Kívül-belül otthonosan rusztikus hatást keltenek a rönk­házak, az Alpokban, a skandináv országokban és az Amerikai Egyesült Államok egyes részein teljesen megszokott látványt nyújtanak. Egyedi, meghitt hangulatú otthonok lehetnek, amelyekhez az alapanyag Székelyföldön karnyújtásnyira van. 
A gyergyóújfalvi Ferenczi család lakhelyét fenyves veszi körül, így Ferenczi Attila rönkházépítőnek volt lehetősége megismerni a fenyőerdőt. 2003 óta építenek rönkházakat, évente négyet-ötöt. Családjuk is rönkházban él, az elsőt saját maguk számára készítették el. Azt mondják magukról, hogy kanyargós életút után lett rönkházépítés a munkájuk, és most már ez a szenvedélyük. Egyedi tervezésű házakat építenek, és tervezéskor általában a gyergyószentmiklósi Larix Studióval és a magyarországi Décsy László építésszel dolgoznak együtt, de nem zárkóznak el az ügyfelek által választott építésszel való együttműködéstől sem. Arra kértük a rönkházépítő szakembert, hogy az alapoktól mutassa be a rönkházépítés folyamatát, így egy fenyőerdőbe mentünk.
Ferenczi Attila elmondása szerint többnyire lucfenyőből (Picea abies) és jegenyefenyőből (Abies alba) építenek rönkházat. Nyolcvan-száz éves fákat választanak, amelyeknek középátmérője 30–35 centiméter vastagságú. Az ideális fa szerkezete minden részén egyforma – ez a fa kérgén is látható –, egyenletes növésű, és minél egyenesebb a fa, annál könnyebb dolgozni vele. Emellett jó, ha kevés rajta az ág, mert annál könnyebben tud dolgozni vele a házépítő.

Mindemellett fontos megjegyezni, hogy Ferenczi Attila rönkházépítőként elsősorban nem nyersanyagforrásként tekint az erdőre, hanem megannyi élőlény otthonaként, a fákat pedig rendkívül intelligens növényeknek tartja, amelyek segítik egymást a növekedésben, kapcsolatban állnak és kommunikálnak egymással, szerkezeti felépítésükben alkalmazkodnak a környezetükhöz. Peter Wohlleben német erdész A fák titkos élete című könyvében például azt írja, hogy a fák képesek arra, hogy veszély esetén figyelmeztessék egymást: „Legyen szó akár bükkről, lucfenyőről vagy tölgyről, valamennyi fájdalmasan megérzi, ha valaki rágcsálja őket. Ha egy hernyó alaposan beléjük harap, a harapás helye körül megváltoznak a szövetek. Mindemellett elektromos jelzéseket bocsátanak ki, akárcsak az emberi test, ha sebesülés éri. Igaz, ez az impulzus nem néhány milliszekundumos sebességgel terjed, mint a mi esetünkben, hanem percenként mindössze egy centimétert tesz meg. Ezután még egy órába telik, mire az ellenanyagok a levelekbe kerülnek, hogy ott elraktározódjanak, és elrontsák a paraziták lakomáját.”

–  Húsz éve rendszeresen járok az erdőre, főleg télen, és sokszor eszembe jut a Hobo Blues Band dala, a Mesél az erdő. Én sokáig nem hallottam az erdő meséjét, pedig nagyon sokat elárul magáról, csak figyelni kell. Egy fa szerkezete például elárulja, hogy hol nőtt fel. A környezettudatosságnak ebből a fajta figyelemből kellene gyökereznie, nem az iskolapadban tanult ismeretekből, ugyanis természetközeliség nélkül ezek az ismeretek, habár nagyon is fontosak, nem érnek sokat

– tette hozzá végül a szakember.