– Hogyan kezdett el foglalkozni Kőrösi Csoma Sándor kéziratának kutatásával?

– Bolyai-kutatóként kezdtem el ezzel foglalkozni. Több mint tíz könyvet írtam a témában, és Bolyai Farkas után kutatva találtam rá erre az anyagra. Bolyai Farkas Nagyenyeden kezdte el tanulmányait, öt és fél éves korában, ahol Kőrösi Csoma Sándor is tanult, és ahol ugyanazon tanárok tanították. Amikor kutatásaim során megtaláltam a nagyenyedi professzorok hagyatékát, az kezdett érdekelni, hogy milyen témákat tanítottak Csoma Sándornak. Ez vezetett ahhoz, hogy a kolozsvári Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár különgyűjteményében rátaláltam egy kéziratra, amely gróf Mikó Imre hagyatékából származik. Ezt a jegyzetet kezdtem el feldolgozni, ami Kőrösi Csoma Sándor egyik fennmaradt kézirata, amelybe irodalom-, történelem- és matematikaórák anyagát jegyezte fel.

– Előadása során elhangzott, hogy számos kéziratot nézett át, vizsgált. Milyennek ismerte meg ezekből Kőrösi Csoma Sándor személyét?

– Már fiatalon is látszott, hogy a tudomány és a bölcsesség iránti elkötelezettség vezérelte. Egy életen át a tudománnyal foglalkozott, nagyon tudatos ember volt, kicsi korától kezdve készült erre a nagy útra, nemcsak a szellemét, hanem a testét is edzette. Egy fantasztikus nyelvtehetség volt, aki több mint tizenkét élő nyelvet beszélt, emellett holt nyelveket is ismert. Nem csoda, hogy az angolok is felfigyeltek rá, és azt mondták, hogy ez az ember képes megalkotni a tibeti–angol szótárt, holott az angoloknak is rengeteg kiváló tudósa és nyelvésze volt.

– Sikerült sok kéziratot találni, vagy inkább töredékekre bukkant?

– Sajnos csak nagyon keveset. Most már tíz éve rendszeresen eljárok Kovásznára, amikor a Kőrösi Csoma Sándor Napokat szervezik, és ahol ilyenkor a legjobb szakértők is jelen vannak. Ott lehetőségem volt feldolgozni kéziratokat Herpei Ádámtól és a többit a tanáraitól, azért, hogy ezt a témát körbejárhassam.

– Annak ellenére, hogy kevés kézirat maradt meg, úgy tűnik, Kőrösi már tudatosan készült arra, hogy tudását továbbadja…

– Igen, szinte azt mondhatjuk, hogy ezeknél a tudósoknál már fiatalon megmutatkozik a hivatástudat, elköteleződés és kitartás. Mikor elindult a nagy útra, azt gondolta, hogy pénz nélkül vagy akkori mérték szerint pár száz forinttal képes megtenni azt a nagy utat. Amikor elindult, majd Teheránban rájött, hogy nem lehet ilyen kevés pénzzel célba érni, az alma materének írt, hogy támogassák, különben nem tudja folytatni útját. II. Kovács József matematikaprofesszor, a nagyenyedi kollégium akkori rektora, gyűjtést is szervezett, és így sikerült pénzt küldeni Csomának. Azért is vállalta el angol felkérésre a tibeti–angol szótár megírását, mert az angolok támogatást ígértek neki.

– Mit üzenne a fiataloknak, akik hasonló kutatásokkal szeretnének foglalkozni?

– A magyar tudomány ünnepe alkalmából a fiatalokat mindenképp arra buzdítanám, hogy kutassák a nagy elődök munkásságát. Bár azt hinnénk, hogy kétszáz év elegendő volt Kőrösi Csoma kéziratainak, úgy néz ki, hogy még ma is találhatók érdekes dokumentumok a levéltárak mélyén, melyeket érdemes feldolgozni.

– Befejezettnek tekinti a kutatását? 

– Fő területem a Bolyai-kutatás, amin folyamatosan dolgozom, ennek a kutatásnak a mellékterméke a Kőrösi Csoma Sándor-vonal, ami, gondolom, elég sikeres, ha már több mint tíz éve részt tudok venni a Kőrösi Csoma Sándor-konferencián.

– Milyen nehézségekbe ütközött munkája során?

– Nehézségek mindig vannak, a kihívást a kéziratok olvasása jelentette, különösen a latin szövegeké, ilyenkor szakértők segítségét kértem, most például dr. Pap Levente docens segített. Nem olyan régen egy magyarországi szakértőhöz fordultam, hogy segítsen kiolvasni egy hosszú latin nyelvű kéziratot, amelyhez sikerült hozzáférnem. Én már elértem a nyugdíjkorhatárt, de a kutatómunkámat folytatom, ameddig csak lehet. A fiatalokat arra biztatom, hogy folytassák ezt a munkát, és vegyék át a stafétát.