Az építészhallgatók elő­zetes helyszíni bejárás során ismerkedtek meg a „hely szellemével”. Cél­juk, hogy a lehető leg­jobban megismerjék az ott élőket és a két település épí­tészetét. A tervek a félév folyamán egyetemi tan­tárgy­ként készülnek, a meg­valósítás révén pedig gya­korlati tapasztalatot is sze­reznek a leendő építészek és tájépítészek: konkrét építési tevékenységet, azt, ho­gyan zajlik egy kivitelezés kisebb-nagyobb léptékben.

Városi indítás 

A helyszíni bejárás első nap­ján, február 20-án a csa­patot Székelyudvarhely polgármes­tere, Szakács-Paál István üd­vözölte kötetlen hangulatú beszélgetésen. A találkozón már több fontos tervezési szem­pont is felmerült, ame­lyek a későbbi gondolkodást is meghatározhatják. Ezt kö­­­ve­tően Péter Ildikó ve­ze­tésével megismerhették a vá­rosháza épületét. A séta a Kováts Napfény­műterem meg­tekintésével folytatódott, ahol Kovács Árpád rend­kívül tartalmas ismertetője a fotó­zás nyelvén keresztül mutatta be a 150 éve helyben rögzített, változó világ arcát és természetrajzát. A hosszú utazás utáni rövid, mégis tar­talmas program a Jézus-kápolna megtekintésével zá­rult. Balla Ede ismertetője a teljes elköteleződés, a szív­vel-lélekkel végzett munka és az alapos tudás hármasában is példát mutatott a hall­gatók számára. A városi impulzusok után következett a tényleges helyszíni is­merkedés.

Abásfalva – a tavalyi pavilon folytatása

Abásfalva építészetének rö­vid feltérképezése és a nyári munkák helyszíneinek elem­zése töltötte ki a délutánt. A csapat megnézte a tavaly épített pavilont, amely már most a közösségi élet egyik színtere lett. A helyiek el­mondták: falunap már volt, fotókiállítást és gitárestet is tartottak benne. Ugyanakkor szeretnék, ha a pavilon pad­lózata is elkészülne, hogy akár táncolni is lehessen benne.
Délután, a he­lyiekkel való találkozás során sok témát érintő alapos be­szélgetés bon­­takozott ki. Fel­merült a telken álló Horváth-ház jö­vője is, amelyet táj­­ház­ként szeretnének mű­köd­­tet­ni, a kert pedig kö­zösségi udvarként szolgál­hatna. Az abásfalviak azt is jelezték: örülnének olyan multi­funk­­­cionális bútoroknak, ame­lyek a pavilonban és a kertben egyaránt hasz­nál­hatók.

Lelkészi vezetés és szellemi háttér

A helyszíni bejárás mindkét településen Lőrinczi Eszter unitárius lelkipásztor veze­tésével zajlott. Szeptember­ben nevezték ki Abásfalvára, amely­hez Keményfalva is tartozik. Nagy örömmel fo­gad­ta az építészhallgatókat, hiszen már a tavalyi tábor híre is eljutott hozzá, amikor még a Zsil völgyében szolgált. Abból is érződött számára, hogy élni akaró gyülekezetről van szó, hogy építkezni szeretnének, belakni akarják az épületeket. A beszélgetések során az is kirajzolódott, mire lenne igény, és miben tudnának segíteni a leendő építészek és tájépítészek az egyhetes nyári építőtábor alatt.

Keményfalva – értékek és lehetőségek

A második nap Kemény­falváról szólt. A hallgatók meg­ismerkedtek a helyi uni­tárius templommal, a templom­ud­varon található papi­lak­kal és sütőházzal. A hely­színi szem­le szellemi tőkével is bővült, hiszen Lőrinczi Eszter az unitárius vallás szellemiségéről is beszélt nekik.
A falu szülöttje Bencze Márton, aki Budapesten a Magyar Unitárius Egyház püs­pöke volt. Az egyetemisták megismerhették a faluban Bencze-házként emlegetett szü­lő­házat, amelyet Tódor Zsolt és testvére, Tódor Orsolya gondoznak, vállalva az állandó karbantartás terhét, biztosítva az épület megmaradását.
A helyszíni szemle a sóskút megtekintésével folytatódott, amely szintén lehetséges helyszín a tábori építmények számára. Egy kisebb beavat­kozással, kitakarítással már rövid távon is javulhatna az állapota, hosszabb távon pedig turisztikai szempontból is fellendülést hozhatna a két településnek. Túrázóknak ki­váló célpont lehetne.
Kora délután kiscsopor­tok­ban tértek vissza a kör­vona­lazódó helyszínekre, hogy alaposabban figyeljenek a részletekre, és pontosabban lássák, hol milyen léptékű beavatkozás lehet reális.

Önkormányzati támogatás és közös gondolkodás

A délutáni beszélgetésen részt vett Homoródszentmárton pol­gármestere, Jakab Attila és alpolgármestere, Nágó István is. Az elöljárók arról bizto­sították a szervezőket, hogy bár anyagi támogatással nem tudnak hozzájárulni, munka­eszközzel és emberi segít­séggel igen. A helyi köz­birtokosságok a fa alap­anyagot állják.
A tábor ugyan pályázatból valósul meg, ugyanakkor min­den felajánlást elfogadnak – faanyagban, munkaeszközben vagy kétkezi segítségben.

Hallgatói célok és élmények

Nagy Kristóf György szervező elmondta: tizennyolc hall­gató érkezett Győrből, első­től utolsó évfolyamig, két különböző tantárgy kereté­ben. Több céljuk van: egy­részt a tavalyi építőtábor szellemiségének folytatása, más­részt olyan modulelemek kitalálása, amelyek több hely­színen is hasznosíthatók. Idén nem egy nagy léptékű vállalásban gondolkodnak, ha­nem sok kisebb, intenzív beavatkozásban. Nem a méret a fontos, hanem a gondolat, és hogy több tevékenységet párhuzamosan, egymással szim­biózisban végezzenek.
Vadász Bence Máté má­sodéves hallgató számára különösen meghatározó él­mény volt a helyiek nyi­tott­sága és az erdélyi vendégszeretet. Marsi Bendegúz, aki falun nőtt fel, a közösségi összetartozás élményét emelte ki: a csön­det, a meghitt, családias be­szélgetéseket.
A kétnapos helyszíni szem­le végül az abásfalvi kosa­ras bálon zárult, ahol a fia­tal csapatot vendégül látták. A ter­vek a félév során készülnek el Ungerhofer Dániel, Kott­mayer Tibor és Horváth Ger­gely tanárok vezetésével. A közös munka így nemcsak épít­mé­nyeket hoz létre, hanem élő kapcsolatokat is erősít a helyiek és a fiatal egyetemisták között.