Hirdetés

Csíkszeredában kezdett sportolni Szabó Árpád

Sorozatunk egy-egy olimpia fontosabb momentumaira tekint vissza az első athénitől (1896) a tokiói (2021) ötkarikás játékokig, kiemelve a több mint kétszáz erdélyi magyar és székely sportoló rendkívüli eredményét. Ma az 1980-as moszkvai nyári olimpiát mu­tatjuk be.

Becze Zoltán
Becsült olvasási idő: 9 perc
Csíkszeredában kezdett sportolni Szabó Árpád
Eberle Emília és Nadia Comăneci

Jimmy Carter, az Amerikai Egyesült Államok elnöke 1980. március 21-én 150 sportoló és sportvezető jelenlétében bejelentette, hogy a Szovjetunió Afganisztánba történő katonai beavatkozása miatt az USA sportolói bojkottálni fogják az olimpiát. A következő hetekben több nyugati ország olimpiai bizottsága is csatlakozott a bojkotthoz. De nem tett mindenki így. Dánia és Ausztrália az olimpiai zászló alatt szerepeltette versenyzőit. Franciaország és Belgium pedig csak a megnyitót bojkottálta, a versenyeken  az olimpiai zászló alatt szerepeltek és győzteseinek az olimpiai himnuszt játszották el. Több olasz és brit sportoló is részt vett és szerzett aranyérmet a játékokon.
A magyar delegáció hét arany-, tíz ezüst- és tizenöt bronzéremmel, valamint 231 olimpiai ponttal mind az érem-, mind a ponttáblázaton a hatodik helyen zárt. A magyar pólókapus, a gyergyószentmiklósi Molnár Endre élete negyedik olimpiáján is nyert egy bronzérmet. Másodperceken múlott az arany. A szovjetek már 5-4-re vezettek, mikor Molnár három nagy védést produkált, egyik egy négyméteres büntető hárítása volt. Zárás előtt pár másodperccel pedig Faragó hibázott egy büntetőt. Maradt az 5-4. A jugoszlávok ellen a záró sípszó előtt 18 másodperccel még a jugoszlávok vezettek 7-6-ra. Aztán Horkai villan, és 7-7, öt másodperccel a vége előtt emberelőnybe jutnak a délszlávok, és egy időntúli góllal 8-7-re nyernek. Így minden idők legnagyobb székely sportolója bronzzal zárta negyedik olimpiáját.
Molnár Endre visszavonulása után edzőként tevékenykedett anyaegyesületénél, a Spartacusnál, a BVSC-nél, a Tunsgram csapatánál, majd évekig Kuwaitban oktatott.


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!

Hirdetés

Eberle érmei

A romániai delegáció hat arany-, hat ezüst- és tizenhárom bronzérmével hetedik helyen zárta a nemzetek rangsorát.
A legeredményesebb erdélyi magyar kétségtelenül az aradi tornásznő, Eberle Emília lett. Emília sportolócsalád sarja. Édesapja, Tibor atléta, édesanyja, Emília tornász volt. Aradon kezdte meg tanulmányait magyar nyelven, az egykori zárdában. Itt kezdett el tornászni, de 1976-ban már Oneşti-re került és a Károlyi házaspár irányítása alatt készült. Az 1979-es Fort Wort-i világbajnokságon aranyérmet nyert talajon és a csapattal. Moszkvában hatodik lett egyéni összetettben és gerendán. Ötödik talajon. És két ezüstérmet nyert csapattagként, valamint felemás korláton. Itt a bírók fosztották meg az aranytól.
„Akkoriban a Torna Világszövetség elnöke egy keletnémet nő volt – nyilatkozta a sportoló aradi kollégámnak. – Maxi Gnauck nagyon jó volt korláton. De én is nagyon jó voltam. Nos, amikor bementünk a szerenkénti döntőbe, egyenlő pontszámmal indultunk. Amikor ő leugrott a szerről, olyan ferdén érkezett, hogy nekiment a kitámasztó köteleknek. Bizony, ez nagy hiba! Én elvégeztem a korlátgyakorlatomat, és tökéletesre sikerült. Megkaptam a pontszámomat, ő is megkapta az övét, és úgy látszott, hogy első vagyok. Az eredményhirdetéskor felsorakoztattak a dobogó előtt, engem középre állítottak, a legmagasabb fokkal egy vonalba, nagyon helyesen. Amikor viszont az aranyérmest kihirdette a hangosbemondó, Maxi Gnauckot hívták fel a dobogó legfelsőbb fokára. Pedig úgy tudtuk, hogy én lettem az első. Az történt, hogy a keletnémet »csaj«, a szövetségi elnöknő kicserélte a pontszámainkat. Mert akkor ez Moszkvában megtörténhetett. Mint gyereket, akkor ez engem nem nagyon bántott. Felnőttként, most már igen! Kérdem állandóan, hogy miért?! Miért kellett ennek így lennie?!”

