Az építészet szerepe környezetünkben

Az építészet egyszerű megfogalmazásban, rengeteg ennél árnyaltabb és tudományosabb definíció mellett, a környezetünket meghatározó épületek, terek halmaza. 
Az épületek nagyobb része csupán konstrukció, művészi igények nélkül, a terek nagy része pedig véletlenszerűen, meggondolatlanul alakul ki. 
Az a csekély, művészeti többletminőséggel bíró épület és tér adja az építészet velejét, amit az emberek megcsodálnak, átélnek. Ezt a szűkebb csoportot hívjuk építőművészetnek.

Mi a jó építészet titka?

A jó építészet varázslat, amit a mágus-építész funkcionalitásában, megjelenésében, szerkezetében, anyagában, fényhatásaiban, akusztikájában, illatában és tapintásában megálmodik, és amivel a közembert elragadja hétköznapi gondjaitól, elcsendesíti és műélvezetre bírja. A műélvezet, mint tudjuk, az imádság egyik hatékony formája.
Az építészetnek van egy alapvető mesterségbeli követelménye, mely a jó értelemben vett rutinra alapoz. A mesterséget támogatják a tervezési segédletek, az építési zsebkönyvek, az anyagleírások és a konferenciák. Ezenfelül pedig az ihlet, a művészi érzék, az empátia, térfilozófia és hasonlók teremtik az alkotást.
Az építészet mértéke az ipari konstrukciótól a szakrális épületig arányosan növekedik. Ez egyben az átmenet a mérnök és az építész között (inginer – arhitect). A magas fokú építészet szakrális.

Mivel foglalkozik az építész, hogyan kell tárgyalni vele?

Az építészek ritkábban magányosan, többnyire csapatban dolgoznak. Az építészetnek társterületei vannak: a statika, az épületgépészet, kerttervezés – tájépítészet, adott esetben a belsőépítészet, de ezt sok esetben az építész maga megoldja. Mindezen társterületek összehangolása az építész mint vezető tervező feladata.
Az építész alapjában véve egy hiú ifjú, a megmérettetés, megmutatkozás időszakában, tervpályázatok útján. Majd idővel öregszik és érik, mint a jó bor. 
Az építész tervez, vagyis álmodik, rajzokat szerkeszt, követi az építést, miközben folyamatosan tartja a kapcsolatot a megbízójával. Vannak rajzoló és olvasó építészek. Hasznos, ha egy személyben mindkét profil egyesül, vagyis ha az építész meg tudja fogalmazni, hogy mit akart.
A megbízó, mint neve is mutatja, szerencsés esetben valóban bizalmat helyez az építészbe. Nem dolga tehát a megbízónak az építész szaknyelvén, fogalmai körében frusztráltan kifejezni magát, a megrendelőnek csak az igényeit, elvárásait kell őszintén megfogalmaznia, amikor az építésszel beszélget, az igényei programmá alakulnak, melyet az építész a „fekete dobozában” feldolgoz és építészeti nyelvre fordít.
Az építész álma az alkotáspszichológia területére esik. 
Az álmodó-alkotó építész tulajdonképpen modellez: a kitűzött elképzelést modelleken próbálgatja. 
A modellek lehetnek térbeliek, agyagból, gyurmából, kartonból vagy fából. A modellezés legkézenfekvőbb, leginkább használt formája a rajz. Ezen keresztül válik érthetővé, kipróbálhatóvá számos térbeli elképzelés, funkcionális kapcsolat, megjelenés. A jó modellezés eredménye a minőségi ház.
A már leszögezett terv átkerül a kivitelezést előkészítő rajzanyagba. Ez a szakasz a kottaírásnak felel meg, amennyiben az építészt a zeneszerzőhöz, a kivitelezőt pedig a zenekarhoz hasonlítjuk.
Ez a fejezet egyértelmű és pontos utasításokat tartalmaz, megszabva a helyes kivitelezés irányát. Természetesen a kivitelezés során számtalan akadály és módosítás jön elő, ezeket az építész mindig uralja egy szakszerű építéskövetéssel.
Ha jól kommunikál az építész a megbízójával, akkor a legvégén kialakul vagy fennmarad az összhang, az elvárások kölcsönösen teljesülnek, a házat értő módon, a kezdeti „álomnak” megfelelően használják, örömmel.