Mielőtt a házról beszélnék, meg kell említenem: ha szóba kerül az író neve, mindenki azt kérdi először, most Ő hol van? A válaszom egyszerű és igaz: ITTHON. A nagy székely író újratemetési kísérlete alkalmával a székelyudvarhelyi Nyirő-villa is reflektorfénybe került, a város szombatfalvi részén álló házat a közhiedelem szerint Kós Károly tervezte. Mások viszont azt állították, hogy a családi fészket az Uz Bence írója álmodta meg, de segítségére volt lelki jó barátja, Haáz Rezső is, aki akkoriban a Református Tanítóképző Intézet közismert tanára volt. Amikor felépült, csodájára jártak az emberek a mézeskalács háznak, a tornyos, színes kopjafákkal díszített emeleti tornác mindenkinek tetszett, ahol a tyúkok is üvegablakon keresztül néztek ki a gazdára. A házőrző Kusza névre hallgatott. A kút vizét felpumpálták a padlástérbe, ahol egy ezerliteres tartályban tárolták, majd innen szaladt vezetéken keresztül a konyhába. A világítás a városi villanytelepről érkezett, ha kiment a biztosíték, maga az író javította meg. A szobák falain a legnevesebb erdélyi képzőművészek és festők, Kós Károly, Bánffy Miklós gróf, Haáz F. Rudolf alkotásait csodálhatta a vendég. Kertészkedett is, erről így vall: „Tavalyelőtt Alsórákoson földecskémen fogtam az ekeszarvát, most Székelyudvarhelyen foglalatoskodom a ház körül, kerítést csinálok, kertészkedem, fákat ültetek. Nemrég készült el Thoroczkay-Wiegand Ede stílusában új családi házikónk, kertemben száz gyümölcsfa van… együtt élek népemmel… és szép az élet.” 

A két világháború között Széfeddin Sefket bej, kolozsvári török főkonzul egyszer meglátogatta Nyirő Józsefet szombatfalvi otthonában, tőle tudjuk, hogy miként nézett ki a nagy író portája: „Városcsodájára épült, minden ízében egyéni és székely stílusú családi háza ott áll a székely anyavároska szombatfalvi szakaszán, s akik eljárnak előtte, mint helyi nevezetességet mutogatják: Ez a Nyirő Jóska hajléka. (…)  Az emeletes, manzárdszerűen kiképzett épület legszembetűnőbb és legkedvesebb része az emeleti virágos tornác, amely a Hargitával néz szembe s minden ízében a székely fafaragó- és festőművészet remeke.” 

Az író a harmincas évek közepén épített házat a családnak Szombatfalván, és mindössze öt évig élvezte az otthon melegét benne 1936 és 1941 között. Nézzünk körül a lakásban a korabeli leírás alapján. A földszinten volt az író dolgozószobája, kedvelt könyveit magában foglaló könyvtárával, valamint az ebédlő. Ha dolgozott, az emeletre vonult vissza. Az emeleten volt az író gyermekeinek, Rékának, Csabának és Ildikónak székely népi modorban készült szobája. Ide tartozhatott a festett bútor, amelyre Vofkori György tanár, helyi történész hívta fel a figyelmem, még a kilencvenes évek elején – hogy a bútorok Kerestély Gyula bádogosmester, Nyirő jó barátja birtokában vannak. A városi Dalegylet akkori elnöke a padlására menekítette dalostársa bútorainak menthető darabjait. Köztudott, az író maga is tagja volt a kórusnak. Innen a közeli ismeretség. A padláson őrzött festett bútordarabok a főtéri épületből Zsigmondtelepre kerültek, onnan sikerült átvinni a székelyzsombori emlékszobába. Tervezte, hogy székelykaput állíttat a ház elé, melyet a kadicsfalvi vagy a fenyédi atyafiak faragnak majd ki, de csak terv maradt, mert felköltöztek Budapestre. Nyirő írói munkásságán kívül aktív résztvevője az 1940-es évek politikai közéletének (a Magyar Országgyűlésben, Erdélyből behívott képviselőként), ekkor már méltán megbecsült Corvin-koszorús íróként. Budapesten Nyirőéknek egy Szilágyi Erzsébet fasori villában volt az otthonuk, az ostrom alatt sok belövés, rengeteg rongálás érte. Nyirő Józsefet és feleségét a második világháború végén, 1944–45 telén az orosz csapatok elől menekülő magyar parlament tagjaival előbb Ausztriába, majd Németországba és végül Spanyolországba sodorta a háború viharos szele. A szombatfalvi ház állami tulajdonba került és bérlők lakták. Egy 1948-ban Németországból keltezett levelében utalást találunk arra vonatkozólag, hogy az író megbízást adott Csaba fiának, tegye meg a tőle telhetőt a ház visszaszerzésére, amely időközben a CASBI (Casa de Administrare și Supraveghere a Bunurilor Inamice) kezelésébe került. A családi fészekből ellenséges ingatlan lett, a román hatóságok döntése értelmében. Nyirő József egykori háza a csoda folytán aránylag jó állapotban vészelte át a múlt század politikai viharait. Az épület ma a Haáz Rezső Múzeum tulajdona. Nyirő felesége, Bedő Ilona tanítónő is, miután férje halála után – egy kis hollandiai kitérő után – a román hatóságoktól megkapta a hazatérési engedélyt, ígéretet kapott az udvarhelyi ház visszaadására, de nem lett semmi belőle. Marosvásárhely kötelező lakhely volt, itt nyugszik közös sírban Csaba fiával, a református temetőben. 
A házat, mint már tudjuk – több szakember egyöntetű véleménye szerint is –, Toroczkai Wigand Ede (1869–1945) tervezte, aki a két világháború között neves építész volt. A szombatfalvi ház műemlék épület, védett ingatlan. Fájó, hogy évek óta nem történik semmi körülötte. Miután utolsó lakója is kiköltözött, az ajtóra és a bejárati kapura lakat került. Egy ideig azt beszélték, hogy felújítják, emlékházat terveztek benne. Mostanában nagy csend van körülötte. Pedig egy gyöngyszeme lehetne az utcának, a környéknek, turisták százai fordulnának meg benne. A Nyirő-ház eredeti rekonstrukciója, az anyagi ráfordításon kívül, nagy figyelmet és szakértelmet igényel. E páratlan értékű épület sikeres megvalósításába egyértelmű, hogy be kell vonni a Wigand munkásságát jól ismerő szakembereket. Az épület felújítása a legapróbb külső és belső részletekig Wigand szellemében kell elkészüljön, hogy eredeti pompáját visszaadva tudjon tündökölni a népi szecesszió magyarországi Mesterének e nagyszerű gyöngyszeme.