Hirdetés

Miért csinálok magamból bolondot? 

Demény Barbara
Becsült olvasási idő: 2 perc

Még „csak” április, és én máris a vizsgáimon agyalok, azon aggódom, hogyan leszek meg velük időben. Normális ez? Sokszor feltehetném magamnak e kérdést, amely manapság gyakran ott motoszkál bennem. Nemrégiben volt a húsvéti vakáció, és én már akkor azon igyekeztem, hogy néhány teendőnek nekifogjak, hiszen két vizsgafeladatunk szerves részét képezi az interjúkészítés. A két interjút sikeresen el is készítettem, ennek ellenére mégis van bennem némi hiányérzet, hogy nem használtam ki eléggé a szünidő adta szabadidőt. Ilyenkor döbbenek rá a valóságra, hogy túlzottan maximalista vagyok, ami nem feltétlenül jó dolog.


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!

Hirdetés

Na, de vajon miért is agyalok én már most a vizsgákon? Minderre van logikus magyarázat, hiszen a mi szakunk számára ebben a félévben sok vizsgát beadandó feladat formájában kell teljesítenünk. Ezzel alapjáraton nem is lenne baj, viszont a legtöbbet kollokvium-időszakra kell elkészíteni, ami május utolsó hetét jelenti. Olyan személyiség vagyok, aki mindenből a maximumot szeretné kihozni, viszont ezt nem mindig sikerül még nekem sem. Egyszerre mindent is meg akarok oldani, így több dolognak is nekifogok, hát persze, hogy pont ezért nem haladok semmivel. Logikusan gondolkozva időben elkezdtem készíteni a feladataimat, mégis van bennem egyfajta félsz, hogy jaj, Istenem, vajon határidőre megleszek-e? Fölöslegesen stresszelem magam, arra már rájöttem, és hát, mindezt magamnak csinálom. Meg kellene tanuljak megálljt parancsolni és ne mindenbe belekezdeni, mert ez így hosszú távon a káromra válhat.

Rengeteg kérdés kavarog a fejemben. Mindig időben elkészültem eddig, most miért lenne másképp? Miért csinálok magamból bolondot? Komolyan mondom, sokszor én sem tudom magamat követni. Egyrészt jó, hogy nem feltétlenül kell óráról órára készülni, másrészt, amikor vizsgára kell tanulni, egyszerre olyan soknak tűnik. Mielőtt egyetemista lettem, nem gondoltam volna, hogy nekem ezek lesznek az élet „nagy” gondjai. Úgy éreztem, ezt az elmélkedést jó lesz kiírni magamból és egy kicsit elgondolkodni rajta. Ideje alábbvennem, beosztanom a feladatokat és egy időben csak eggyel foglalkoznom, és hiszem, ezáltal értékesebb lesz a munkám gyümölcse is.





Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!