Székelyudvarhely főterének alsó végén áll a sarokház, melyet egykor Kovács Dénes jó hírű mészáros építtetett családjának az ezernyolcszázas évek végén. Az alsó piactéri patinás emeletes épületet ma sokan Kabdebó-házként emlegetik, tévesen. Dr. Jaklovszky Alfonz Mihály Volt egyszer egy régi Udvarhely című helytörténeti írásában a következőket írja: „A főtér alsó végén, ahol ma a konfekcióüzem bemutatóüzlete van, volt a Kovács Dénes-féle mészárszék. Ez is egy régi mészároscsaládé volt. Én még ismertem az akkori tulajdonos édesapját is. Húsvétkor illett a Kováts lányokat is megöntöznünk. A harmincas évek nagy gazdasági válsága ezt a régi családi vállalkozást is csődbe juttatta. A hússzék bezárt, és a nagy emeletes házat megvette az örmény Esztegár család.” 

A földszinten üzlet volt, amely később a GANZ villamossági vállalat képviseleti irodájának adott otthont. A déd­unoka, Pál László, aki ma Kanadában él, nem érti, miért nem említik soha az építtető nevét a helytörténeti anyagokban. Történelmi igazságtételnek tartja, hogy foglalkozom a ház történetével. Az 1913-ban megjelenő Udvarhelyi Híradó Udvarhely vármegye legtöbb adót fizetőinek névsorában előkelő helyen szerepel a Kovács név. Régi fényképek kerülnek elő az albumból, mesél a házról és a családról. Még gyermekkorában hallotta, hogy a dédapja aláírt valami váltót egy Pap Zakor nevezetű kereskedőnek, akinek a fia Budapesten vagy Bécsben lóversenyeken eljátszotta az apja vagyonát. Segíteni akart, ám nem gondolta, hogy egy aláírásnak ilyen ára lesz, a versenylovak vagy pontosabban a bank elviszi az ő vagyonát is. Nagy­anyja mesélte, hogy három házukat vette el a hitelező vagy a bank, nem tudja pontosan a részleteket, mondja László. Dédapja vérbeli mesterember volt, mindjárt előkerül a mesterkönyve, amit Kézdivásárhelyen állítottak ki az 1945-ös esztendőben. A század elején nagy vásárok színhelye volt a tér, a nagymama elmondása szerint mindig az üzletük előtt sorakoztak fel a kolbászos asztalok. Volt is sokadalom előtte, a gyermekek a legjobban a kolbászzsírba mártott kenyeret imádták. Hatalmas ablakok szívják magukba a fényt mindkét oldalon. Innen jó kilátás nyílhatott az akkori Batthyány tér minden szegletére, a piaci árusokra, látni lehetett minden mozgást. A földszinti üzlet melletti kaput megnyitva (innen tudunk lemenni a pincébe) egy hosszú sikátoron keresztül érünk el az emeleti lépcsőkhöz. Ha felértünk a belső teraszra, mindjárt jobbra nyílik a lakásajtó az előszobába, majd a konyhába és a szobákba. Négy szoba, konyha, kamra, az emeleti belső terasz szolgálta a család kényelmét. Kovács Déneséket négy gyermekkel áldotta meg a Teremtő.

– Kovács László Budapestre menekült, ott élt haláláig, ez volt neki Rodostó. Az impériumváltást követően a frissen berendezkedő román hatalom elhatározta a Vasszékely-szobor ledöntését. Az volt a bűne, hogy az utolsó nap lencsevégre kapta a halálra ítélt alkotást, észrevették és keresni kezdték. Szökni kellett, különben börtön várt volna rá. Soha életében nem jöhetett haza

– sorolja László.

Megvan a fénykép is, mutatja a pagoda alatt álló 82-es Va­s­­­­­székelyt. 

– Kovács Margitot apácák nevelték Nagyszebenben, királyi jegyző lett. A kommunizmus idején parancsba kapta, hogy gyorsírással írja le az egyik pap prédikációját. Megtagadta. Egész életében gombkötésből tartotta fenn magát a Bethlen utcai régi házban. A harmadik testvérük tizenkilenc évesen balesetben meghalt. És most jön az én nagyanyám, ő volt a legkisebb gyermek a családban, a tanítónő, aki szintén osztályellenségnek számított a kommunistáknál. Majd elfelejtettem: amikor az unitáriusok templomot akartak építeni, Kovács Dénes dédapám ingyen ajánlott területet, azzal a meghagyással, hogy a család tagjaiért ingyen harangoznak, ez valahol benne van a nagy könyvben

– meséli László.

Lássuk még, kik laktak a házban. Amint Jaklovszky doktor írja, Esztegár Gerő örmény kereskedő vásárolta meg az épületet, aki közvetlenül a szomszédban álló Máriás házban lakott. A sarokházba Kati húga, valamint sógora, Soha Aladár Csehországból származó nyomdatulajdonos és papírkereskedő költözött be. Őket követte dr. Kabdebó András és felesége, dr. Nagy Katalin.
Mivel államosították, az elmúlt években az örökösök visszaigényelték és vissza is kapták. Jelenleg új gazdája van a háznak. A homlokzati részre ráférne egy kis színezés, res­taurálás, nemcsak a ház, de az arra járók is megérdemelnék, hogy jobban mutasson a szemnek.