– Milyen tanulmányi utat járt be az alapképzéstől a doktori képzésig?

̶  Az alapképzést a Sapientia – EMTE Csíkszeredai Karán végeztem kommunikáció és PR szakon. Határozott voltam a szakválasztást illetően, bár akkor még nehéz lett volna elképzelni egy konkrét munkahelyet. Azt tudtam, hogy valami változatos és kreatív területen szeretnék dolgozni, ahol a gondolataimat és önmagamat is megjeleníthetem. Ez 2006-ban volt, amikor a PR még gyerekcipőben járt a térségben, de szimpatikus volt mindaz, amit az egyetem kínált, illetve azok a lehetőségek is, amelyek a szak elvégzése után megnyílhattak előttem. Mesteri tanulmányaimat ezt követően Bukarestben, az Országos Politikatudományi és Közigazgatási Egyetem (SNSPA) keretében végeztem, menedzsment és üzleti kommunikáció szakirányon. A doktori képzést pedig egy nagyobb kihagyás után kezdtem el a Debreceni Egyetem Humán Tudományok Doktori Iskolájának Szociológia és Társadalompolitika Doktori Programjában.

– Mi szólt annak idején a Sapientia – EMTE mellett, amikor az alapképzéséről döntött?

– Nem volt könnyű döntés, hiszen szilágyságiként Kolozsvár sokkal közelebb volt, és egyetemi központként számos szakirányt kínált. Emlékszem, rengeteget forgattam az egyetemi kalauzokat, és sokat beszélgettem ismerősökkel tapasztalatokról, élményekről. Fontos szempont volt számomra, hogy amit tanulni szeretnék, azt anyanyelven tehessem. Végül a Sapientia mellett szólt a szak által kínált sokféle lehetőség, valamint az egyetemen uralkodó családias, bizalmas légkör, amelynek híre a Szilágyságba is eljutott. Fontos volt az is, hogy a tanulás mellett programok, tevékenységek és szakkörök is várták a hallgatókat.

– Volt olyan oktató vagy tantárgy, amely meghatározó szerepet játszott az egyetemi évei során?

– Több is volt. Ez is nagyszerű volt a Sapientiában: kimagasló tudású tanárok oktattak, akik hatalmas energiát fektettek a munkájukba, és akiktől ennek köszönhetően nagyon sokat lehetett tanulni. Emellett emberi kapcsolatokat is építettek velünk, amit már akkor is nagyon értékeltem. Nem elefántcsonttoronyból oktattak, hanem közel kerültek hozzánk. Bármikor lehetett kérdezni, vitázni, és számított a mi véleményünk is. Nem abszolút igazságokat kaptunk, ami a társadalomtudományok szempontjából különösen fontos. A tananyag mellett valóban kritikus gondolkodást tanultunk. Sokukkal a mai napig örömmel beszélgetek, ha találkozunk, sőt, az is előfordul, hogy egy-egy téma kapcsán hosszasan eszmét cserélünk. Nagyon szerettem a kommunikációelméleti és médiatudományi órákat, a politológiát, hiszen mindig is érdekelt a közélet, de közel állt hozzám a szemiotika, az antropológia és a kampánykommunikáció is. 

̶  Milyen szerepet játszott a Sapientián megszerzett tudás és tapasztalat a későbbi akadémiai pályafutásában?

̶  A Sapientián tanultam meg igazán rendszerezetten tanulni. Kommunikáció szakos hallgatóként meg kellett látnunk a hosszú szövegekben a lényeget, a valódi üzenetet. Ezt ma is nagyon sokat alkalmazom például tanulmányok és szakirodalom olvasása közben. A kritikus gondolkodás elsajátítása, a lényegre törő fogalmazás, az előadás képessége, valamint a prezentációk összeállítása mind olyan kompetenciák, amelyeket a Sapientián kezdtem el elsajátítani, és amelyek később is sokat segítettek.

̶  Hogyan született meg a döntés, hogy doktori képzésre jelentkezzen?

̶  Mindig is bennem volt, hogy szeretnék doktori képzésre jelentkezni. A mesterképzést követően azonban az életem más irányba kanyarodott: a családalapítás gondolata került előtérbe, és a doktori képzés iránti vágy háttérbe szorult. Később már azt sem láttam pontosan, hogyan tudnék újra visszakapcsolódni, milyen intézményi hátteret tudnék magam köré szervezni. Talán el is engedtem ezt a vágyat, amikor 2020-ban először megláttam a Debreceni Egyetem doktori programját, amely a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjával közösen működik. Akkor újraéledt bennem a gondolat, hogy milyen jó lenne belevágni. Mégsem mertem azonnal elkezdeni, mert a kisebbik gyermekem akkor még nem töltötte be a két évet, és tartottam attól, hogy nem lenne rá elegendő időm és energiám. A gondolat azonban többé nem hagyott el. 2022-ben éreztem azt, hogy a gyerekek már elég nagyok, szakmailag pedig szükségem van váltásra, fejlődésre és új tudás elsajátítására. Ekkor döntöttem úgy, hogy belevágok.

̶  Mi volt a legnagyobb kihívás a doktori tanulmányai során?

