Előadása elején Pelle Veronika, a Corvinus Egyetem Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszékének oktatója, az NMHH Gyermekvédelmi Főosztályának munkatársa a fiatalok médiahasználati szokásairól készült friss kutatás eredményeit ismertette, amelyek megdöbbentő képet festenek. A vizsgálat szerint a 13–16 éves korosztály átlagosan napi négy órát tölt a képernyő előtt, akár 150 alkalommal is rápillant a készülékére és több mint 2600-szor érinti meg azt. Az adatokat önbevallás alapján gyűjtötték, ami a szakember szerint azt jelenti, hogy ezek a számok a valóságban magasabbak, akár másfél-, kétszerese is lehet a bevallottnak.

Félelem, hogy lemaradunk

Az előadó rávilágított arra, hogy a technológiai függőség okai között szerepel a FOMO (fear of missing out), azaz a „félelem, hogy lemaradunk valamiről”, amely egyre több embert késztet arra, hogy folyamatosan ellenőrizze a közösségi média felületeit.
Az előadás érintette a média és a közösségi hálózatok énképre gyakorolt hatásait is. A fiatalok önértékelését gyakran a közösségi médiában látott tartalmak határozzák meg, ami súlyosan károsíthatja a mentális egészséget. A világhálón uralkodó elvárások és az állandó késztetés a másokkal való összehasonlításra alacsony önbecsüléshez, szorongáshoz, magányhoz vezethet. Mindez nem csupán átmeneti állapotot eredményez, hanem súlyos mentális és fizikai következményekkel járhat, mint például testképzavar, evészavarok és alvászavarok. A kognitív képességekre való hatása sem elhanyagolható, hiszen a képernyőfüggőség figyelemzavarhoz, rossz memóriá­hoz, döntésképtelenséghez és csökkent koncentrációhoz vezethet.

Megelőzés

Pelle Veronika néhány olyan gyakorlati tanácsot is megosztott, amely a képernyőfüggőség megelőzését segítheti. A telefonmentes terek kialakítása az egyik legegyszerűbb és leghatékonyabb módszer lehet arra, hogy csökkentsük a digitális eszközök állandó jelenlétét az életünkben. Emellett a telefonmentes tevékenységek végzése és az aktív meditáció is hozzájárulhat a kiegyensúlyozottabb digitális jelenléthez. Az előadó hangsúlyozta, hogy a szülők szerepe elengedhetetlen a megelőzésben, a mintaadás a legfontosabb, hiszen a gyerekek sokszor a szüleiktől tanulják meg a médiafogyasztási szokásokat. Ha a szülők tudatosan korlátozzák a képernyőhasználatukat, a gyerekek is nagyobb eséllyel követik majd ezt a példát.

Több képernyő, kevesebb figyelem

Az előadást követően a szakembert arról kérdeztük, hogy mi vezette őt a médiakutatás világába, és hogy egyetemi oktatóként mit gondol arról, a média miként befolyásolja az oktatást.

– Nagyon érdekelt a kommunikációnak, a médiának a világa, mert folyamatosan változik, és nagyon erőteljesen meghatározza a mindennapjainkat. A „Hogyan nevelhetjük és oktathatjuk a társadalmat a tudatos médiahasználatra” volt az a kérdés, amely meghatározta későbbi kutatásaimat

– fejtette ki.
A médiahasználati szokások hatással vannak az oktatásra is, ez még inkább felerősödött a Covid–19 pandémia időszakában. A járvány okozta digitális átállás során a diákok képernyőideje drasztikusan megnőtt, ami negatív hatással volt a figyelmükre és koncentrációjukra – hívta fel a figyelmet.

– A képernyőidő abszolút megnövekedett, és ezzel együtt csökkent a figyelemküszöb, a koncentráció

– emelte ki az előadó. Bár a járvány után némileg normalizálódott a helyzet, az online oktatás hosszú távú hatásai ma is érezhetők. Különösen azon fiatalabb generációk számára jelentett kihívást a hirtelen digitális átállás, akik fontos személyiségfejlődési szakaszban voltak. Ez a digitális szocializáció nehezebbé tette számukra a kapcsolódást és az egymással való kommunikációt.
Az előadás egyértelműen rávilágított arra, hogy a képernyőfüggőség és a digitális média tudatos használata központi kérdéssé vált napjainkban, különösen a fiatal generációk számára, és hogy az olyan megelőzési technikák alkalmazása, mint a telefonmentes zónák vagy a szülői mintaadás egy jó kezdet lehet a médiatudatosságra való nevelésben.