Az ötszörös világbajnok és a Szovjetunióval hatszoros sakkolimpia-győztes Botvinnik

Mihail Mojszejevics Botvinnik A sakkozás hatodik hivatalos világbajnoka, Mihail Mojszejevics Botvinnik (1911–1995) kétségtelenül az egyik legnagyobb sakkújító volt, akinek nevéhez egész korszak fűződik a sakk történetében. 1911. augusztus 17-én született a Szentpétervárhoz közeli Kuokkalában (mai nevén Repino), a szülei zsidók voltak, édesapja fogtechnikus, édesanyja fogorvos. Az apja megtiltotta a jiddis otthoni használatát, Mihail (Misa) és bátyja Iszaak szovjet iskolákba járt. Mihail Botvinnik egy izraeli látogatása során a zsidóságára vonatkozó kérdésre így felelt: „Helyzetem komplikált, mert vér szerint zsidó vagyok, kultúra szerint orosz, a neveltetésem pedig szovjet”. 1920-ban édesanyja beteg lett és apja elhagyta a családot, de tartotta a kapcsolatot a gyerekekkel még második házassága után is. Misa tizenkét évesen ismerkedett meg a sakkal. Az ifjú Misa édesanyja ellenezte a sakkot, és egyik alkalommal szemrehányóan megjegyezte: „Talán Capablanca szeretnél lenni?!” A sors iróniája, hogy Botvinnik első jelentős sikere két év múlva éppen Capablanca elleni győzelme volt, amikor az 1925-ös moszkvai torna szünnapján a kubai világbajnok 30 táblás szimultánt adott Leningrádban. Erre Botvinnik így emlékezett vissza: „A számára reménytelen állásban Capablanca a játszma feladásának jeléül feldöntötte a figurákat, majd továbbment. Arckifejezése nem volt túlságosan kellemes. Ezért én tanácstalanul állok a szemtanúk azon elbeszéléseivel szemben, amelyek szerint a világbajnok megdicsérte volna játékomat”. Az iskola befejezése után Botvinnik a Politechnikai Intézet felvételi vizsgáira készülődött. „Az a kérdés, hogy továbbtanuljak vagy sakkozzak, bennem soha nem merült fel. Ösztönösen megéreztem, hogy a tanulás a sakkozás szempontjából is hasznos. Másfelől pedig kötelességemnek éreztem, hogy másfajta tevékenységet is végezzek, úgy, mint a többiek és ne lógjak ki a sorból!” – írta Botvinnik. Húszéves korában megnyerte a szovjet bajnokságot, és ez az 1931-es év nevezetes fordulópont életében. Nemcsak a sakktábla mellett, hanem egyébként is kitűnően gazdálkodott az idővel, mert nemcsak versenyzett, hanem tanult is. Társai nemegyszer kérdezték tőle, hogyan tud párhuzamosan a sportban és a vizsgákon egyaránt biztosan előre haladni. „Egyszerű. Megtanultam értékelni az időt mint tényezőt. Eleinte azt hittem, mint annyi más fiatal, hogy a nap 48 órából áll. A sakkozás megtanított arra, hogy az idő a legnagyobb kincs. Takarékoskodni kell vele. Én úgy élek, mintha állandóan hallanám a sakkóra ketyegését” – válaszolta Botvinnik, aki még ötször megnyerte a világ legerősebb egyéni bajnokságát. A nemzetközi porondon 1934-ben Leningrádban elindult Euwe, de a teljes szovjet élgárda is, és Botvinnik győzött. Egy év múlva Moszkvában remekelt, Flohr társaságában végez az élen, maga mögé utasítva Capablancát és Laskert. 1936-ban Nottingham-ben volt a múlt, a jelen és a jövő: Botvinnik veretlenül lett első Capablanca társaságában, Euwe, Aljechin, Lasker előtt. 1938-ban a hollandiai AVRO-tornán csak harmadik lett, de legyőzte Capablancát (lásd a keretes játszmát) és Aljechint, az akkori világbajnokot, akivel párosmérkőzésről tárgyalt. Aljechin beleegyezett a kihívásba, azt remélve, hogy ezáltal gond nélkül hazatérhet, de közbeszól a II. világháború. Világbajnoki csaták Aljechin 1946-ban bekövetkezett halála miatt megüresedett a sakkvilág trónja. Gröningenben a világ legjobbjai találkoznak, Botvinnik győzött Euwe és Szmiszlov előtt. 1948 tavaszán a FIDE úgy dönt, hogy Moszkvában és Hágában öt nagymester (Fine visszalépése miatt) 4-4 mérkőzésen döntse el az új világbajnok kilétét. Botvinnik 3 pont előnnyel előzte meg Szmiszlovot, és a sakkozás hatodik világbajnoka lett. Megvédte koronáját 1951-ben Bronstejn ellen (12–12) és 1954-ben Szmiszlov ellen (12–12). 1957-ben Szmiszlov kemény leckét ad neki, 12,5–9,5 arányban elhódította a koronát, melyet 1958-ban Botvinnik visszaszerzett (12,5–10,5). 