Számos olyan filmet láthattunk már, ahol a főhősnek van egy álma, hisz benne, dolgozik érte, aztán egyszer csak az események kezdenek az elképzelései szerint alakulni. Némileg ehhez hasonlítható a gyergyószentmiklósi Inter Gyergyó teremlabdarúgó-csapat története, annyi különbséggel, hogy ők annak idején az iskolaudvaron pusztán a sport szeretetéből gyűltek össze, nem gondolván, hogy szűk tíz év múlva az országos másodosztályú bajnokságban képviselhetik szülővárosukat. Si­ker­­történet egy baráti társaságról, ahogy ők mondják, családról, amely számos akadályon túljutva, továbbra is azt a feladatot végzi, amelyet a kezdeteknél tűzött ki magának: a focit szeretve adózni a játék örömében, ezáltal elérve, hogy azt mások is megkedveljék. [caption id="attachment_42103" align="aligncenter" width="960"] Inter Gyergyó. Csapat és család[/caption] Tizennégy évvel ezelőtt, azt is mondhatjuk, hogy egy iskolai focipályán alakult meg az Inter Gyergyó, amely kezdetben a tanintézmények által szervezett bajnokságokon, majd később egyre több máshol tartott tornán vett részt, szép eredményeket szerezvén. Idővel már saját kupákat is szerveztek, a játékoskeret pedig egyre inkább összeállt, hisz sokan az ellenfelek csapataiból érkezve kívántak „interesek” lenni. A csapat jelenlegi ügyintézője, Kémenes László, aki már a kezdeteknél is ott volt, lapunknak megjegyezte: érezni lehetett, hogy a társaság többre hivatott a sulibajnokságoknál. Mindent, ami önerőből lehetséges Amennyire lehetett, igyekeztek egységes csapatként kinézni, néhány esemény pedig még ma is mosolyt csal az arcukra: Balogh András játékos elmondta, ilyen például a bukaresti kínai piacon vásárolt zebracsíkos mez, amelyet ők viccelődve csak „börtönös” meznek hívnak. Bizony, sokáig az olasz élvonalbeli Juventuséhoz hasonló szerelésben lépett pályára az Inter, amelyet 2005-ben váltott a ma ismert – és védjegyükévé vált – zöld-narancssárga szerelés. – Idővel olyan sokan lettünk, hogy két csapattal is nyugodtan be tudtunk nevezni egy-egy tornára – emlékszik vissza erre az időszakra Portik Csaba, az Inter kapusa. Anyagi támogatásban továbbra sem részesültek, ennek ellenére mindent igyekeztek megvalósítani, ami önerőből lehetségesnek bizonyult. A különböző tornákon való sikeres szereplésen felbuzdulva, a Románia-kupára is beneveztek, ahol a gyergyói csapat – nem kis meglepetésre – a legjobb nyolc között találta magát. Ekkor javasolták nekik, hogy próbálják ki magukat az országos másodosztályú bajnokságban. – A gyergyószentmiklósi önkormányzat sportpályázatán nyert összeg segítségével tudtunk elindulni, önerőből nem sikerült volna – emlékeznek vissza. Az első szezon nem alakult a legjobban, mivel a bajnokság alapszakaszának legelső összecsapásán győzött ugyan az Inter, a következő mérkőzéseket azonban rendre elveszítette. Mint mondják, senki nem idegeskedett emiatt, hisz tanulóidőszakban volt a csapat, így a tapasztalatszerzés volt a legfontosabb. Ahogy telt az idő, egyre inkább fejlődést mutatott az Inter játéka, eddigi legnagyobb sikerük pedig három évvel ezelőttről való, amikor is bronzmérkőzést játszottak a bajnokságban. Kalandos kiszállások Komolyabb támogató híján sokszor bizony gondot okoz az idegenbeli mérkőzésekre való kiszállások finanszírozása is. Ezzel kapcsolatban több kalandos történetük is van az intereseknek, kezdve a hálózsákos, sátras kiszállásoktól, el egészen a háborús övezetekhez hasonlító szálláshelyekig. – Egy călărași-i turné következett – kezdték az egyik hasonló sztorit. Az utazásra és a játékvezetők kifizetésére szánt összeg még valahogy kijött, szállásra azonban már nem jutott, így az Inter Gyergyó egy kölcsönzött kisbusszal, valamint hálózsákokkal és sátrakkal felszerelkezve vágott neki az országútnak, ezzel együtt pedig a soron következő bajnoki fordulónak. – Érkezés után valami kempinget kerestünk, ahol felhúzhatjuk a sátrainkat, de csak egy lepukkant épületet találtunk, ahonnan végül a rendőrök küldtek el, mondván veszélyes ott tartózkodni – részletezték a játékosok, hozzáfűzve: a meccs előtt az ellenfél egyforma tréningben, táskákkal érkezett, míg az Interből többen is papucsban mentek a sportcsarnokhoz, ki ahogy tudott. Megjegyezték, sikerült megnyerni a mérkőzést, amikor pedig a szervezők meghallották, hogy ők sátrakkal jöttek, kedvezményesen szálláshelyet is kaptak. Legfontosabb szempont az utánpótlás Kevesen tudják, hogy az Inter Gyergyónál igenis fontos szempont az utánpótlás-nevelés, számos fiatalt foglalkoztatnak. A csapat játékosa, Berecz Norbert azt mondta, senkit nem utasítanak vissza, bárkit szívesen látnak az edzéseken. – Beneveztünk a megyei bajnokságba is, így azok a fiatalok, akik nem jutnak lehetőséghez a másodosztályban, ott bizonyíthatnak – fogalmazott. Annak ellenére, hogy gyakorlatilag amatőr csapatról beszélünk, heti három edzést tartanak a gyergyószárhegyi sportcsarnokban, ahol a hazai mérkőzéseiket is rendezik. A fizikai és taktikai tréningeket – az első osztályban is megfordult – Nagy Zsolt vezényli, akinek testvére, a brassói Corona jégkorongcsapatában szereplő Nagy Csaba is focizott korábban az Interben. A keret létszámával kapcsolatban nem igazán lehet konkrétumokról beszélni, mivel elmondásuk szerint ez folyamatosan változik, ebben a szezonban még nem volt olyan meccsük, amelyre ugyanazt a névsort tudták volna nevezni. Ez az idény eddig nem alakul a legjobban, a narancs-zöldek a bajnokság 8. helyén szerénykednek, de mint mondják, ebben is rengeteg munka van, nem dőltek, és nem is dőlnek hátra. A nagy, hosszú távú cél az első ligában való szereplés lenne, de jelen pillanatban azzal is megelégednének, ha minél több fiatal csatlakozna hozzájuk. Mint mondják, az Internél bárki megtanulhatja a futsal alapjait, amelyet majd akár magasabb színvonalon is kamatoztathat. Ne kritizáld, biztasd! A játékosokkal való beszélgetés során elhangzott, bizony nem esik jól az a kritika, amely nem építő jellegű. Rámutattak, a nagyképű jelző és a „kocsmacsapat” megnevezés sem érinti jól a társaságot, főleg, hogy tevékenységükért nem kapnak anyagi juttatást, sőt sokszor ők maguk fizetnek, hogy focizhassanak. – Egy taps, egy „Hajrá, Gyergyó!”, két pozitív megjegyzés sokkal többet ér – jegyezte meg Berecz Norbert. Különböző karitatív programokhoz is előszeretettel csatlakoznak, legutóbb az Együtt Egymásért – Szentmiklósiakért elnevezésű akción vettek részt, és gyűjtöttek élelmiszert a rászorulóknak. Egységes csapatképet mutatnak, amelyet már nemcsak a mez, hanem – Hargita Megye Tanácsának támogatásából – az egyforma tréningek és dzsekik is tükröznek. Arra a kérdésre, hogy miért jó interesnek lenni, a válaszuk egyértelmű volt: tagja lehetsz egy bolondos családnak, amely már szó szerint is család, hisz komák is vannak benne. Része lehetsz egy gyors, látványos játéknak, amelynek nemcsak a pályán, hanem az élet különböző területein is hasznát veheted. Mert nem elég jól játszani, gondolkodni is kell. Kertész László