– Hogyan alkalmazkodik gyorsan változó világunkhoz a hagyományos oktatás?

– A koronavírus-járvány idején sokan már „temették” a hagyományos oktatást, mondván, a tanítás átkerül az online térbe. Bár sok részmegoldás és helyettesítési lehetőség született, a virtuális nem vette át a személyes találkozáson alapuló oktatás helyét, és vélhetően sokáig nem is fogja. Ellenben a technológia gyorsan fejlődik, egyre közelebb kerülünk bizonyos online oktatási felületekhez és más audiovizuális, szimulációs technológiákhoz. Mégsem szabad elfeledkeznünk a terepi oktatás élményéről, a duális képzésekről, melyek a tapasztalati és elméleti tudás korszerű ötvözési lehetőségei.

– Hogyan befolyásolja a mesterséges intelligencia terjedése a hagyományos oktatást? Milyen előnyei, hátrányai vannak?

– A hátrányokkal kezdeném. Az MI hamar terjed, mert könnyű megoldást nyújt, és mindenki számára elérhető. Kiküszöböli egyes önálló feladatok elvég­zését, alternatívát nyújt a dolgozatírásban, az egyéni munkában, akár a megoldáskeresésben is. Megkönnyíti a böngészést, a hosszas figyel­met igénylő összetett alkotást, amely eddig is gond volt az oktatásban. Az előnyei nagyjából ugyanott vannak, ahol a hátrányai. Jó kiindulópont lehet az MI által nyújtott válasz, ha valamilyen problémához teljes tematikát, átfogó szintézist akarunk gyorsan átnézni, de érdemes körültekintően használni, mert sokszor kitalál dolgokat. A jelenlegi, ingyenes verziók még nem alkalmasak komplex, kreatív feladatok megoldására. 

– Kiknek ajánlja az üzleti tudományokat továbbtanulás céljából?

– Vezetőkre, ügyvezetőkre mindenhol szükség van, de mi marketingeseket is képezünk, akik majd kreatív munkát végeznek, jól szintetizáló közgazdászokat, szám­vi­teli és pénzügyi szak­ér­tő­ket, akiknek egyik legfőbb tulajdonsága az analitikus gondolkodás. Gazdasági tudás alapvetően mindenütt kell, a család működésében is, viszont képzésünk főként azoknak való, akik kihívást éreznek a társadalom vagy annak intézményi, vállalati részegységeinek üzemeltetésében, javításában, foglalkoztatják őket a materiális feltételek és a teljesítmény, az eredményoptimalizáció kérdései, érdeklődnek a pénz világa, a gazdálkodás, a piacok működése vagy az értéktermelés iránt.

– Mit tervez az Üzleti Tudományok Tanszék hosszú és rövid távon?

– A folyamatos humánerőforrás-bővítés, a személy­zeti fejlődés több éve prioritás. Az elmúlt évtizedben kb. tíz oktatóval bővült a tanszékünk, ami jónak számít, hiszen kevés a doktori fokozattal vagy doktoranduszi státussal rendelkező közgazdász a régióban. Célunk a tanterv- és tananyagfejlesztés is. Ezen a téren sosem lehet hátradőlni. A világ változik, a piacokon újdonságok jelennek meg, de a tudás kezelésének módozatai is fejlődnek, alakulnak. Ehhez kell igazodni, és figyelni, mi történik nemzetközi akadémiai szinten. Sok kapcsolatot építettünk ki romániai, magyarországi és más európai egyetemekkel, melyek mára a kutatások, a közös projektek és a tananyagok kidolgozása terén is kezdték meghozni gyümölcseiket. A legfőbb hosszú távú cél továbbra is megőrizni a jó hangulatot, mivel az eredményes alkotómunkához mindenekelőtt kiszámíthatóság, pozitív hangulat és jó lehetőségek kellenek. Az előző kettő megvan, vigyázni kell rá, az utóbbiért pedig folyamatosan tenni kell.

– Mivel lehet megtartani és motiválni a hallgatókat?

– Az egyetem fő alanya, tárgya és centruma a hallgató. Folyamatosan tanulom magam is, mindig felteszem a kérdést, hogyan lehetne több dimenzióban bővíteni az oktatást, jobb tananyagot biztosítani vagy extrakurrikurális tevékenységre mozgósíta­ni. Nincs mindig jó válaszom. A motiválás fő kihívása, hogy jó legyen az oktatási élmény, de mégse vonjunk burkot a hallgatók köré, ne veszítsék el önállóságukat. A diákok érzik, melyik oktató lelkiismeretesebb és felkészültebb. Nemcsak órán, hanem konzultáción, vizsgán, e-mailben, terepgyakorlaton is elérhetőnek kell lenni. A jó példa nevel leginkább. Ha ez működik, a hallgatók is motiváltabbak, többet dolgoznak.

– Milyen arányban és hol helyezkednek el végzőseik? A szakmában?

– Ez attól is függ, mit nevezünk szakmának. A korábbi végzősök közül legtöbben ma már jól működő vállalatoknál, közintézményeknél vagy saját vállalkozásban dolgoznak. Néhányan külföldre mentek, van, aki az amerikai egyetemi szférában mozog, vagy ottani nagy befektetővállalatnál tölt be vezető pozíciót. Én legjobban az itthon maradó diákjainknak örvendek. Ha úgymond lentről is kezdi pályafutását, a tapasztalat szerint tíz év múlva már közép- vagy felsővezető és közösségének megbecsült tagja, még akkor is, ha nem marad a szakmában – ők vannak kisebb arányban. A jelenlegi munkatársak közül nyolc „saját termés,” vagyis itt szereztek közgazdasági diplomát, és bár máshol doktoráltak, most a tanszékeinken oktatnak, hárman adjunktusként, öten tanársegédként, illetve óraadóként.

– Miért érdemes a Sapientia képzéseit választani?

– Egyik érv, az oktatók elérhetősége, ami a nagy egyetemeken rendszerint nincs meg, mert ahol két-háromszáz diák van évfolyamonként, kizárt, hogy a tanárnak számottevő ideje legyen a rendszeres konzultálásra. A másik, a jól felszerelt infrastruktúra; nemcsak az épület, bentlakás vagy számítógépek, hanem a bővülő adatbázisok, hozzáférhető szakfolyóiratok, könyvek, szoftverek, de a jó kapcsolatok is. Egyre több intézménnyel és vállalkozással van szerves, rendszeres kapcsolatunk, ami behozza a gyakorlati tudást a gazdasági képzésekbe.