászedzőt láthattuk a barcelonai olimpia élő közvetítéseiben. Nem volt könnyű dolga a román sportkommentátornak, hiszen egyik nevét sem emlegethette. De amit mondani kellett, azt nem tudta elhallgatni. Az olimpiáról ünnepi uniformisban hazaérkező olimpikonokat hatalmas üdvrivalgással és nekik kijáró tisztelettel fogatták. Kaptak ebből a székely legények is Németországban és Magyarországon is. Első alkalom volt, hogy az udvarhelyi birkózók is bemutatkoztak az olimpián.

Fordulat

Az 1989-es rendszerváltást követően sok minden megváltozott Kalapács Árpád életében. Nemcsak a hazalátogatás öröme, hanem az udvarhelyszéki birkózás támogatása is elsőrendű feladat lett számára. Minden lehetőséget kihasznált a birkózósport és a sportolók támogatására. 2016-ban Székelyudvarhely sportnagykövetévé nevezik ki, hogy tudásával és tapasztalatával szolgálja a székelyföldi birkózás további fejlődését. Ekkor mondta: „Nekem a birkózás nagyon sokat segített az életben, és szeretném, ha abból valamit vissza is tudnék adni.” Bejárta a világot, két ország között ingázik, mindkét helyen otthon érzi magát. Egész életében azt csinálta, amit szeretett: a szabadfogású birkózást szolgálta. Boldog embernek érzi magát. Ebben nagy támogatója volt felesége, Ibolya asszony is, aki a nyugodt hátteret biztosította. Boldog születésnapot!