Székelyudvarhely történelmi főutcáján járunk, amely Kossuth Lajosról kapta a nevét még 1894-ben, addig Botos utca volt a neve. Ebben a jeles utcában volt egykor a Bárány vendéglő, melynek történetéről igazán keveset tudunk. Még szerencse, hogy a rendszerváltozás után, 1999-ben emléktáblát állított az Orbán Balázs Közművelődési Egyesület a Kanadába szakadt udvarhelyiek támogatásával, mert másképp rég feledésbe merült volna.

Az emléktábla szerint azon a helyen állt egykor a Bárány vendéglő, ahol nagy költőnk, Petőfi Sándor is megfordult. Maga a költő is megemlíti városunkat egyik utolsó levelében, amelyet Szendrey Júliához írt: „Kedves lelkem Juliskám, Marosvásárhely, júl. 22. 1849. késő este van. Az imént értünk ide. Holnap korán reggel indulunk Udvarhelyre. Bemutató levelét Brassótól félnapi járóföldre írta ide ezelőtt három nappal. Nem tudom, hol kapjuk meg? talán Brassóban vagy már azon is túl. Tisztelem Miklósékat. Csókollak titeket, szentségeim, írni fogok, valahányszor lehet. Légy nyugott és béketűrő, amennyire lehetsz. Higgy! Remélj! Szeress! a sírig és a síron túl örökre hűséges férjed, Sándor”.

Megható sorok, milyen kár, hogy a város vezetői nem őrizték meg a házat az utókor számára. Nem sok vendéglő volt akkoriban a városban, ha egyáltalán annak lehet nevezni ezt a zsindelyes, székely tornácos házat. A Bárány vendéglő udvara hátranyúlt a református kollégium belső udvaráig. Egy, az Udvarhelyi Híradóban (1910) megjelent írásban a következőket olvashatjuk: „A kollégium törzsvagyonát képező egyik telek, melyen a Bárány vendéglő áll egyik végével, kapcsolódik az intézet nagy telektömbjéhez, másik vége a Kossuth Lajos-utczára rúg.”

A mély udvarnak azért volt jelentősége, hogy a lovas kocsival érkezők is be tudjanak állni, míg a gazda étkezik, lehajt egy korsó sört és megpihen. A vendéglőt id. Kováts István fényképész örökítette meg a két világháború között, még mielőtt lebontották volna. A szabadságharc idején készült feljegyzések is szűkszavúak. Egressy Gábor színész emlékeiből sem tudunk meg többet, mint hogy 175 évvel ezelőtt, 1849 júliusában, útban Marosvásárhely felé, nagy költőnk, Petőfi Sándor is megpihent a Botos utcai Bárány vendéglőben. Egressy Gábor színész a következőket írja 1849 júliusáról, amikor Petőfi Sándor Székelyudvarhelyen járt: „Mikor a Moldvából visszatérő Bemmel Bereczken találkoztunk, és vele Udvarhelyen át M.-Vásárhelyre mentünk, útközben egy állomáson Petőfi szomjas lévén, egy udvarba megy, hol kutat látott. Az udvaron tüzérek voltak. Hogy, hogy nem: Petőfibe egy cseh tűzmester beleköt. Petőfi őt rendre utasítja, fölemlítve tiszti rangját.

Hanem erre a cseh, aki egy kissé ittas volt, a vászonattilás őrnagyot még durvábban sértegeti. Erre megérkezik egyike saját tisztjeinek, akit Petőfi előhivatott, a tűzmestert befogatja, s a dologról Bemnek jelentést tesz. Másnap e tűzmestert főbe lőtték, bár Petőfi mindent elkövetett, hogy az öregtől számára kegyelmet eszközöljön.” A történet a Bárány vendéglő udvarán játszódott le, sem a kútnak, sem a vendéglőnek már nyoma sincs. A Bárány vendéglő akkoriban népszerű hely volt, sok találkozó helyszíne, később átalakítják üzletnek, majd átkerül a református gimnázium tulajdonába, és 1927-ben azt írja a Székely Közélet, hogy eladó az épület. Helyébe társasház épül. Az udvaron sokáig ott állt a vendéglő melléképülete, de azt is lebontották. Maradtunk az emléktáblával, mely arra emlékeztet, hogy halála előtt néhány nappal Udvarhelyen járt a magyar nép legnagyobb költője.