– A Hagyományőrzési For­rás­központ minden évben megszervezi a Hargita megyei táj­házak hetét, ezt megelőzően idén Homoródalmáson konferenciát is tartottak a tájházak mű­ködtetőinek. Milyen témákat érintettek?

– Több mint tíz éve szervez­zük meg a Tájházak hetét, négy éve pedig ezt megelőzően ke­rül sor a Jó gyakorlatok a táj­házak működtetésében cí­­mű konferenciára, ahol tu­laj­­­­donképpen teret adunk a táj­házas szakemberek ta­lál­ko­zójának. Természetesen nemcsak ez volt a konferencia cél­ja, hanem hogy lehetőséget biz­tosítsunk ezeknek a nagy­szerű embereknek, akik szív­vel-lélekkel, önköltségből fenn­­­­­­­­tartják és működtetik a tájházakat, hogy a jó gya­kor­­­­­la­tokból példát merít­senek. Találkozási lehetőség is szá­mukra, ahol a megye táj­házai­nak vezetői tapasz­talatot cserélhetnek. Szakmailag is ezt próbáljuk minden évben meg­alapozni azzal, hogy a szent­endrei Skanzentől, illetve a Nemzeti Művelődési Intézet­től hívunk szakembereket, de ma­gyarországi tájházas szak­­emberek is jelen voltak az ezelőtti években is, akik tulajdonképpen jó, gyakorlati példákkal tudják segíteni az itteni tájházak vezetőit.

Az ese­ménynek a homoródalmási Idő­sek Nappali Központja adott otthont, ahol közel öt­ven személy vett részt a kon­fe­­rencián. Sorbán Enikő há­zi­­­­gazda köszöntötte a részt­ve­vőket, majd a helyi Alma­mag Népdalcsoporttal együtt ho­mo­ródmenti népdalokat adtak elő. Köszöntőbeszédem után Tikosi László, Homoródalmás polgármestere, dr. Bereczki Ibolya, a magyarországi Tájház­szö­vetség elnöke, Prikler Szilvia Beatrix, a Magyarországi Táj­házak Központi Igaz­gató­sá­gának megbízott igaz­gatója és Sinka Arnold me­gyei tanácsos üdvözölték a jelenlévőket. A konferencián öt előadás hang­zott el: dr. Bereczki Ibolya a cigándi Bodrogközi Mú­zeum­­­­­porta példáját kie­mel­ve a tájházak közötti együtt­mű­ködési lehetőségekről tartott előadást, őt követte Prikler Szilvia Beatrix, aki a tájházi ki­á­llítások rendezéséről és megújításától beszélt. Pákay Vik­tória, a szentendrei Skanzen mu­zeológusa a homoródalmási ház Szabadtéri Néprajzi Mú­zeumba való áttelepítéséről és hasznosításáról tartott előadást. A Hargita megyei tájházvezetők közül Mihály Emília a lövétei tájházat, Makkai-Ilkei Ildikó pedig a bencédi családi és kö­zös­s­égi gyűjteményt mutatta be a jelenlévőknek.

– Hargita megyében számos tájház működik, amelyek vezetői örömmel bekapcsolódnak ezek­be a rendezvényekbe. Mi­lyen gon­­dokkal küzdenek a táj­házvezetők?

– Évről évre egyre többen kap­­csolódnak be ebbe a prog­ramba, jó lehetőség nemcsak a személyes talál­kozásra, ha­nem hogy külön­böző mú­zeumpedagógiai gyakor­la­tokat át­adjanak egymásnak, biztassák egymást, hiszen például né­hány idősebb tájházvezető kü­szködik azzal, hogy kinek adja át a gyűjteményt. Emellett a fenntartási költségek is mind a tájházak működtetőit terhelik, hisz folyamatosan tatarozni kell a régi házakat, aminek óriási költsége van. Kevés településről mondhatjuk el, hogy önkormányzati alapból vég­zik ezeket a munkálatokat. Van rá példa, de nagyon kevés.

– Milyen pályázati lehetőségek vannak erre a célra?

