Csűr hatását kelti, de nem az, viszont úgy van az udvaron elhelyezve, ahogyan azt a hagyományok szerint a régi öregek is tették volna, azaz két részre tagolja a telket. Kintről szemlélve formájában egészen különleges lakóház, bent könnyen kihasználható, tolófalakkal elválasztott tágas terek fogadnak, amelyek alkalmasak a bekuckózásra, de arra is, hogy az öttagú család akár egy nagyobb légtérben töltse mindennapjait. Lőrincz Barna saját tervezésű lakóháza igazi családi összefogással készült. Ő mesél a fontosabb tervezési szempontokról, illetve arról a díjról is, amelyet egy tervezőkollégájával együtt érdemelt ki a 2023-as Országos Építészeti Biennálén.
Három évig készült a ház, tíz évvel ezelőtt vették birtokba, akkor még egy kisgyerekkel, és csak a földszintet, de mára már három gyermekükkel lakják be a kétszintes ház tereit. Hogy milyen tervezési szempontok alapján készült a ház, arról már a konyhaasztal mellett beszélgetünk. Funkcionális és kényelmes, úgy használják ki a tereket, ahogy azt éppen a családtagok pillanatnyi hangulata igényeli.

Játék a formával és a tömeggel

Nevetve mondja Barna, hogy ha az ember saját részre tervezi a házat, „gyorsabb a kommunikáció, és sok idegességet spórol meg”, és nem utolsósorban olyan megoldásokat, technikákat is kipróbálhat, amelyekre mindaddig nem volt alkalma. Barna esetében ez a deszkaburkolat alkalmazása volt. Szereti a fát, izgalmas anyag – hangzik a válasz, amikor a burkolatról, a házról kérdezem.
– Számunkra ez több szempontból is ideális megoldás volt, ugyanis mi magunk tudtuk a munkálatokat elvégezni. Nemcsak az segített, hogy én építész vagyok, hanem az is, hogy kisebbik öcsém statikus mérnök, a másik öcsém gépész, édesapám pedig ezermester. Azért is döntöttünk a faszerkezet mellett, mert a munkálatokat magunk tudtuk elvégezni, míg egy téglaépítésű háznál a munka különféle szakaszait ki kellett volna adni másnak. A faszerkezet elkészítését szakemberre bíztuk, a szigetelést, burkolást mi végeztük. Amúgy a deszka számomra nagyon izgalmas anyag, lehet játszani a tömeggel, ha nem törekszünk a szabályos dolgokra. Szimmetrikusan gondolkozik az ember, de a valóság nem szimmetrikus, mindig vannak behatások, amik elrontják ezt. A képlet egy csűr. Ha leteszem ezt a nagyon primitív formát, látom a behatásokat, a templomot, Somlyó hegyét, az utcát. Ezek torzítják a formát. A bejáratnál van egy ferdítés, erre funkcionalitás szempontjából is szükség volt, ugyanis az emeleten van egy nagy ablak, amely Somlyóra néz, s ha ezt a ferdítést nem hozom be, az ablak túl alacsonyra kerül. Az utcára néző déli homlokzat kicsit tömörebb, ablakokkal, amelyek közül van, amelyik a Véresképre néz. A másik irányban van az udvar – mutatja be a ház felépítését, szerkezetét a tervező.

Aszimmetrikus tető és tolóajtó

Fontos az – vallja –, hogy egy épület urbanisztikai szempontból illeszkedjen környezetébe. Esetükben adott volt a falu szélén egy üres telek, és ezt gondolva tovább jött képbe forma szempontjából a csűr.
– Kicsit nagyobb, mint a ház – mondja –, több szintet is be lehet tenni, illetve elhelyezkedés szempontjából is úgy funkcionál, mint egy csűr. Keresztbe van téve a telekre, hiszen ez a jellemző a csűröknél, hogy elválasztja a kertet az udvartól. Ez esetben létrejött egy előkert és egy védettebb hátsó kert. További szempont volt a fénybehatások figyelembevétele, a nap állása, fontos szempont volt, hogy a templom pont keletre van, a Nagysomlyó-hegy északra, nyugatra pedig a Véreskép. Mivel ennek a tömegnek a gerince nem szimmetrikus, már a tetőben is van egy kis aszimmetria – mutatja.

