erős felhőzet
szórványos felhőzet
kevés felhő
A rendhagyás szokássá válik
Az elmúlt két hét a labdarugó Európa-bajnokságról szólt. Talán nem egetverő túlzás kijelenteni, hogy minden idők legrendhagyóbb kontinenstornáját látjuk éppen. Elvégre először fordul elő, hogy páratlan évben, alig egy évvel a világbajnokság előtt tartják meg. Ahogy arra sem volt még példa, hogy nem egy, hanem tizenegy országban rendezik meg a világeseményt. Nyugodtan hívhatjuk annak, mert nem csak az öreg kontinensen közvetítik a tévé társaságok. Tehát már azelőtt rendhagyó lett, hogy egyáltalán elkezdődött volna.
Azután elkezdődött. Nem szokványos módon. A nagytornák nyitó mérkőzésein ugyanis a legtöbb esetben 1–0 vagy 1–1 szokott lenni a végeredmény. Most az olasz válogatott háromgólos győzelemével ért véget a torna első mérkőzése a törökök őszinte sajnálatára. De nem a nyitónapon jegyezték fel a krónikások az Eb legrendhagyóbb eseményét, hanem sajnos a második napon. Christian Eriksenről van szó természetesen. A dán válogatott kiválóságát a pályán kellett újraéleszteni. Szívszorító pillanatok voltak. Szerencsére Eriksen túlélte az esetet és azóta sokkal jobban van. Pár nap után a közvélemény napirendre tért az esemény fölött.
Itt álljunk meg egy szóra. A dán válogatott szombaton elsőként jutott a legjobb nyolc közé, méghozzá úgy, hogy szinte esélyt sem hagyott a Gareth Bale nevével fémjelzett walesi csapatnak. Ki hitte volna ezt az első mérkőzés után, amikor a koncentrációjukat elvesztő dánok kikaptak Finnországtól és tizenegyesből sem tudtak betalálni? Pláne, amikor a második mérkőzésüket is elbukták. Két vereség az Európa-bajnokságok álmoskönyve szerint korai kiesést jelent. De nem akkor, ha erről a dán csapatról van szó. Kellett hozzá persze az is, hogy a csoportjukban kedvezően alakuljon számukra a többi eredmény, de tény, hogy egyetlen győzelem elég volt ahhoz, hogy csoportmásodikként jussanak tovább. Ráadásul azt sem lehet biztosra venni, hogy a következő kör lesz számukra a végállomás. Mi ez, ha nem egy újabb rendhagyó történet?
Ha már itt tartunk volt itt valami más is, amit szintén nem nevezhetünk szokványosnak. A magyar válogatott szereplését. Persze kiestek csoportutolsóként, amiben semmi meglepő nincs. Az előzetes erőviszonyok alapján nem várt senki mást. Ellenben az a teljesítmény, amit ennek ellenére a pályára rakott Rossi csapata feltétlenül megsüvegelendő. Döntetlent játszani a francia és a német válogatottal két egymásutáni mérkőzésen bravúros teljesítménynek számítana a magyarnál jobban jegyzet csapatok esetében is. Beszédes volt, amikor 2-2-es állásnál, az egyik német szurkoló imádkozott: nehogy kapjanak egy harmadik gólt is a magyaroktól. Mi ez, ha nem a rendhagyás maga?
Kiss Előd-Gergely
.jpg)