– Keressük a lehetőségeket, de sajnos egyelőre ilyen jellegű pályázati kiírás nincs. Legalább két éve dolgozunk ezen, hogy hogyan tudnánk közpénzből alapot biztosítani, amely fedezné a nagyobb munkálatokat vagy a nyitvatartást. Gond az is, hogy a tájházak zárva vannak, csak kérésre nyitják ki, ami a rohanó turistának nem mindig felel meg. Sok tájháznak már van egyesület a háta mögött, mi is így tudjuk őket tá­mogatni a Tájházak hetén, de ez csepp a tengerben. Van re­mény rá, hogy magyarországi pályázatokat írnak ki Kárpát-medencei tájházak részére is, ehhez viszont az szükséges, hogy az itteni tájházak ve­ze­tői szakszerűen vezessék a tájházban lévő leltári tárgyakat. Épp emiatt tavaly négyhetes képzést biztosítottunk a táj­házat vezetők számára, ahol a magyarországi Tájházak Or­szágos Szövetségétől, illetve a szentendrei Skanzentől ér­kezett szakemberek tar­tottak előadásokat, az alaptudnivalókat próbálva átadni: hogyan kell leltározni, tárgyakat elhelyezni, tárgy­védelemről stb. Ahhoz, hogy valaki pályázhasson, el­engedhetetlen az adatbázis a leltári tárgyakról. Próbáljuk folyamatosan segíteni őket, to­vábbra is együttműködünk a szentendrei Skanzen szak­embereivel. Idén, szep­­tem­ber első hetében olyan mes­terképzést valósítunk meg, ahol a mesterembereket ké­pezzük ki arra, hogyan kell egy régi házat felújítani, megmenteni. Szívügyünk, hogy a még meglévő parasztházakat megmentsük az elbontástól. Tíz-tizenöt, Hargita megyei mes­terembert hívunk el a képzésre.

– A Tájházak hetén minél több embert próbálnak meg­szó­lítani, becsalogatni. Milyen programokkal készülnek ilyen­kor?

– Amikor programot viszünk egy tájházba, akkor azonnal élettel telik meg, nemcsak a falubeliek, hanem idegenek is megfordulnak. Éppen ez volt a célja, amikor tíz évvel ezelőtt a kollégáim elindították ezt a rendezvényt, hogy a pün­kösd környékén idelátogató turistáknak legyen lehetőségük egy hagyományos programba bekapcsolódni. Ilyenkor a táj­házak különböző népi mes­terségeket mutatnak be, fa­faragás, szövés, ostorfonás, gyöngyfűzés, hímzés, var­rás, fűszersókészítés, vagy akár népdalokat tanul­hatnak, gyerekjátékokkal ismer­ked­hetnek, és természetesen ilyen­kor a tájházat bemutatják az érdeklődők számára. Be­kap­cso­lódnak a falubeliek is, meg az iskolák, óvodák is. 

– A kezdetekhez viszonyítva hogyan állunk most a tájházak fejlődése tekintetében?

– Mindenképp pozitív a visszajelzés, évről évre egyre szí­­nesebb programokkal vár­ják a látogatókat. Érzem a képzések pozitív hatását, hiszen egy évben nem csak egyszer, ha­nem több alkalommal fi­gyelünk rájuk. Egy összetartó, nagy családdá ko­vácsolódtak össze. Tudjuk, hogy milyen a tanulási folyamatban az össze­kovácsolódás, és jó látni, hogy vannak új példák, sokan új lendülettel, lelkesen, érdekes programokkal kapcsolódnak be. Ha valaki örökölt egy értékes gyűjteményt, és tanácstalan, nem tudja, mit kezdjen vele, azoknak is szívesen se­gítünk, ta­­nácsokat adunk. Meg­győ­ző­désünk, hogy minden te­lepülés gyökere a tájházában van, és arra vigyáznunk kell. A tele­pü­lések vezetői­nek is jobban kellene fokuszálni rá, próbálunk előrelépéseket tenni ez ügyben is.