Krakkó, a hajdani lengyel főváros, Báthori István erdélyi fejedelem (1571–1586) és lengyel király (1576–1586) székvárosa büszkélkedhetik Európa legnagyobb középkori főterével. A 200 × 200 méteres négyszögletű teret – Rynek Główny – 1257-ben tervezték piactérnek, hogy helyet biztosítsanak a városon áthaladó kereskedőknek. Ezt a célt szolgálja a tér közepén húzódó Posztócsarnok, ez a reneszánsz korban épült pláza, árkádjai alatt számos bazár sorakozik, jelenleg kézművesek kínálják bennük portékáikat. Emeletén múzeumok, kulturális intézmények működnek.

A hatalmas teret középkori épületek szegélyezik, a leglátványosabbak egyike a két aszimmetrikus toronnyal rendelkező Mária-templom, no meg a tér egyik sarkában meghúzódó Szent Adalbert-templom. Előbbit a 14. században emelték, utóbbit háromszáz évvel korábban, a 11. században – a kupolás épület a kora középkor román építészetének legkorábbi emléke. A Mária-templom faragott szárnyas oltára Veit Stoß (lengyelül Wit Stwosz) alkotása, a karcsú templomhajó falait freskók díszítik. A 13. században épült városházát a 19. században lebontották, tornya azonban ma is áll, pincerendszere pedig turistaparadicsom. A teret határoló paloták téglából épültek.

A legrégebbiek között van a Wierzynek-ház, hírnevét a huszonegy napig tartó királyi lakoma alapozta meg: 1364-ben a koronás fők találkozóján részt vett Nagy Kázmér lengyel, IV. Károly cseh, I. Péter ciprusi, Valdemár dán és I. Lajos magyar király, valamint több lengyel herceg. A közelben áll a Bárányokhoz címzett palota, amely Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király tulajdonában volt, ő adományozta korábbi ellenfelének, Bekes Gáspárnak, akit megtett a lengyel lovasság főparancsnokának. Bekes halála után a palota Wesselényi Ferenc kincstárnokra szállt, az új tulajdonos nőül vette Bekes özvegyét. A házban vendégeskedett 1589-ben Balassi Bálint is, itt születtek a Célia-versek, a rossz nyelvek szerint pedig Célia nem volt más, mint özv. Bekesné, később Wesselényi­né Sárkándi Anna.

A téren magasodik Adam Mickiewicz 1898-as emlékműve, a helyiek egyik kedvenc találkozóhelye. A szobor körül 1937 decemberétől minden évben megrendezik a Krakkói Betlehemek Versenyét. Idén a 81. kiírásához érkezett a rendezvény. Ilyenkor a szobor talapzatán és környékén számos betlehemet állítanak fel, mintegy versenyezve a templomokban és környékükön állított és vízkereszt után is hosszú ideig látogatható betlehemekkel.

Volt, ahol egészen nagy betlehemet építettek, s ha látták, hogy gyermekek közelednek, azonnal mozgásba hozták a figurákat: favágók fűrészeltek, a haranglábhoz ballagott kis otthonából a harangozó, és megkongatta a harangot, majd dolga végeztével hazatért, asszonyok dagasztották a tésztát a konyhában, a gazda ellátta a majorságokat – s mindennek középpontjában állt a Szent Család. Lehet, hogy giccsesnek, erőltetettnek tűnik a betlehemek száma, a kisvasutak aprólékosságával megépített, mozgó installációk sokasága, a figurák nagy száma. Számomra azonban a szeretetet, a törődést sugallták: azokat a játékokat gyűjtötték össze a kis Jézus köré a betlehemépítők, amelyeket gyermekeink is szeretnek, s szívesen játszanak velük. Ez az ő ajándékuk a megszületett megváltónak. Karácsony környékén pompásan díszítik Európa legnagyobb középkori főterét.