1960-ban Tal leckéztette meg (12,5–8,5), de Botvinnik egy év múlva visszaszerezte címét (13–8). Botvinnik számára a moszkvai csaták 1963-ban érnek véget, Petroszjan 12,5–9,5 arányban nyert ellene, a FIDE pedig a világbajnok privilégiumát, a visszavágó jogát megszünteti. Botvinnik Sakkiskola Akit érdekelt, hogyan lehet ifjú tehetségeket kivételesen jó pedagógiai érzékkel beavatni a sakkozás rejtelmeibe, minden bizonnyal felkereste a Trud Sportegyesület ifjúsági sakkiskoláját, melyet az 1970-es években a versenyzéstől visszavonult Botvinnik alapított. A látogató itt megismerkedhet a volt világbajnok pedagógiai módszereivel, célkitűzéseivel és meggyőződhet emberi nagyságáról. „Sakkiskolámban a legfontosabb célkitűzésem, hogy beidegződjék minden fiatalba az önálló munka készsége. Arra törekszem, hogy alakítsam emberi jellemvonásukat, erősítsem állhatatosságukat és az eredmények iránti felelősségérzetüket” – írta visszaemlékezéseiben. Ebből a Botvinnik-iskolából került ki három jövőbeli világbajnok, Anatolij Karpov, Garri Kaszparov és Vladimir Kramnyik, akik különböző időpontokban tanultak. Botvinnik a mesterséges intelligencia problémáival is foglalkozott, létrehozta a Pionir számítógépes sakkprogramot. Ki a világ legjobb sakkozója? Botvinniknek egyszer feltették ezt a kérdést: „Ki szerinte minden idők legnagyobb sakkozója?”. Botvinnik így válaszolt: „Bizonyára meglepődnek, nem Robert Fischert tekintem a legnagyobbnak, hanem José Raúl Capablanca érdemli meg ezt a címet! Ő testesítette meg ugyanis az egész modern pozíciós iskolát. Nem tartom véletlennek, hogy mielőtt Fischer elindult volna a sakkvilágot meghódító diadalútjára, éveken keresztül Capablanca játszmáit tanulmányozta. Vagyis összefoglalva a minden idők sorrendjében az élen nálam Capablanca áll, és utána következhet Fischer. A többi világbajnok sorrendjéről hosszasan vitatkoznék.” Sakkaforizma Euwe osztja Lasker véleményét, amely szerint a sakk harc, vagyis az élet tükre. Ez a harc tudományként fejlődik tovább. Botvinnik úgy vélekedik, hogy a sakk mindenekelőtt játék, és ha a mester évtizedekre maradandót alkot, akkor művészet. Szmiszlov egyetlen jelentésűnek, művészetnek tekinti a sakkot, s ez a véleménye családi vonás. Atyja zenész volt, aki egyszer Aljechin ellen is nyert egy játszmát. Tal szerint is művészet a sakk. Érve: mi másként is hatna az emberre nevelő erővel, mivel magyarázhatnánk, hogy milliók művelik, ezrek látogatják a versenyeket, százezrek és milliók tanulmányozzák a sakkműveket és folyóiratokat, fejtik a problémákat és gyönyörködnek a kombinációkban. Botvinnik – Capablanca Nimzoindiai védelem 1.d4 e6 2.c4 e6 3.Hc3 Fb4 4.e3 d5 5.a3 Fc3+ 6.bc3 c5 7.cd5 ed5 8.Fd3 0–0 9.He2 b6 10.0–0 Fa6 11.Fa6 Ha6 12.Fb2?! (12.Vd3!) Vd7 13.a4 Bfe8?! („Meglepő hiba Capablanca részéről!” – mondta Botvinnik. Valóban, a nyilvánvaló 13…cd4 14.cd4 Bfc8 világos már nem gondolhat az áttörésre, hanem védekezésre szorul.) 14.Vd3 c4? 15.Vc2 Hb8 16.Bae1 Hc6 17.Hg3 Ha5 18.f3! Hb3 19.e4 Va4 20.e5 Hd7 21.Vf2 g6 22.f4 f5 23.ef6 Hf6 24.f5 Be1 25.Be1 Be8! 26.Be6! Be6 (26…Kg7?? 27.Bf6!! Kf6 28.fg6+ Kg6 29.Vf5+ Kg7 30.Hh5+ Kh6 31.h4! Bg8 32.g4 Vc6 33.Fa3!! mattig megy.) 27.fe6 Kg7 28.Vf4 Ve8 (28…Va2? 29.Hf5+! gf5 30.Vg5+ mattal végződik.) 29.Ve5 Ve7? („Elébe megy világos tervének, azonban a Ve7 lépés elkerülhetetlen. Például 29…Ha5 30.Fc1! után sötét kénytelen 30…Ve7-et lépni és világos megvalósíthatja ugyanazt a kombinációt, amely a játszmában történt” – írta elemzésében Botvinnik. Az állás érdekessége, hogy Amszterdamban, az 1954. évi olimpia idején ez az állás díszítette az egyik cukrászda kirakatában látható tortát. Az állásról a franciák bélyeget adtak ki. (Lásd az ábrát!) 30.Fa3!! (Elterelés! A sakktörténelem egyik leghíresebb lépése. Két világbajnoki rangú pozíciós játékos küzd, a táblán már alig van anyag, és ekkor világos „ösztönére hallgatva” két tisztet áldoz. Az önfeláldozó futó arra kényszeríti a sötét vezért, hogy magára hagyja a királyát és utat nyisson a szerencsés e-gyalognak.) 30…Va3 (30…Ve8 31.Vc7+ Kg8 32.Fe7 Hg4 33.Vd7 nyer.) 31.Hh5+! gh5 (31…Kh6 32.Hf6 Vc1+ 33.Kf2 Vd2+ 34.Kg3 Vc3+ 35.Kh4 Vd4+ 36.Hg4+!! nyer.) 32.Vg5+ Kf8 33.Vf6+ Kg8 (33…Ke8 34.Vf7+ Kd8 35.Vd7 matt.) 34.e7 (Elegendő volt 34.Vf7+ Kh8 35.g3!, és a király elmenekül h3-ra.) Vc1+ 35.Kf2 Vc2+ 36.Kg3 Vd3+ 37.Kh4 Ve4+ 38.Kh5 Ve2+ 39.Kh4 Ve4+ 41.g4 Ve1+ 42.Kh5, és sötét feladta (1–0).

Biró Sándor