A Sapientia – EMTE Csíkszeredai Karának 2024-es ballagási ünnepsége június 7-én kezdődött. A végzősök népviseletben vonultak fel Csíksomlyóra, ahol a Simon Imre egyetemi lelkész és Bálint Emil főesperes által celebrált rendhagyó szentmisén vettek részt. Az idei ballagás egybeesett Jézus Szent Szívének ünnepével, melynek jelentőségét az elhangzott prédikáció is tükrözte. „Figyeljünk befelé, hallgassunk a szívünkre, lelkünkre, hiszen a tudománynak szüksége van szívre, lélekre, mint ahogy a hit is vak tudás nélkül”, hangzott el a prédikációban. A szertartás ünnepélyességét az egyetemisták – Szilveszter Csaba, Magyari Nimród, Boros Krisztina és Páll Kriszta – által biztosított zenei kíséret is emelte. A mise végén a főesperes arra biztatta a végzősöket, ne csak lássanak, hanem látszódjanak is. Mutassák meg, hogy értéket képviselnek mind a jövőbeli szakmájukban, mind a hétköznapokban.
Az ünnepet a szombati tógás ballagás koronázta meg, melyen a 13 alap- és 5 mesterképzésről összesen 234 hallgató búcsúzott az egyetemi évektől a Szabadság téren. Beszédet mondott dr. Balog Adalbert rektorhelyettes, Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere, Beke Mihály András első beosztott konzul, valamint a Csíkszeredai Kar dékánja, dr. Lázár Ede. A Hallgatói Önkormányzat elnöke, Asztalos Nándor is búcsúztatta a végzősöket, míg a ballagók nevében Bari Adrienn szólalt fel. A rektorhelyettes Steve Jobs szavaival búcsúztatta a végzős hallgatókat:

– Az ajtót nem csak a kilincsnél fogva lehet kinyitni

– mondta, kiemelve, hogy mindig van megoldás, csak meg kell találni a dolgok nyitját.

A kiváló eredményeket elért végzősök díjazása után, zárómozzanatként a ballagók magasba röpítették kalapjaikat. 

– A ballagási ünnepség hatalmas élmény. Jól megszervezett, szép búcsúztatón vehettünk részt, melyen szívszorító mondatok is elhangzottak. Egy korszak véget ér. Próbálok a jövőbe tekinteni, még előttünk az államvizsga és a munkakeresés vagy akár a továbbtanulás lehetősége. Örülök, hogy része lehettem ennek a közösségnek, és nagyszerű oktatókat, diáktársakat ismerhettem meg. Ugyanakkor azt gondolom, az elmúlt három évben nagyon szoros barátságokat kötöttünk. Élményben és tudásban egyaránt gazdagodtam. Hálás vagyok

– osztotta meg érzéseit Sántha Kincső-Beáta végzős hallgató.
Hasonlóan hálás az egyetemnek, tanárainak, szaktársainak, barátainak, családjának és mindazoknak, akik az elmúlt három évben támogatták, biztatták, egyengették útját, amikor szüksége volt rá, Solymosi Izabella-Abigél elballagó diák is.

– Mintha csak a tegnap lett volna, hogy elkezdtem az egyetemet, s immár ballagok. A három év látszólag egy szempillantás alatt elszállt, méltó lezárásaként ballagtunk az elmúlt két napon. Pénteken különös érzés járta át a lelkemet a szentmisén. Nem mondhatom, hogy nyugodt és teljesen boldog szívvel vágtam neki a szombatnak, keserédes érzés kavargott bennem, hogy valóban ilyen hamar lezárultak az egyetemi évek, és most már hivatalosan is kirepülünk a nagybetűs Életbe. Az ünnepség szépségéből a tűző nap sem vehetett el, maradandó, életre szóló élményként őrzöm a szívemben

– emelte ki Izabella a számára fontos pillanatokat.

– Szerintem akkor tudatosult bennem, hogy igen, én ballagok el idén, amikor egyik szaktársammal karonfogva kiléptünk az egyetem épületéből, és elfoglaltam helyemet a nekem szánt széken. A beszédeket hallgatva rengeteg emléket felidéztem az elmúlt négy évből. Bár olykor voltak nagyon nehéz pillanataim, mégis azt éreztem, hálás vagyok, hogy ide tartoztam, hiszen itt igazán az lehettem, aki mindig is szerettem volna. Sok tudásra, emlékre, élményre, és ami számomra a legfontosabb, számtalan barátra tettem szert, akikért mindig hálás leszek

– fejtette ki gondolatait Veres Erika. Hozzátette, tele szívvel, büszkén tekint vissza a felejthetetlen évekre.