A házigazda korának közismert és megbecsült embere volt nemcsak a városban, de máshol is. A Magyar Szent Korona országai területén üzemben levő távbeszélő-hálózatok előfizetőinek 1913-as névsorában is szerepel. Tagja a marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamarának, a Székelyudvarhely megyei takarékpénztár igazgatóságának, az EKE Udvarhely megyei osztályának és a helyi Korcsolya Egylet választmányának. Ezenkívül felügyelő tagja a magyar királyi állami ipari szakiskolának.

Az épület emeleti részének első felét a Persián család lakta, a ház, mely egészen a Varga-patakig nyúlik hátra, a kiszolgáló személyzetnek is fedelet adott. A régi Batthyány térre néző patinás épület földszintjén foglalt helyet a divatáruház. Anno a Ferenczy-Kováts Fényképészet reklámfotót is készített a vállalkozásról, melyen egy bájos szépség kalapok társaságában ajánlja a cég termékeit. Nemcsak divatáruháza volt, hanem már 1895 márciusában tájékoztatja a nagyközönséget, hogy megnyitotta temetkezési intézetét, mely egy régen érzett hiányt és szükséget pótol a városban, olvasható ajánlásában. Felesége nevét gyakran találjuk azon nemes szívű adakozók között, akik a szegény vagy árva tanulók felruházásához ruhákkal vagy pénzsegéllyel támogatták a helyi nőegylet munkáját. Gyakran nyílt meg a pénztárcájuk, ha a városi közügyekről volt szó. Házasságukból három leánygyermek született. A lányok férjhez mentek. Mária nevű unokájának kezét dr. Dobos Ferenc főgimnáziumi tanár kérte meg. A kereskedő halála után Katinka asszony rendezi évekig az üzleti ügyeket, majd következik az államosítás. 

Az épület első földszinti része napjainkban visszakapta régi patináját, szépségét. A második világháborút követően sok minden volt benne, a Réka kocsma, melynek Spirer Elek bácsi volt a vezetője. Utána a híres Cafe Bar, az udvarhelyiek kedvenc kávézója, ma pedig a Harmónia cukrászda. Boltíves kapu osztja két részre az épületet, a másik oldalon évtizedekig Csathó Imre temetkezési intézménye, majd rádió- és tévéüzlet működött itt, ma a Bolero divat­áruüzlet várja vásárlóit. Az államosítást követően az emeleti tizenkét szobába ugyanennyi családot zsúfolnak be. A nyolcvanas években olyan családok foglalták el az épületet, amelyek nem megkímélték, hanem szabályosan lelakták azokat. A frontális rész szépsége, az erkély pillanatnyilag hiányzik, mivel életveszélyes állapotban volt, újra kell építeni. Az L alakban elhelyezkedő épületegyüttes egészen hátranyúlik, a Varga-patakig. Az első felében zajlik a födémek és a falak megerősítése. Az új tulajdonos vendégszobákat kíván kialakítani benne a városba érkező turistáknak. Ha elkészül, szebb lesz, mint volt új korában, de ehhez idő kell, és türelem, mondja az új tulajdonos.