A földszinten egy légtérben van a konyha és a nappali, amelyeket egy olyan, könyvespolcként funkcionáló fal választ el a szülői hálószobától, amely alkalomadtán el is mozdítható. Egyfajta nyitottságot adnak a tolóajtók, amelyek egyik nagy előnye, hogy a hagyományos ajtókhoz viszonyítva ezeket nagyon szélesre ki lehet tárni.

 

Apró praktikák, kényelmes megoldások

Lépten-nyomon a funkcionalitásra való törekvés köszön vissza. A fürdőszoba és a konyha közötti válaszfal szerelőfal is egyben, s mivel ezáltal egy vastagabb falszerkezet alakult ki, fali tékaként is hasznát veszik. Az emeleten három szoba van, elmozdítható falakkal, ami rendkívül praktikus, hiszen könnyebben lehet alkalmazkodni a gyerekek igényeihez. Barna szerint a változó életszakaszok változó igényeket hoznak, és ehhez alkalmazkodik a ház is. Egy ideig együtt laktak a gyerekek – derül ki –, de Sárának jelenleg külön szobája van, Peti és Marci számára egy szoba van kialakítva, a harmadik szobát pedig nemes egyszerűséggel játékszobának nevezték ki. Innen szépen el lehet látni Tusnád felé – mutatja Barna, amint a méretes ablakok egyike előtt megállunk. A tolóajtóknak, elmozdítható falaknak köszönhetően sokkal tágasabbnak érzékeljük a lakást, amelynek beépített felülete 72,5 négyzetméter két szinttel.

– Nagyon jó volt az elején, mikor még a falak nem voltak itt felhúzva, és ez az egész tér egyben volt. Fel is merült, hogy milyen lenne, ha így maradna, de csak életszerűbb, ha mindenkinek megvan a saját kis zuga, ami lezárható, ugyanakkor a tolóajtók segítségével nyitni is tudjuk a tereket. Kicsit multifunkcionális. Talán annyi hátrányuk van, hogy hangszigetelés szempontjából nem túl előnyösek – magyarázza körbemutatva a felső szinten.
A földszinten padlófűtés, az emeleten pedig mennyezeti fűtés szolgáltatja a meleget.
– Amit tudtunk, saját kezűleg készítettünk el – jegyzi meg, és itt nemcsak a ház felépítésére gondol, hanem a berendezésre is, legyen az akár konyhabútor, könyvesszekrény vagy egyéb kiegészítő. – Megtalálni azt a formát, megoldást, ami nem szokványos, de mégis valamilyen szinten annak tűnik, amiről az ember érzi, hogy jól át van gondolva sok apró finomsággal, amely egy egészet alkot. Tulajdonképpen semmi különleges nincs benne, és mégis rácsodálkozunk – válaszolja Barna, amikor arról kérdezem, mi jelentett kihívást a tervezés, építés során.

 

Rangos elismerés a zeteváraljai Kultúrcsűrért

Felelősek vagyunk környezetünk alakulásáért – vallja a Csíkszentléleken élő tervező, aki rurális revitalizáció kategóriában Dénes Péterrel együtt rangos elismerést kapott a tavalyi Országos Építészeti Biennálén a Zeteváralján tervezett Kultúrcsűrrel.
– Szép volt a téma. Adott volt egy régi csűr, amit fel kellett javítani és modern funkcióval ellátni. Viszont annyi idő eltelt addig, amíg odajutottak, hogy tényleg elkezdjenek vele foglalkozni, hogy az anyag jó része, amit menteni szerettek volna, elrothadt. Lényegében alig maradt faanyag az épületből. Az elképzelés az volt, hogy a felújítással legalább megidézzük a régi csűrt, lényegében nem saját, hanem bontott anyagból építettük újra az épületet. Kintről olyan, mint a régi csűr, belülről viszont arra gondoltunk, hogy a csűr térbeliségét idézzük meg, akár modern megoldásokkal. Van is egy rész, ami tényleg azt az érzetet kelti, mint amikor a csűrben vagy, ott vannak a boronafalak, amelyeken keresztül besüt a nap – magyarázza. Hogy miként alakult ki, azt maga sem tudja, de amióta a szakmában dolgozik – jegyzi meg –, számára fontos a környezethez való viszonyulás, az épített örökségre való figyelés, olyan épületek, házak tervezése, amelyek úgy illeszkednek a faluképbe, hogy őrzik annak hagyományos építkezési stílusát, de a modernebb megoldásokat is befogadják.