A mesterséghez való von­zalom Bartos Tün­dénél nem tel­­jesen a véletlen mű­ve: édes­apja fafaragással fog­lalkozott, ott­honukban min­dig ott állt a faragópad, az alkotás ter­mészetes része volt a min­dennapoknak.
– Bizonyára so­kat jelentett szü­leim támo­gatása, hogy el­in­dultam ezen az úton, és ezen a pá­lyán is tudtam maradni – mondja.

Hagyomány és hitelesség

Az elindulás óta huszonhat év telt el, és a fiatalon megismert mintavilág szinte második anya­nyelvévé vált. Bartos Tün­de mun­ká­jában a legfontosabb ka­paszkodó a hagyományos szé­kely díszítésmód, amelynek gazdagsága és változatossága kifogyhatatlan inspirációt nyújt. Nem csupán festi a mintákat: gyűjti, rendszerezi, feldolgozza őket, figyeli más tájegységek és templomi asztalosmunkák ornamentikáját is, hogy jobban megértse a saját vidékének kincseit.
– Hivatásomnak ér­zem, hogy minél részle­te­seb­ben meg­ismerjem és meg­is­mer­tes­sem ezt a mintakincset. Min­dig törek­szem arra, hogy az érdeklődőknek a hagyo­mányost mutassam be. Ha pedig valaki modernebb igé­nyekkel keres, olyan kom­pro­misszumot ke­resek, amely meg­tartja a jel­legzetes stí­lus­jegyeket.

A székely ornamentika világa

Leggyakrabban Udvarhelyszék motívumvilágából merít.
– Van egy mintavilág, ami belőlem jön, és ha nincs külön kérés, ez kerül a munkáimra. 

De nagyon szeretem a ka­zet­tás mennyezetek világát is, ilyen­kor többnyire re­kon­struált má­solatok ké­szül­nek.
A szimbólumok szá­má­ra nem csupán díszek: üze­netek, amelyek egy letűnt kor emberének gondolkodását, hi­tét, világképét idézik. Ezért is vallja, hogy a népi motí­vumokkal való munka ma nem pusztán kézművesség, hanem szellemi kapcsolódás is.
– Számomra ez csoda, és egy élhetőbb világot jelent. Gondoljunk bele: 150 évvel ezelőtt a közösség a két kezével és hitével meg tudott teremteni mindent, amire szüksége volt, és igénye volt arra is, hogy szép, míves darabok vegyék körül. Ebből a szellemből ér­demes ma is meríteni.

A bútor születése

Egy bútor elkészítése hosszú fo­­lyamat.
– Először kell egy öt­let vagy megrendelés, ami el­indítja a tervezést. Ha tud­juk, mit szeretnénk, az asz­ta­lossal közösen alakítjuk ki a szerkeze­tet, figyelve a stí­lus­jegyekre. Az elkészült bú­tor után következik a felü­let-előkészítés, alapozás, kere­te­zés, majd a virágozás, végül a lakkozás, ami védelmet ad a fának és a festésnek.
Leg­gyak­rabban fenyőfával dol­go­zik, mert a puha fa­anyaghoz illeszkedik a dí­szí­tésmód. A fes­­tékeknél ma már széles a kí­nálat, de fontos számára, hogy a színvilág és a textúra a népi hagyományokat idézze: matt, természetes ha­tású felületeket keres.

Hagyomány a mai lakásokban

A mai megrendelői igények sok­szor eltérnek a régi darabok funkciójától, de ez nem jelenti a hitelesség elvesztését.
– A mai lakáskultúrában fontos, hogy élhető bútorok szülessenek. Egy kontyos vagy pártás szék szerkezete, mintázása teljes mér­tékben megőrizhető. De például nem szükséges egy 170 centis ágyat rekonstruálni, ha a megrendelő két méter magas. Egy láda funkciója is gyakran változhat: ritkán készül hozományos ládaként, de ugyanúgy lehet ha­gyományos szerkezetű és mintázatú.
Megrendelőinek többsége érzelmi kötődés miatt keresi fel.
– Sokszor elszármazottak, külföldön élők keresnek, akik szeretnék, ha otthonukban meg­jelenne a székely hangu­lat. A korosztály változó, de több­nyire tehetős értel­mi­sé­giek.

A mesterség jövője

Bartos Tünde derűlátóan te­kint a mesterség jövőjére. Úgy érzi, mindig lesz egy réteg, amelynek fontos a hagyományos, a szép és a minőségi.
– Vannak ügyes kollégák, akik már is­kolákban, gyerekek között megszerettetik a mesterséget, mások felnőttként, „énidő” gya­nánt keresik a fortélyokat. Szervezetek is dolgoznak a nép­szerűsítésen. Hiszem, hogy a mag el van vetve.
Ő maga is gyakran tart fog­lal­kozásokat, közösségi ren­dezvényeken mutatja be a technikákat, és örömmel tapasztalja, hogy fiatalokban és kevésbé fiatalokban is ott van a szikra.
– Törekszem arra, hogy a tün­dérvilágomat meg­is­mer­tes­sem, meg­sze­rett­essem má­sokkal.

Szakmai és személyes sikerek

Különösen emlékezetes szá­mára a 2024-es Erdélyi Mes­terségek Ünnepe, ahol a já­ték volt a kiemelt téma. Ekkor­ra készült el az Eregélő nevű tár­sasjátéka, amely fődíjat nyert.
– Ez nagyon sok kedves per­cet szerzett mind a tervezésben és alkotásban, mind a játék utóéletében. Közösségi ren­dezvényekre is viszem, gyere­kekkel játszunk vele.
Személyesen a bútorfestés egyszerre jelent al­kotást, meditációt és küldetést számára.
– Egy csodavilág, amiben jó megpihenni – és ami kész­tet arra, hogy másokkal is meg­osszam.
Ha egyetlen szóval kellene jellemeznie min­dazt, amit a mesterség jelent szá­mára, habozás nélkül jelenti ki: „Tündérvilágom.”

Tervek és jövőkép

Bartos Tünde tervei között szerepel egy közösségi mű­hely kialakítása Székely­ma­­gyaroson, ahol nemcsak bú­torfestésre lenne lehetőség, hanem más kézművesmes­terségekre is. Közben folytatja a székelyföldi mintakincs gyűj­tését és feldolgozását, mi­közben mindennapjait a bú­torok tervezése, festése és a közösségi jelenlét tölti ki.
– Örömmel és hálával élem meg, hogy nap mint nap ezzel foglalkozhatom – mondja.