– A planetárium első évében te fogadtad és vezetted végig az érdeklődőket a „csillagösvényen”. Kik alkották a fő célközönséget, és hogyan kellett adaptálni a mondandódat, ha óvodások, és hogyan, ha egyetemi hallgatók ültek a székekben?

 – A célközönség nem korlátozódott egy bizonyos korcsoportra. Volt alkalmam előadást tartani, illetve vetíteni kicsiknek és szépkorúaknak egyaránt. Ennek ellenére elmondhatom, hogy a leggyakrabban előforduló csoportokat iskolások és óvodások alkották. A kisebb gyerekekkel játékosan próbáltam megközelíteni az előadásokat, illetve képességeikhez és korukhoz illően, egyszerű, bevezető jellegű dolgokról meséltem nekik, mint például a Naprendszerről. Esetükben fontosnak tartottam azt is, hogy minél vizuálisabb módszereket alkalmazzak, ezért gyakran használtam kártyákat, illetve az Alpha Mini robotunkat. Az idősebb korosztálynál már komolyabb, de még mindig a csillagászatba bevezető jellegű előadásokat tartottam. Ebben a Stellarium asztali verziója volt segítségemre, amellyel a Föld bármely pontjáról ki lehet vetíteni az éjszakai égboltot. Ilyenkor a közönség a csillagképekről, mélységi objektumokról, égi jelenségekről vagy akár konkrét űrmissziókról is tanulhatott. Itt is fontos volt a láthatóság, az interaktivitás, és hogy megtaláljam az összhangot az adott csoporttal.

– Melyek voltak a leggyakoribb vagy legfurcsább kérdések, amelyeket a látogatók – különösen a gyerekek – feltettek egy-egy előadás után?

– A kérdések mindig témától függően változtak. A legjobb kérdéseket mindig a kisgyerekek tették fel. Sokszor frappánsan és intelligens módon. Volt, hogy az űrben levő hulladékról kérdeztek, vagy arról, milyen eljárások jöhetnek szóba a probléma orvoslására. Meglepő volt számomra, hogy ilyen fiatalon képesek ennyire felelősségteljes és komoly gondolatokat megfogalmazni.

– Mi volt az elmúlt év legnagyobb sikere vagy legmeghatározóbb élménye számodra ebben a munkakörben?

– A legnagyobb sikernek azt tartom, hogy már a planetárium fennállásának első évében sikerült becsatlakoznunk a planetáriumok világnapját ünneplő projektbe. A kétnapos eseményre a belépés ingyenes volt, és nemcsak látogatást, hanem előadásokkal egybekötött vetítéseket is kínáltunk. Az erre való felkészülés során sikerült új anyagokat is elkészíteni. Egy új szoftvert is beszereztünk, amely nagyban megkönnyíti a jövőben a további előadások vagy akár filmek készítését. Ez az időszak volt a legmegterhelőbb, viszont a leggyümölcsözőbb is.

– Biztosan akadtak bakik is. Mi volt a legviccesebb vagy legnehezebb helyzet, amit a kupola alatt meg kellett oldanod?

– Természetesen nem mindig alakultak úgy az előadások, ahogyan azt elterveztem. Egy zenés előadás alkalmával, amikor épp először próbáltunk ki élesben egy új számítógépes programot – a Space Engine elnevezésű űrszimulációt –, a technika hirtelen megadta magát. Meghívott előadós vetítés volt: jómagam halk zenei aláfestést nyújtottam zongorajátékkal, miközben egyik kollégám a témához illő vizuális anyagokat vetített ki a kupolára. Az előadás közepén hirtelen leállt a kupola alatti vetítő. A helyzetet gyorsan kellett megoldani. Talán ez volt a tavalyi évem leghosszabb és legkínosabb öt perce, amíg rájöttem a problémára, és megoldottam azt. Az előadás végül további megszakítások nélkül folytatódhatott. A visszajelzések pedig a baki ellenére is pozitívak voltak.

– Mennyi háttérkutatást vagy plusztanulást igényelt, hogy naprakész maradj az űrkutatás és a csillagászat híreivel?

– A felkészülés során azt tartottam a legfontosabbnak, hogy tisztában legyek az alapokkal, majd onnan építkezzem tovább. Minden filmet előre megnéztem, akár többször is, jegyzeteltem belőlük, és próbáltam olyan kérdéseket kiötleni, amelyről úgy gondoltam, hogy majd tőlem is megkérdik. Ezenkívül rendkívül fontos volt az aktuális csillagászati hírek követése, legyen szó űrmissziókról, népszerű elméletekről, vagy az adott hónapban megfigyelhető csillagászati jelenségekről. Ehhez különböző portálokat követtem és olvasgattam, amikor akadt némi szabadidőm. Természetesen részt vettem a Bevezetés a csillagászatba című fakultatív tárgy óráin is, amely nagy előnyt jelentett. Alkalmunk volt a szabad ég alatt tapasztaltabb csillagászok által tartott előadásokat is meghallgatni, amelyből rengeteget tanultam és nem mellesleg inspirálódtam.

– Melyik a kedvenc égi jelenséged, csillagképed vagy történeted, amit a közönséggel is megosztanál?

– Magam sem tudom, milyen okból, de nagyon megtetszett a Perszeusz csillagkép. A vetítések alatt talán erről és ennek történetéről meséltem legtöbbször. Részben azért tetszik, mert megfogott a görög mitológiai eredete, másrészt viszont nagyszerűen összeköthető a vele szomszédos csillagképekkel, amely tartalmi szempontból is mindig nagyon élvezetes. Még a planetáriumos tevékenységem előtt pedig a Perseidák (nevüket a Perszeusz csillagképről kapták) volt az a meteorraj, amelyet sikerült követnem, úgy, hogy akkor még fogalmam sem volt arról, mit is látok valójában.

– Ha három szóval kellene összefoglalnod ezt az egy évet, melyek lennének azok?

– Éjszakázás, távcsövezés, élvezet.

– Milyen tanácsot adnál annak a kollégának, aki most veszi át a helyedet?

– Végezze munkáját nyitottsággal, kíváncsisággal és szenvedéllyel. A planetárium első működési évében sikerült számtalan új dolgot bevezetnünk. Kívánom, hogy ezeket sikeresen fel tudja használni, és ezt az alapot tudja még továbbemelni.