Csíkszeredában kezdett sportolni Szabó Árpád

Birtalan bronzzal zárt

Bronzéremmel vonult vissza a kitűnő kézilabdás, Birtalan István. Harmadik olimpiáján hat mérkőzésen 23 gólt dobott. Ekkor már nem volt mellette csapattársa és jó barátja, Kicsid Gábor, ám megjelent a szecselevárosi Boros József, aki tizenötször talált az ellenfelek hálójába.
A temesvári evezős Lav­renszky László negyedik olim­piáján a negyedik helyen végzett mint a kormányos kettes tagja. Az aradi Koródiné Szlávik Ibolya atléta is negyedik lett a 4 x 400 váltó tagjaként, mint ahogy élete legjobb egyéni teljesítményével, két olimpiai csapatbronz után az ötödik olimpiáján Stáhl Katalin vívó  az egyéni versenyen negyedik lett.
Ráduly Zörgő Éva hetedik lett a női gerelyhajítók versenyén. A döntőben már a második sorozatban 64,08 métert dobott. Ezzel az utolsó fordulóig az ötödik helyen volt, az utolsó fordulóban két keletnémet sportoló is hosszabbat dobott, így elmaradt az olimpiai pontszerzés.

Csíkszeredát képviselte

Ezen az olimpián tette le névjegyét Szabó Árpád, a csíkszeredai dzsúdócsapat egykori versenyzője. A szülővárosá­ban, Szászrégenben kijárt nyolc osztály után tanulmányait Csíkszeredában folytatta, a faipari szakközépiskolában. Az erős, régeni fiatalember alighogy Csíkszeredába került, rögtön korcsolyát kötött. Mint minden csíkszeredai fiatal, hokista akart lenni, ám a társaival szembeni egy évtizedes korcsolyázáshiánya hamar megmutatkozott. Ugyanakkor olyan pillanatban érkezett, amikor nehéz volt bekerülni a Lyceum legjobb korosztályos csapatába, igaz, a palánk melletti küzdelmekben utolérhetetlen volt. Sportot váltott, a szorítók világát választotta, ám itt sem tudott gyökeret verni. 

Csíkszeredában kezdett sportolni Szabó Árpád
Szabó Árpád (középen) jégkorongozónak készült, cselgáncsozó lett


Gaál Lajos hívására végül a tatamit választotta. Nem volt könnyű az indulás, mert akkortájt a csíkszeredai akarat sportolóit – Udvari Dezsőt, Onodi Bélát – nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is jegyezték. Kemény három évig tartó munka után már válogatott tag volt, 1977-ben pedig megszerezte első országos bajnoki címét a 60 kilós súlycsoportban, és válogatott kerettag lett.
A Ludwigschafenben tartott Európa-bajnokságon csa­patban és egyéniben is bronzérmet szerzett. A fiatal tehetséget egyéniben a szovjet Evgeny Pogarelov és a francia Guy le Baupin előzte meg. Rá két évre Helsinkiben már a döntőbe jutott, és talán ekkor állt a legközelebb az áhított aranyéremhez. Nagy küzdelem után veszített az olasz Felice Marianival szemben. 1980 a moszkvai ötkarikás játékok éve, ám itt hamar búcsúra kényszerült, a keletnémet Arndt Reinhardtól veszített egy koka-val, de nem keserítette el az ötkarikás kudarc. Újból edzeni kezdett, és az 1981-es debreceni Eb-n ismét a dobogó második fokára küzdötte fel magát. Ekkor egy lengyel sportoló, Andrzej Dziemianiuk előzte meg.





Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!