̶  A szakváltás. Igaz, hogy továbbra is a társadalomtudományok területén mozgok, de a doktori képzésben már szociológiai szempontból közelítek a témámhoz. Meg kellett tanulnom a kutatói attitűdöt: nem megoldani dolgokat, hanem figyelni, elemezni és megérteni. Természetesen ott voltak a kimondottan szociológiai szaktudás hiányosságai is. Ezeket menet közben sokat sikerült pótolnom, részben a doktori programnak köszönhetően is, hiszen a képzésben fel vannak készülve arra, hogy nem mindenki szociológusként érkezik.

̶  Volt olyan időszak, amikor elbizonytalanodott? 

̶  Szerintem a doktori képzésnek eleve része az elbizonytalanodás. Nálam ez különösen igaz, mert alapvetően elég maximalista vagyok magammal szemben. Főleg az első évben volt többször olyan érzésem, amikor félév végén akár hat-hét tárgyból is húszezer karakteres dolgozatot kellett megírni, hogy ez nagyon sok, és vajon képes vagyok-e minőségi munkákat kiadni a kezemből. Másodév végére, a komplex vizsga teljesítése után azonban történt egy változás: egyre magabiztosabb lettem, és egyre könnyebben ment az újabb kihívások teljesítése. A bizonytalan időszakokon sokat segített, hogy volt egy kolléganőm, akivel közösen kezdtük a képzést Székelyföldről, és folyamatosan támogattuk egymást. Érdekes módon sosem egyszerre voltak a nehéz pontjaink, így hol ő biztatott engem, hol én őt. Sokat jelentettek a tanárokkal folytatott beszélgetések, az otthoni biztatás, valamint az apróbb és nagyobb sikerek is. Mindig volt valami vagy valaki, amibe kapaszkodni lehetett, és ami erőt adott ahhoz, hogy továbbmenjek az úton.

̶  Ön szerint mi szükséges ahhoz, hogy valaki sikeres legyen az akadémiai pályán?

̶  Szerintem az egyik legfontosabb a kitartás, mert valóban elég sokféle munkában, feladatban kell teljesíteni, megfelelni. Fontos a szervezettség és az elkötelezettség is. 

̶  Ha lehetősége lenne újra végigjárni ezt az utat, változtatna valamin?

̶  Azt hiszem, hamarabb jelentkeznék doktori képzésre. Nagyon sok mobilitásos, pályázatos lehetőség van, amelyek által rengeteg tapasztalatot és tudást lehet gyűjteni. Családdal ezek már nehezebben működnek.

̶  Milyen kutatási témával foglalkozik jelenleg, és hogyan látja ennek a területnek a jövőjét?

̶  A kutatási témámban nem szakadtam el teljesen a korábbi tanulmányaimtól. Igyekeztem olyan problémakört találni, amelybe be tudom vinni a média és a kommunikáció világával kapcsolatos tudásomat. Azt vizsgálom, hogy a székelyföldi térségben a szülők milyen stratégiákat, nevelési elveket és szabályrendszereket alkalmaznak arra, hogy ötödik-nyolcadik osztályos gyerekeik médiatevékenységét irányítsák, és segítsék őket abban, hogy tudatos médiafelhasználókká váljanak. Ez a gyakorlat a szakirodalomban szülői mediációként ismert. A digitalizáció korszakában ez kulcsfontosságú kérdés, hiszen a digitális eszközök és az internet világa olyan mértékben átszövi a hétköznapokat, hogy egyetlen család sem marad érintetlenül. A szülőknek a nevelés során olyan új mechanizmusokat kell beépíteniük, amelyek alkalmazkodnak a kor kihívásaihoz, és ez sok esetben nem megy zökkenőmentesen. A szülői mediáció fogalma a digitális eszközök vonatkozásában már a televízió megjelenésével együtt kialakult, napjainkban pedig egyre népszerűbb kutatási területté válik több tudományágban is, hiszen a gyerekek képernyő előtt töltött ideje folyamatosan nő.

̶  Miben különbözik a doktori képzés az alap- vagy mesterképzéstől?

̶  Ezek a képzési szintek egymásra épülnek, miközben a látókör folyamatosan tágul. A legnagyobb különbség talán az, hogy a doktori képzés során minden tantárgyat és minden területet a saját kutatási témádon keresztül kezdesz szemlélni. Meg kell találni a kapcsolódási pontokat – természetesen nem ráerőltetve –, amelyek révén egyre több oldalról tudod megközelíteni azt, ami igazán érdekel. Így az évek során sokkal komplexebb anyag születik.

̶  Mit tanácsolna a jelenlegi sapientiás hallgatóknak, akik hasonló pályát fontolgatnak?

̶  Azt, hogy hajrá! Ha valóban komolyan szeretnének időt és energiát szánni erre az útra, akkor keressék meg azt a lehetőséget, képzést és intézményt, amely számukra a legalkalmasabb, és tartsanak ki. Ne habozzanak kikérni jelenlegi tanáraik véleményét sem, hiszen ők már végigjárták ezt az utat, és biztos vagyok benne, hogy készségesen segítenek tanácsokkal.