A Henter család a háromszéki Sepsiszentivánról települt ide, az 1700-as évek elején építették a kúriát a család jelképes épületeként, avatott be az épület történetébe Fülöp Kinga alpolgármester. A család ezen ága átállt a katolikus vallásra, és az egykori szentélyt is bővítette, így vált Alcsík legnagyobb templomává a csíkszentimrei. Az épület homlokzata magán viseli a népi barokk építészet jellegzetes vonásait, a tornác kőoszlopain faragott reneszánsz mintázatú indák és a család címere található, rajta egy átnyilazott darumadárral. Az épület felújítása 2021-ben kezdődött.

A kúriát az akkori legjobb mesterekkel építtették. Alaprajzát tekintve a 18. századi székelyföldi udvarházak közé sorolhatjuk. A téglalap alaprajzi elrendezés a népi építészet hatására utal. Az udvarház, amelynek pitvara alá van pincézve, több helyiségből, ebédlőből, hálószobákból, konyhából és mellékhelyiségekből állt. Az épület előtt oszlopokon nyugvó, nyitott tornác helyezkedik el. Ennek kőoszlopait faragott akantuszlevelek, háromszirmú, nyitott virágfüzérek díszítik, amelyek reneszánsz hatást mutatnak. A kúria tetőzete zsindellyel borított, megtört felületű nyeregtető. A tornác feletti, háromszög formájú oromzaton a Henterek – nyakán átlőtt, karmai közt kavicsot tartó darut ábrázoló – címere látható.

A csíkszentimrei udvarház számos történelmi esemény színhelye volt az évszázadok során. Ezek közül kiemelkedő a székely határőrség megszervezéséhez fűződő: a madéfalvi vérfürdő után a megfélemlített alcsíki főemberek báró Henter Ádám házánál tették le az esküt. A határőrség megszervezésében játszott szerepéért 1765 áprilisában Henter Ádámot csíki főkirálybírónak nevezik ki. Orbán Balázs is feljegyezte a Henterekről, hogy buzgó katolikusok voltak, akik attól sem rettentek vissza, hogy erőszakkal terjesszék hitüket. 1725-ben a szentiváni, majd fél évszázad múlva a Kis-Küküllő menti bordosi unitáriusoktól vették el templomukat, annak minden ingó javaival. Br. Henter Ádám 1777-ben a település patrónusaként jelentős adományokkal járult hozzá a csíkszentimrei templom javításához. (Néhány évvel később a templom Szent József-kápolnájában temették el, ahol az 1781-ben faragott címeres sírköve ma is látható.)

A két világháború közötti időszakban a falu déli kijáratánál található udvarház a helyi római katolikus egyház tulajdonába került vásárlás útján. Kovács Balázs esperes-plébános az épületet renováltatta és bővíttette, majd felekezeti iskolát és művelődési házat rendeztek be abban. 1948-ban a felekezeti iskolát államosították, de egy ideig még ott működtek az iskola alsóbb osztályai és az iskola műhelye. Ezt követően művelődési házként, könyvtárként, moziként használta a közösség egészen 1977-ig, amíg felépült az új kultúrotthon. Annyira lepusztult az épület, hogy a belsejében fák nőttek. 

Az épület kálváriája – más hasonló nemesi és főúri kúriákhoz hasonlóan – az állami gazdaság tulajdonába való kerülésével kezdődött. A pincéket krumpli, műtrágya és vegyszer raktározására használták, az udvar területét felparcellázták családi házak építése céljából. Az egykori udvarházat új gazdái nem javították, állaga fokozatosan romlott, majd az épület faanyagát gomba támadta meg.
1990 után a kúria visszakerült a csíkszentimrei katolikus egyházközség tulajdonába. 1992-től Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében is számontartják. Szakszerű régészeti és biológiai felmérések elvégzése után felkerült a Művelődési Minisztérium műemlékek helyreállítását szorgalmazó listájára. 1997 és 1999 között a műemlékvédelmi igazgatóság több száz millió lejt utalt ki gyorssegélyként a legszükségesebb beavatkozások elvégzése céljából. A helyi egyházközség vezetősége időközben előzetes szerződést kötött egy magyarországi céggel, amely a felújított kúriában turisztikai központot kívánt létrehozni. A megállapodás szerint a meggombásodott tetőszerkezetet a csíkszeredai múzeum szakembereinek irányításával lebontották. Feltehetően a restaurálás magas költségei miatt a magyarországi cég tulajdonosa elállt szándékától, magára hagyva a fedél nélküli épületet. Ezt követően az anyaországi vállalkozótól egy csíki cég tulajdonába került az udvarház, amelyet végül 2011-ben a helyi önkormányzat vásárolt meg. Számtalanszor próbáltak pályázni az épület felújítására, de nem sikerült jelentősebb összeget szerezni rá.

– Az Operatív Program pályázatára, amely műemlékek felújítását szorgalmazta, első körben csak városok pályázhattak A kategóriás műemlékre. Végül szerencsére megváltoztatták a kiírás feltételeit, és sikerült. Noha annyi pénzt nem kaptunk, amennyire szükségünk van, mert a községekben megszabtak egy felső határértéket, 5,5 millió lejt sikerült megszereznünk, a helyi önkormányzat önrésze majdnem hárommillió lej

– mondták a község elöljárói.  Pillanatnyilag ugyan nincs ennyi pénze az önkormányzatnak, de derűlátóak a község vezetői. A megpályázott pénzből az épület felújítását be tudják fejezni, a berendezésre majd más forrásokból teremtik elő a szükséges összeget.

Az épület alsó szintjén lévő hat helyiségbe kiállítótermeket hoznának létre, ezenkívül a hatalmas tetőtér és pince is több funkcióra használható. Mivel az épületet nonprofit tevékenységekre használhatják, így kulturális, oktatói-nevelői rendezvények, pedagógiai tevékenységek helyszínéül szolgál majd a jövőben. A termekben egyes helyeken nem vakolták le az amúgy jó állapotban megmaradt régi téglafalat, hogy a múlt egy kis darabkáját felvillantsák. A tágas tetőtérben meghagyták a régi kéményeket, a gerendás mennyezet is dísze a belső térnek.

– Az idősebb korosztály lelkileg kötődik az épülethez, sokan ide jártak iskolába, majd moziba, bálba, lagziba, a fiataloknak pedig András Éva földrajztanár vetélkedőt, rajzpályázatot szervezett, hogy a fiatalabb generáció is megismerje az épület történetét

– mondta Kencse Előd polgármester.
A régi szobabelsőkről sajnos nem maradt fenn semmilyen dokumentum, de a közeljövőben még szeretnének kutatásokat végezni ezen a téren, hogy ha lehet, rekonstruálhassák.