Hirdetés

Kuriózum az erdélyi magyar felsőoktatásban

A biotechnológiákat gyakran bizalmatlanság övezi, melyet hatékonyabb kommunikációval és oktatással lehet ellensúlyozni. A témakörről dr. Miklóssy Ildikó egyetemi docenssel, a Biomérnöki Tanszék vezetőjével beszélgettünk.

Veres Erika
Becsült olvasási idő: 9 perc
Kuriózum az erdélyi magyar felsőoktatásban
Fotó: Sapientia – EMTE honlapja

– Mit fed a biomérnöki tudományterület? 

– A biomérnökség a biológia, bioinformatika, bi­o­tech­no­ló­gi­a, folyamatmérnöki ha­tár­te­rü­le­te­ket egyesítő tu­do­mányterület. Mul­ti­disz­cip­li­na­ritása miatt a legújabb orvosi, mikrobiológiai, me­ző­gaz­da­sá­gi és környezet­tu­do­mányi fejlesztéseket eredményezi. A Sa­pi­en­tia Bio­mér­nöki Tanszéke pedig a Gén­se­bészet és a Turisztikai mér­nök-menedzser szakok gondozójaként kuriózumnak számít az erdélyi magyar felsőoktatásban.

– Milyen kihívásokkal szem­besül a szakterület?

– A biomérnöki megoldások kifejlesztése jelentős erőforrásokat igényel mind a finanszírozás, mind a speciális infrastruktúra – műszerek és vegyszerek – vagy a szakképzett, molekuláris technikákban otthonos kutatók szempontjából. Számunkra, székelyföldi biomérnökök számára a technológia gyorsütemű fejlődése, a legújabb fejlesztésekkel való lépéstartás kényszere jelent kihívást. A biotechnológiák és az általuk előállított termékek társadalmi elfogadottsága alacsony a félelem, a megértés hiánya vagy etikai ellenérzések miatt. A bizalom növeléséhez, a tudományterület jelentőségének tágabb körű megértéséhez hatékonyabb kommunikáció és oktatás szükséges.


Hirdetés

– Hogyan befolyásolja a mesterséges intelligencia a bio­mér­nö­ki tudományok oktatását? 

– Újraírja mind a mérnöki tudományokat, mind az oktatást, de el kell még telnie legalább tíz évnek, hogy érdemben nyilatkozhassunk róla. A tudományos életben és az oktatásban is már használható MI alapú eszközökkel találkozunk, mint például a molekulák modellezésében, nagy mennyiségű adat kezelésében vagy akár tudományos cikkek információtartalmának kivonásában. Úgy gondolom, csak előnyei lehetnek, mert ami hátrány, értelemszerűen kirostálódik a fejlődés során. 

– Miért érdemes a hagyományos oktatást választani az online helyett az Önök szakterületén?

– A hangsúlyosan gyakorlati képzések esetében nem megoldás az online oktatás. A mérnöki tudományok, akár a természettudományok egyfajta megtapasztalást igényelnek az információk megfelelő elsajátítása és szintetizálása érdekében. A biomérnöki tudományterületeknél az információ nem egyenlő a tudással, a felmerülő szakmai problémákat a komplexitásuk miatt csak tapasztalati úton lehet megoldani, csak ez adhat rálátást, szakmai hozzáértést. 

– Melyek a Biomérnöki Tanszék tervei?

– A tanszék fejlesztését illető elképzeléseknek hosszú a listája. Ezek között szerepel például a szakkínálatunk bővítése a munkaerőpiac igényei alapján a sport és egészségtudomány területén. Folytatjuk a doktori képzésünket is, egyelőre magyarországi egyetemekkel való együttműködésben, de hosszú távon saját PhD-képzés indításában is gondolkodunk. A gyakorlati, kutatási-oktatási tevékenységünk finanszírozása miatt a térségi, országos és nemzetközi kutatási projektekben való részvételünk szintén fontos cél. A régió társadalmi, közösségi életének építése továbbra is hangsúlyos, példaként egy most induló, a duális oktatást megcélzó nagy méretű projektet említenék, melyben önkormányzatokkal, középiskolákkal együtt a gyakorlati, duális típusú képzések fejlesztését valósítjuk meg. 

– Miért válasszuk a Sapientia–EMTE biomérnöki szakjait? 

– Szakterületünk különösen hatékony, mert óriási hangsúlyt fektetünk a gyakorlati képzésre. Előnyünkre válik a kis diáklétszám, szinte személyre szabott oktatást tudunk biztosítani. Más egyetemeken a molekuláris biológiára, illetve a turizmusra alapozott oktatás általában nem a mérnöki szakokon történik. Nálunk a mérnöki szak plusz egy évet jelent, amit az alapozó információk alkalmazására használunk, de a közösségi és diákélet szempontjából sem jön rosszul a hallgatóknak a negyedik év. 

– A korábbi végzősök milyen arányban helyezkedtek el a szakmában? 

– Volt génsebészet- és turisztikai mérnökmenedzser-hallgatóink hatvan százaléka szakmájában vagy rokon területen helyezkedett el. Siker az is, hogy diákjaink nagy része továbbtanul, mindkét szakról vannak jelenleg is PhD-képzésben részt vevők. Számos volt gén­se­bész­hall­gatónk különböző kutatóintézetekben, bio­tech­nológiai ipari létesítményekben, laboratóriumokban vagy tanárként dolgozik bel-, illetve külföldön. A turisztikai mérnök-menedzser szak végzettjei általában itthon találnak megfelelő munkahelyet, többen közülük saját vállalkozást vezetnek. 

– Van lemorzsolódás, és ha igen, mit tesz a tanszék ennek megelőzéséért? 

– A mérnöki szakok mindig az egyik legnehezebbnek számítottak, ahol logikusan, összefüggéseket látva kell tanulni, így nálunk is van lemorzsolódás. A tanulás erőfeszítés, amit mindenki maga kell végigvigyen, de biztatjuk diákjainkat, és igény szerint konzultációk, valamint irányított felzárkóztató órák is vannak. 

– Milyen a hangulat a Bio­mérnöki Tanszéken? 

– Igencsak szerencsések vagyunk, hiszen a hallgatóink lelkesen és jókedvűen vesznek részt extrakurrikuláris tevékenységekben. Tudománynépszerűsítő előadásainkban és interaktív foglal­ko­­zásokon, de a nyílt napokon és a középiskolásoknak szánt versenyeink szervezésében is mindig számíthatunk rájuk. Útjára indítottuk az Aktív Mérnök Programunkat (AMP), így diákjaink szervezett módon tudnak csatlakozni a tanterven kívüli tevékenységeinkhez. Kiemelném a hallgatók tudományos munkába való bekapcsolódását: kutatásokban vesznek részt és munkájukat jó eredményekkel mutatják be tudományos diákköri konferenciákon. Nem utolsósorban a szakmai terepgyakorlatokat és tanulmányi utakat említeném, melyek mind szakmailag, mind közösségépítés szempontjából nagyon sikeresek. 
 



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!