Az Új úton, ahogy régen mondogatták az udvarhelyiek, ma Tamási Áron, az ortodox templommal szemben, a Tompa László Általános Iskola tőszomszédságában áll a Böhm-villa, építtetői dr. Böhm Jenő és felesége, Gizella voltak, egykor a város közkedvelt orvosát és segítőtársát ismerték meg bennük. Ahányszor elmentem az épület előtt, mindig megcsodáltam a gyönyörű, számomra mesésnek tűnő rendezett kertet, a csodaszép fákat, amit idővel hatalmába kerített a vadszőlő, a fák megbetegedtek, az új tulajdonos arra kényszerült, hogy mindent kivágjon, de becsületére legyen mondva, ragaszkodik a régi kert és a park visszaállításához. Néhány évet azonban még várni kell, míg felnő az új növényzet. A ház 1930-ban épült, ezt egy mozaiktábla is őrzi, most a pincében pihen, de restaurálás után visszakerül a helyére. A főbejárati ajtón csak a festék új, a szerkezete a régi, az ajtó felső részén lévő üveges ablakot monogramos vasrács védi.

Ahogy belépünk a folyosóra, a mozaikos padlón az AVE szót olvashatjuk, ami azt jelenti, légy üdvözölve. Az emeletre vezető falépcső mestermunka, a karzaton a görög Panta-rhei szó fába vésve. A gerendákon három évszámot is olvashatunk, 1898. október 29., 1873, 1863. Megfejtésre vár. A bejárati kovácsoltvas kapu változatlanul az építtetők monogramját viseli. A Székelyföldi Útmutató tájékoztató kiadványban, amely Bányai János geológus szerkesztésében jelent meg, aki közvetlen szomszédja is volt a Böhm családnak, a város főorvosaként jelöli meg, a ház akkor a Bulevardul Regele Carol (Új út) 14. szám alatt volt található. A román közegészségügyi minisztérium Udvarhely megye főorvosi állását dr. Böhm Jenő városi főorvossal töltötte be, adja hírül 1927-ben a Brassói Lapok.

A ház mögött volt az orvosi rendelőjük, egy külön épületben. Szintén a Brassói Lapokban olvasható, hogy 1940. július 1-től a zsidó származású orvosokat és gyógyszerészeket helyezték rendelkezési állományba, vagy bocsátották el állami szolgálatból. Később a zsidó orvos házaspárt deportálják. Schwächter Ernő Cháim Szenvedéseink a nácizmus alatt című könyvében így emlékezik meg a Böhm családról: „Itt kell megemlékezni Dr. Böhm Jenőről, ki a város szeretett orvosa volt. Minden zsidó orvosa. Ö kezelt mindenkit a családban, szerette az egész város. Csupa szív, jókedélyü, humoros ember lévén a gyerekek is szerették, nem féltek a doktor bácsitól. Jó volt mindenkihez. Volt ideje, hogy beszélgessen, családokat látogasson.”

Nos, a gettóban is segített mindenkin, mellette felesége, Gizella néni szintén kivette a részét a munkából, mindenkin segített, aki rá volt szorulva. Ha csak a beteghez szólt, gyógyította kedvességével, finomságával, jóságával. A család élete igazi dráma és tragédia a javából. Böhm doktor Auschwitz felé pusztul el. Ella asszony és lánya túléli a holokausztot, egy rövid időre hazatérnek Udvarhelyre, de később kitelepednek Izraelbe. A villát a második világháborút követően államosítják, évekig a Sziguranca (szekuritáté) és a román hadsereg veszi birtokába, majd 1959-től több család lakik benne. Ottjártamkor az épület előtt kertészek munkálkodtak, sok még a tennivaló, és egy kis türelem is kell, amíg a kert újra olyan lesz, mint régen. Dolgoznak rajta.