Gondolom, sok székely ember megcsóválta a fejét, amikor meglátta az épülő házat, mivel az jócskán eltért a megszokott székelyföldi építészeti stí­lustól. Lapos tetőzetével kilógott a hagyományos pi­ros cserepes házak közül. Miféle ház lehet, hogy nincs rajta semmiféle dí­szítés, de még kucsmája sincs, pedig mifelénk nagy hidegek vannak. A Bauhaus építészeti stílus a harmincas években ér­kezett meg városunkba, alig öt-hat darab ilyen épület van. Az akkor épült lakóházak ma is állnak. Nem is sejtették az emberek, hogy ennek a modernista Bauhaus épí­tészeti stílusnak, mely csak a célszerűséggel és az anyagszerűséggel törődik, Né­metországban kell keresni a gyökereit.

Mi az a Bauhaus?

A Bauhaus 1919-ben ala­pí­tott állami építészeti és iparművészeti iskola volt Wei­marban, majd Dessauban, amely szigorúan szerkezeti, tárgyias formanyelv meg­te­rem­tésére törekedett. A Bauhaus-ház nem ismeri a cirá­dákat, a fölösleges díszí­tőelemeket. A Bauhaus való­jában a mo­dernista mozgalom egyik leg­ismertebb iskolája volt, amely egy újfajta szem­lé­letmóddal képviselte a mo­dernizmust. Akárhonnan is nézem, csak egyenes vo­na­lakat látok. Az alapítást kö­vetően nem telt el sok idő, és városunkban is akadtak követői a modern építészeti stílusnak. A Bauhaus egy mo­dern építészeti stílust jelent, de a Bauhaus sokkal több annál.

Helyzetjelentés

A Wesselényi Miklós utcában, a Telekpataka nevű zónában található modernista ház köz­vetlen a főút közelében, egy fontos közlekedési útelá­ga­zásnál várta a jobb napokat. Egy kicsit szomorú volt, hi­szen évek óta gazdátlan, sem a házat, sem a virágoskertet nem gondozta senki. Új gazdára várt. A ház hom­lokzati oldalán tizenhat ab­lak, mintha üvegfüggönyt alkotna, szívja magába a fényt és figyeli a környéket. Nemcsak az utolsó gazda, de a szomszédok is átköltöztek már rég a másvilágra, így hát nem volt könnyű dolgom utánajárni a ház történetének. Hetekig kutattam, míg végre kiderült, hogy a házat a híres székelyudvarhelyi Pillich Lajos tanár Jenő nevű fia ter­vezte és építette 1936-ban, aki Kolozsváron, majd Bukarestben járt egyetemre. Pillich László kolozsvári ro­kon szerint ez volt neki a vizs­ga­munkája, erre kapta az építészmérnöki diplomát. Rá egy évre jegyeztetik be az épületet a polgármesteri hi­vatalnál, a leírás szerint előszobából, három szobából, kony­hából, fürdőszobából, két teraszból és két pincehelyiségből tevődik össze.

Államosítás

Nem tudni, mi okból, de az állam kezére került az épület, sokan megfordultak benne az évtizedek folyamán. Az álomházat valamiért feladták az eredeti tulajdonosok, vagy elvették. Ezt még pontosan nem tudjuk. Serfőző Antal tanár úr elmondása szerint, aki gyermekkorában a szemben lévő házban lakott, úgy em­lékszik, hogy korábban a ház lakói között volt a város román, majd a kicsi magyar világban megválasztott magyar polgármestere. A negyvenes években néhány évig itt lakott Flinta Géza pénzügyes és a felesége, Lukácsffy Erzsébet. Egy nagyot ugrunk az időben, mert a következő bejegyzés a tulajdonlapban már 1956-ban történt, amikor Bakcsi Teleki Vilma nevére került az épület. Bakcsi Ádám közjegyző felesége tanítónő volt a közeli 4-es számú iskolában. 1957-ben Szaniszló Albert, Buksa Anna és Simon István neve szerepel a tulajdonlapban. Péter András nyugdíjas, aki nem messze lakik a háztól, úgy tudja, hogy a sarki ház lakója volt többek között egy Felszeghy (István) nevű építészmérnök és felesége, Sára asszony, aki igazgatója volt a 4-es szá­mú iskolának. Felszeghy mérnök vezette az építészeti munkálatokat a városi mű­velődési háznál, melynek 1955-ben kezdtek neki, és 1959-ben volt az átadása. Három gyermekük volt: Bajáki László, Sára néni első házasságából, és egy fiú-lány ikerpár. A lá­nyuk dr. Felszeghi Sára, fő­orvos, a Miskolci Egyetem címzetes egyetemi tanára, az Egészségtudományi Kar Egész­ségügyi Szakmai és Módszertani Központjának vezető főorvosa. Amikor Fel­szeghyék elköltöztek Maros­vásárhelyre, akkor Bokor Já­nos, a rajoni pénzügyi osz­tály vezetője költözött bele, egy roppant tisztességes és köztiszteletnek örvendő em­ber, a fiának, Bokor Gyula orosz­tanárnak vásárolta meg. Ez utóbbi több mint öt évtizedet lakott benne családjával.

Új gazda, új tervek

Új gazdára talált az épület. Tárva-nyitva az ajtó, ablak, zajlik a nagy szellőztetés, hi­szen évek óta gazdátlan, ráfér a belső terekre egy kis friss levegő. Még tavaly történt, amikor megtudtam, hogy új gazdája van a háznak, rögtön bejelentkeztem látogatóba, Gulyás István és Bán Kata már rég kiszemelték maguknak, sokszor megcsodálták, azt mondják, megérte ennyit várni rá. Az előszobába lépünk, amely eredetileg terasznak ké­szült, de később beépítették. Látszik is a repedésekből, hogy utólag volt odaragasztva. Az ablak a ház szeme, a majdnem százéves régi ablakok ki­állták az idő próbáját. Vala­mi csoda a tokszerkezet megoldása, nyugodtan lehet tovább használni. Hasonló jó állapotban vannak a belső ajtók is, talán az egyiket kell csak kicserélni. A két nagy­szobában két gyönyörű sa­rokcsempekályha fogad, bi­zo­nyára mindkettő a kör­nyékbeli mesterek keze mun­kája. Megtudom, hogy az eme­­letnek látszó ablaksor a padlástérnek ad fényt, ez tel­jesen megújul, minden a helyére kerül. Javában zajlanak a felújítási munkálatok. Ener­giatakarékos, korszerű, mű­anyag csöves padlófűtés kí­gyózik a betonaljzaton, a csem­pekályhák maradnak, ahogy az eredeti nyílászárók is, tovább szolgálják a házat. Minden apró részlet előre meg­tervezve, nemcsak a ház, de a hozzá tartozó kert is más képet fog mutatni. Tavaly indult a munka, a tetőzet már rendben van, ha minden az elképzelések szerint halad, akkor év végére az utca egyik gyöngyszeme lesz, sokan ve­tik majd tekintetüket rá.

Már indulnék, amikor újabb látogató érkezik, a szomszéd üdvözli az új tulajdonosokat. Elköszönök, abban maradunk, hogy figye­lemmel kísérem a ház további sorsát.