A probléma adott: a gyerekeknek ruhát vásárolni nem egyszerű feladat, hiszen vagy hamar kinövik, vagy hamar amortizálják a holmijukat. Manapság az elérhető árú ruhák (fast fashion) silány minőségű, szintetikus anyagokból, nagyon távoli országokban, nagyon olcsó munkaerővel készülnek. A kínálat, elsőre úgy tűnik, óriási, hiszen szebbnél szebb ruhadarabokat találunk babáknak és gyerekeknek egyaránt. A probléma csak az, hogy nem vesszük észre, hogy az ipar milyen irányba tereli a vágyainkat.
Az elmúlt két évtizedben óriási iparággá nőtte ki magát a baba- és gyermekruha-termékgyártás. Észrevétlenül bekúszott az életünkbe az a téveszme, hogy bizonyos termékek nélkül a gyerekeink kevesebbek, fejletlenebbek, boldogtalanabbak lesznek. Hiszen azt látjuk, hogy a környezetünkben is sokan a „mindene is legyen meg a gyermekemnek” elvre törekszenek annak leple alatt, hogy „csak a legjobbat akarjuk a gyerekeinknek”.

Sajnos az ipar kihasználja azt az érzékenységünket is, hogy pár évtizeddel ezelőtt az árukínálatnak épp az ellenkezője volt tetten érhető. Nehéz volt hozzáférni termékekhez, ezért a mai szülők, nagyszülők azt érzik, hogy MOST ők mindent meg akarnak adni a gyerekeiknek, semmitől nem vonják meg őket, hogy hiányt ne szenvedjenek semmilyen területen, és ezzel pont a mértéktelen fogyasztás mintáját adják tovább nekik. Igaz, hogy az ipar generálja mindezt, de az ipar nem létezik a mi vásárlásaink nélkül.
Bár ezt nem szeretjük hallani, itt jön be az egyéni felelősség kérdése. Ugyanis a vásárlásainkkal,  döntéseinkkel nap mint nap szavazunk. Ne higgyük el, hogy kevesebbek lesznek a gyerekeink, ha nem szolgáljuk ki mindennel őket. Ne tévesszen meg a szlogenek áradata, hogy az éppen legújabb ruhadarabtól lesz boldogabb a gyerekünk. Emlékszem, nem igazán számított, éppen milyen ruhában mentünk el szánkózni a hosszú téli estéken, vagy épp milyen póló volt rajtam óvodáskoromban. Nem erre emlékszem, nem ettől voltam boldog. A közösségtől, a szüleim szeretetétől, a barátaim közelségétől voltam az. Egy simogatás, az igazi odafigyelés többet ér száz ruhadarabnál.
Tudom, nagyon nehéz a mai világban tudatosnak lenni. Mindenhonnan csak termékek, akciók, vásárlásra gerjesztések ömlenek ránk (épp a Black Friday alatt írom a cikket…). Van egy rossz hírem: ma már bizonyított tény, hogy a pénzügyi helyzetünkben bekövetkezett (akár drasztikusan) pozitív változáshoz pontosan három hónap alatt alkalmazkodnak a vágyaink. Ez azt jelenti, hogy bármennyi lenne a keresetünk, mindig azt éreznénk, hogy kevés, mert „ezt meg ezt nem tudom megengedni a családomnak”. Ezzel együtt régi megfigyelés, hogy kevés, de gondosan kiválasztott tárgyakra és ruhadarabokra van szükségünk a mindennapi boldogsághoz!
Javaslom, hogy minden vásárlás előtt tegyük fel a következő kérdéssort: El tudom halasztani a vásárlást, hiszen nincs is akkora szükségem erre a darabra? Tudnám helyettesíteni valamivel? Meg tudnám vásárolni esetleg másodkézből? Esetleg kölcsön tudnám kérni barátoktól, családtagoktól egy kis időre? Ha igennel tudsz válaszolni bármelyik feltett kérdésre, úgy javaslom, gondold még át az azonnali „bankkártyás fizetést”. Hidd el, meg fogod köszönni magadnak.

Szempontok:
A fenntarthatóság alaptétele, hogy ha megveszünk egy tárgyat – jelen esetben ruhát –, akkor azt minél többet, minél tovább, akár minél többen használjuk;

– az elsődleges szempont tehát az legyen, hogy olyan ruhát szerezzünk be, amit biztosan többször is fog hordani a kicsi, ami kényelmes, bőrbarát anyagból készült (lehetőleg 100%-ig természetes anyagból, például pamutból, kenderből, lenből stb.);

 – figyeljünk arra is, hogy mozgásfejlődésben ne gátolja a gyermeket (merev farmerben nem fog tudni mászni);

– legfőképpen ne olyan legyen, amit féltünk a kosztól, szakadástól;

– egy-egy méretből nem érdemes túl sok darabot venni, kisgyermek mellett mindenképp sűrűn kell mosni (főleg ha mosható pelenkázunk is);

– adja magát a lehetőség, hogy a gyerekruhákat használtan szerezzük be, akár barátoktól, akár különböző tematikus online, adok-veszek (Facebook) csoportokból, független online weboldalakon, tematikus applikációkból vagy gyerekhasználtruha-boltokon keresztül.

Könnyen elcsábulhatunk új ruha vásárlásánál az olcsó, könnyen elérhető fast fashion termékek láttán. Viszont érdemes tudnunk ezekről a termékekről, hogy minek köszönhető az olcsóságuk:

– fejlődő országokban, borzalmas körülmények között, éhbérért készítik ezeket a ruhákat, sok esetben gyermekmunkával;

– ezeken a helyeken környezetvédelmi előírások többnyire nincsenek;

– a legtöbb esetben a minőség kifogásolható, sokkal hamarabb kopnak, szakadnak, tönkremennek;

– rengeteg ártalmas vegyszert használnak a ruhák előállítására, ezek mind érintkeznek a bőrünkkel – a bőrünk ugyebár a legnagyobb szervünk, hosszú távon rengeteg káros anyag éri szervezetünket, ami az egészségünket károsíthatja.

Keressünk olyan független textilminősítési rendszereket, mint a GOTS, az OEKO-TEX vagy a Fair Trade – az így jelölt termékek esetében megfelelőek a gyártási körülmények, és kizárt a gyermekmunka.
Itthon is egyre több olyan gyermekruha-készítő van, aki nemcsak az anyag minőségére és származására fordít figyelmet, hanem arra is, hogy a termékei helyi varrodákban készüljenek. Csodák nincsenek, ezek drágábbak a tömegtermékek árához képest, de meg kell értenünk, hogy nem a hazai termékek túlárazottak, hanem a fast fashion termékek irreálisan olcsók, dömpingárasak, és amiknek hosszú távon (rövid időn belül) fogjuk megfizetni az árát.
A kézműves termékek jobb minőségűek, tovább bírják, és sok esetben többféleképpen hordhatók (például kifordíthatók), vagy a gyerek növéséhez igazíthatók (le- és felhajtható nadrágszár, derékrész), nem mellesleg azt látom, hogy ezeket a termékeket a felsoroltak miatt majd kinövés után tovább tudjuk adni a fent említett adok-veszek csoportokban, így később a drágább ruha ára meg is térül.
Végezetül, ne feledjük a „kevesebb, de minőségi sokkal több” elvet!