Vofkori György tanár úr, helytörténész is csak annyit jegyez meg a városról kiadott képeskönyvében, hogy az alakuló új városrész mintaépülete lett.
Valóban tetszetős, mutatós épület, ma is rá lehet csodálkozni. Szemügyre is vettem jó néhányszor, hisz itt visz el utam mindennap az otthonom felé. A háznak az elmúlt évtizedek során sok lakója volt, sokan nyomták le a bejárati ajtó kilincsét. Maradjunk még egy pillanatra az ajtónál, a kukucskáló kisablak kovácsoltvas rózsája alig várja, hogy megszabaduljon az olajfestéktől. A lépcsőfeljáróknál eredeti kivitelezésben áll a kovácsoltvas korlát. Tágas előszobába érkezünk, ahol a ruhafogas a volt tulajdonos jó ízlésére vall. A rolóval hengerelt szecessziós pávás falmintázat a kor hangulatát hozza. Az emeletre falépcsőkön lehet feljutni, a falhoz rögzített rézfogantyúk a korabeli berendezés darabjai. A belső ajtók üvegmintázata is arra kér, hogy tekintsünk rá. Talán az itt maradt szék is valamikor a bútorzat része volt.

Egykoron egy állatorvos lakott benne a családjával. Láss csodát, a földszintjén évtizedek óta dr. Sándor Zsolt állatorvosi rendelője működik. Erre szokták mondani mifelénk, hogy nincsenek véletlenek. 1928-ban épült a ház, a Dénes-villa, anno dr. Dénes Samu és kedves felesége volt az építtetője. A fák lombja kissé eltakarja az épület homlokzatát, az arcát, de azért ma is a Tamási Áron utca egyik „szépsége”. Dénes Samu (1872-ben született) állatorvos volt, a m. kir. földmivelésügyi miniszter az állatorvosi közszolgálat államosításáról szóló 1900. XVII. törvénycikk alapján a m. kir. állatorvosi karban 1903-ban véglegesítette, majd ugyanebben az évben a fiatal állatorvost Budapest-Kőbányára nevezi ki, tájékoztat a Földmívelési Értesítő.

1904-ben a m. kir. földmivelésügyi miniszter Dénes Samu m. kir. állatorvost Kőbányáról Torockóra helyezi, néhány hónapra rá Székelyudvarhelyre. Ettől az évtől lett városunk lakója, a következő évben megerősítik kinevezését. Az Udvarhelyi Híradó 1909-ben megjelent számában olvasom, hogy a városi tanácsban „Az elbocsátott városi állatorvos helyére Dénes Samu helyettesítését tudomásul vették, s egyben a pályázatot kiírták”. Bizonyára sikeresen megpályázta, mert ugyanez az újság írja 1914-ben, hogy „1914-ben a farsang utolsó előtti napján a székelybetlenfalvi mészárszékből Dénes Samu állatorvos közbejöttével egy egész marha húsát kobozta el az elöljáróság”. Két év múlva, 1916. április 30-án a király Dénes Samu állatorvosnak, ki a mozgósítás napjától teljesít katonai szolgálatot, érdemei elismeréséül a koronás arany érdemkeresztet adományozta. A koronás arany érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján kapta, az ellenség előtt kitűnő szolgálatai elismeréséül a 11. huszárezredben. Szintén az újságból tudjuk meg, hogy 1921-ben Dénes Béla, Dénes Samu helybéli főállatorvos fia a kolozsvári tudományegyetemen az orvostudományi szigorlatot letette. Rá egy évre, 1923-ban az állatorvos 100 lejt adományozott Lőrinczy tanító családjának, amelynek leégett a háza. A házépítéshez 1928-ban fog hozzá Szombatfalván, a kicsi vasútállomás közelében. Dr. Lootz Frigyes eltávozásával a vármegyei főállatorvosi teendők végzésével Dénes Samut bízták meg 1929-ben.

1930 júniusában Székelyudvarhelyről jelentik: Dénes Samu állatorvos autóval haladt át Kápolnás községen, amikor egy kisfiú kiszaladt az udvarról, a négyéves Benedek Imre lábtörést szenvedett. Úgy tudjuk, hogy két fiúgyermekük és egy kislányuk volt. Sajnálatos és szomorú, hogy Székelyudvarhely mártírlistájának névsorában ott találjuk dr. Dénes Samu és felesége nevét is, valamelyik náci haláltáborban pusztultak el.