Az Iskola másként hé­ten szervezték meg idén a szé­kelykapu-ismereti ve­tél­kedőt Zetelakán, amely min­den évben lázba hozza a diákokat. 
Dimén Csilla tanárnő, aki a kezdetektől részt vesz a ve­télkedőn, elmondta, idén el­indult egy kezdeményezés a kicsik részéről, így be­csat­lakozott a versenybe Váralja, illetve a tófalvi iskola negyedik osztályos tanulóserege.

– Évtizedek óta a helyi értékeinket népszerűsítjük mind a gyerekek, mind pedig azok körében, akik esetleg a bontásban gon­dolkodnak. Tudatosítani sze­­retnénk a gyerekekben, hogy ez a kultúránk szerves része, rendeltetését, díszítését és motívumrendszerét te­kint­ve egyaránt, hogy érdemes ezeket a kapukat mint a család hagyatékát felújítani és továbbörökíteni. A projekt másik hozadéka, hogy a gyerekek időt töltenek együtt, versenyeznek egymással, felfedeznek, lát­nak, tanulnak, beszélgetnek a falubeliekkel. Valamikor a szé­kelykapu-felújításokkal in­dultunk, de nem gondoltuk, hogy ennek ilyen hosszas idő­tartama lesz. Sikerült mára nagyon sok kaput felújítani a gyerekek bevonásával, és ennek kapcsán születtek meg a székelykapus szórólapok, a település területén elhelyezett táblák, amelyek erre az örök­ségre hívják fel a figyelmet, illetve a hozadéka ez a verseny is, amelybe ma már az egész falu bekapcsolódik – mondja Dimén Csilla tanárnő.

Rengeteg székelykapu megújult az utóbbi időben

Dimén Levente főszervező, ötletgazda, a rendezvény lelke már tavaly ősszel nekifogott a szervezésnek, összeállította a költ­ségvetést, s miután egyez­tetett a kollégákkal, a feladatok kitalálása és ki­vá­lasztása, meg­szerkesztése, majd terep­szem­le következett. – Voltak az előző évekből jól bevált feladattípusok, de természetesen más tar­talommal tálaltuk, de újakat is kitalálunk minden évben. Idén kicsit bonyolultabb volt, ugyanis ma már a gyerekek előszeretettel használják a mes­terséges intelligenciát, ezért próbáljuk a feladatokat úgy összeállítani, hogy ne tud­janak rákeresni a világ­hálón, hanem a helyszínen ta­lálják meg a választ. Néhány feladat meg­ol­dá­sához koordinátákat ad­tunk meg, ez alapján jutottak el egy-egy székelykapuhoz.

Voltak kiemelt motívumok az idén, mint például a keresztek a székelykapuk felületén, eze­ket kellett megkeressék. Az osztályközösségeket a szülők és nagyszülők támogatták, men­torálták elég szép számban, ami pluszpontot jelentett az osztályoknak. Az osztály védnökei a községben élő nagy székelykapu-tulajdonosok vol­tak, akikkel az interjúk, videók is készültek, hiszen a gyerekeknek több mint harminc nap állt rendelkezésükre, hogy egy-egy tízperces filmet for­gassanak a székelykapu-fa­ragókkal és tulajdonosokkal. Ezeket egyrészt archiváljuk, megmaradnak az utókornak, dokumentumértékűek, más­részt pedig kiértékeltettük film­­rendezők, operatőrök, pro­ducerek által, amire szintén pontot kaptak a csapatok. Ezenkívül szintén egy hónap állt minden osztály rendelkezésére, hogy három kijelölt diák egy-egy kiválasztott székelykaput lerajzoljon, illetve egy-egy motívumot, kapurészletet kie­meljen. A rajzokat zetelaki amatőr festőművészek érté­kelték ki, és kiállítottuk az iskola folyosóján – mondta el Dimén Levente. Idén 27 ezer lejt sikerült sze­rezni szponzoroktól, így min­den gyerek, osztályfőnök Székely örökség feliratú pó­lót kaphatott, a tanárokat ebéd­re invitálták, a résztvevők a verseny lejárta után fagy­laltot kaptak, de emellett osztály­kirándulásokat, múzeumi, Mini Erdély Park- és Babus­gató-belé­pő­ket lehetett nyerni. 

– Büszkék vagyunk arra, hogy nagyon sok székelykapu megújult, nincs elhanyagolt kapu a községben, és nagy ked­vet kaptak az emberek a kapuállításra is, ez a projekt is ezt hivatott erősíteni. Örömmel vesszük tudomásul, hogy felér­tékelődtek a székelykapuk, hisz ha egy régi bennvalót eladásra kínálnak, feltüntetik, hogy szé­kelykapuval rendelkezik. Vannak, akik a régi kapu miatt veszik meg a házat – mondta Levente.
Sándor Olga helyi lakos nagy­szülőként vett részt a versenyben, nekik három szé­­kely­kapujuk – egy nagy kötöttkapu és két gyalogkapu – is van, amelyeket 1999-ben, 1997-ben és 2015-ben állí­tottak. Mint mondja, a ha­gyományőrzésért válasz­tot­ták, és azért, mert egyszerűen tetszik. 
Sándor Előd ötödik osz­tályos tanuló szerint, noha kissé nehezek voltak a feladatok, na­gyon érdekesnek találták a vetélkedőt, örömmel tettek ele­get a kihívásnak. 

– Most már másképp nézek a kapukra, néha, amikor nem sie­tek, megfigyelem a kapukat, el­olvasom, mit ír rajtuk, milyen motívumok díszítik – mondta a diák. Magyari Tímea tanítónő és osztálya Zeteváraljáról először vett részt a versenyben, nagy volt a lelkesedés már az elő­készületeknél, amikor a raj­zokat és a filmet el kellett ké­szíteni, mondja.  Az osztálya egy helyi fafaragóval készített kisfilmet egy régi székelykapu kapcsán, amelyet együtt ele­meztek ki. – Minket az sem tántorított el, hogy helyismeret szem­pontjából kicsit hátrányban voltunk a zetelakiakhoz ké­pest – mondta a tanítónő. Tanítványa, a negyedikes Petra Béla Hunor hozzátette: – Jó érzés a régi szé­kely­kapukról tanulni, hogy aztán mi is el tudjuk mondani a kisebbeknek, így generáció­ról generációra fennmarad ez a hagyomány.

A galambdúcos székelykapuk hazája

Zetelaka község a világ legtöbb székelykapujával rendelkező te­lepülés, községszinten négy­száz kaput számlálnak, ami­ből Zetelakán 312 kapu áll. A leg­régebbi, a központban kiállított székelykapu 1829-ből való.  – Ezt a kaput, amelynek Máthé Imre volt az egykori tu­laj­donosa, a nyolcvanas évek­ben lebontották. Ő az akkori néptanácsnak adomá­nyozta, és 32 évet várt a kapu arra, hogy megtaláljuk a fásszínben, és a helyi ön­kormányzat, a Pro Zetea Egye­sület meg Hargita Megye Tanácsa finanszírozásával új­ra felállítsuk. A másik, most is eredeti helyén álló ga­­lamb­dúcos székelykapu 1835-ös. Huszka József 1893-ban, amikor Zetelakán járt, úgy jegyzi fel Zetelakáról, hogy itt van a galambdúcos szé­kelykapuk hazája. 1913-ban a Székely Nemzeti Múzeum innen vásárolt egy kaput Kós Károly javaslatára, ami jelenleg is a múzeum bejáratát díszíti. Az akkor múzeumigazgató László Ferenc azt jegyzi föl, hogy majdnem minden má­sodik ház előtt galambdúcos székelykapu található Zete­lakán. Reméljük, hogy ez a falukép pár évtized múlva visszaáll és egyre gazdagabb lesz. Visszaszorulóban van a galambdúcos székelykapu, azaz a nagy kötött székelykapu, viszont az úgynevezett le­veles székelykapu elter­je­dő­ben van. Bízom abban, hogy csak lesz ennek rene­szánsza – fogalmazott Dimén Levente. Zetelakán jelen­leg három székelykapu-ké­szítő mes­terember van, község­szinten pedig nyolcan űzik ezt a mesterséget.

A rendezvényt a Zetelaki Közbirtokosság, a Húszlépcsős vendéglő, a Cetate Production, a City Reklám, az Ati cream, a Perfect, a Villy üdítő, a Babusgató, a Legendárium és a Haáz Rezső Múzeum tá­mo­gatásával szervezték meg.