Egy ilyen meghatározó idő­szak volt a bécsi döntést követően Székelyföld vissza­térése az anyaországhoz, a „kicsi magyar világ”. Észak-Erdélybe, azon belül Szé­kelyföldre be­vonuló hon­védjeinket diadal­kapukkal vár­­ták Erdély-szer­te. A rendel­kezésünkre álló kép­anyagok is ezt igazolják. A te­le­pülések közösségei nagyon nagy eseménynek tartották a honvédek visszatérését, illet­ve az anyaországhoz való visszacsatolást. A mai napig élő szokás számos székely fa­luban, hogy bokrétával borított díszkapukkal vár­ják különös egyházi fő­méltóságok érkezését, mi több, gyakran a hazatérő gya­logos zarándokokat is ily módon fogadják. Tehát nem csoda, hogy a „visszatérő” hon­védséget is, továbbá az anyaországhoz való tartozást is a székely közösség mélyen megélte. Ezt igazolja az is, hogy ennek emlékei a mai napig fontosak közösségünk szá­mára. 

Az 1929-ben, Horthy Mik­lósnak készített és aján­dé­kozott kapu, melyet a Gizella-telepen helyeztek el, ennek az időszaknak nem része, viszont mivel a kormányzó kapta aján­dékba Székelyföldről, ezért nem hagyhatjuk ki a Horthy székelykapui címet vise­lő cikk­sorozatból. 
A fenyédi Dávid család el­mondására alapozva, ezt a székelykaput egyetlenegy mon­­­dat erejéig említi a kü­küllőkeményfalvi születésű Csergő Bálint az udvarhelyi vidéki székelykapukat bemu­tató könyvében, mely 1999-ben jelent meg. A kutató valószínűleg a visegrádi ka­put nem ismerte, ugyanis a tanulmányaiban és a hátrahagyott kéziratai között sem találhatók erre utaló fel­jegyzések. Az adományozást egyelőre egy dokumentum sem igazolta, mégis ez a ka­pu a köztudatban Horthy ka­­pujaként terjedt el, és a visegrádi Horthy-telep név­adójakor került a főbejárat elé. A székelykapu 1929. június 26-án készült, készítője, vagyis faragója II. Fenyédi Dávid Mózes kapufaragó volt. Ezt a székelykaput az egykori Renner Szanatórium elé emel­ték, amely ugyanebben az évben, azaz 1929-ben föl­vette az Országos Társa­da­lombiztosítási Intézet Horthy Miklós Szanatórium nevet, ezért 1926-tól 1947-ig az egész térség Horthy-telep néven vált ismertté. A második vi­lágháborút követően a Horthy-telep név helyett 1947-től Gizella-telep néven tartják szá­mon mind a mai napig. Ekkortájt Állami Szanatórium néven is emlegették. 2012-ben felvette a Szent Kozma és Damján Rehabilitációs Köz­pont és Gyógyfürdő nevet.
A székelykaput a Duna fo­lyóval átellenben a főút túlsó oldalán állították föl, a Gizella-telepi egykori hajókikötő kö­zelében. A kaput közvetle­nül a főútról nyíló út elé állítot­ták, a platánfasor elé (ma már ez az út föl van számolva és le van zárva). Ezen székelykapu helyét számos fénykép, ké­peslap is alátámasztja, amelyeket 1940–1945 között készítettek és adtak ki. Ugyanakkor van birtokunkban egy későbbi családi felvétel is, amely azt igazolja, hogy az 1960-as évek végén a kapu még az említett helyen állt. Később ismeretlen időpontban a kaput egy másik helyre vitték, és helyén egy kis autóparkolót hoztak létre. Innen helyezték át a Szent Kozma és Damján Rehabilitációs Központ és Gyógyfürdő előtt található kis parkba, ahol most is megtekinthető a kis és a nagy nyílók nélkül, pótlábra állítva. Felújítása Pauló Ta­más faipari mérnök-tanár szakirányításával történt a budapesti Kozma Lajos Fa­ipari Szakközépiskola ta­nulóival együtt, a Visegrádi Város Önkormányzata, illetve számos civil szervezet és cég támogatta ezt a munkálatot.
A kapu típusát tekintve, az 1900-as Huszka József által használt kaputípusok leírása alapján, az oszlop­díszes székelykapuk altí­pu­sába sorolható. A székely­kapu helyszíni vizs­gá­la­tá­nak elemzésekor meg­állapítottuk, hogy a II. Fenyédi Dávid Mózes ké­szített többi székelykapumé­rettel azonos méretű ará­nyosságot követ. Székely­udvarhely térségében a mai napig megtaláljuk Zetelakán, Küküllő­ke­ményfalván, Fe­nyé­den, Szé­kely­udvarhelyen és Máréfalván is. A székelykapu ácsszerkezete az Udvarhely vidéki székelykapukkal azonos. Faragványai, a motívumok el­­helyezése és nem utolsósorban színezése egyedi. Az aján­dékozott székelykapu szí­ne merőben eltér az Udvarhely vidéki, XIX. század végén, XX. század elején készült kapuktól. A kaputest színezési alapja zöld, a relief faragványok min­den esetben piros, fehér és zöld színben sziporkáznak. A kapuzábé zábélapja alsó részét egy tulipán díszíti, két kis kifelé hajló levéllel. Efölött lapikból álló kis lehajló koszorú helyezkedik el a tulipán kanyarulatát követve. Fölötte van egy ornamentika két szimmetrikusan haladó indasor tulipánnal és szeg­fűvel, amelyeket pontozott tu­lipán, aljlevelekkel ellátott kis tulipánsor választ el sorba rendeződve. Közvetlen a pár­kányzat alatt felfelé hajló levéldíszes ko­szorú talál­ható. A zábéláb talapzati mo­tívumkompozíciói rész­le­gesen maradtak meg a so­rozatos újraállításokat kö­vetően, és az utóbbi felújításkor mellőzték az ornamentikája újraszínezését.
A párkányzat fölött a zá­bé­lapból kiemelkedik a fo­kozatosan középtájig vasta­godó oszlopdísz, amely az alsó részén a zábélapból kiemelkedő jobbra és bal­ra kanyarodó volutában kez­dődik. Az oszlop felső részét téglatest alakúra vésett kis párkányzat zárja le, amelyből kifelé csavarodó szimmetriát követő kettős csiga található. Efölött szabadon, nem kötődve szorosan az oszlopdíszhez, található a hármas csokros tulipán kiképzésű palmétta, amely kiterjed a nagy kö­tőgerendára, a kontyfára is. Az oszloptesten elhelyezkedő színezés nem csavart sávos, mint az Bögözben, Fenyéden vagy Szejkefürdőn a régebbi Udvarhely vidéki mesterek munkáján látható volt, hanem az oszloptest legvastagabb részéről le- s felfelé el­helyezkedő V és fordított V festés díszíti, mely ritmikusan ismétlődik az oszloptest alsó és felső végéig. 
A zábélap felületén az oszlopdíszek két oldalán visszaforduló életfa-indá­zat halad, amelyből a kis hó­naljkötések felé a szem­öldökgerenda irányába újabb inda indul ki, közrezárva tulajdonképpen a kaputükröt. Az életfa fölfelé halad a zábén, innen újabb inda hajlik ki és halad a két első zábéközi részen, a kaputükör felületén a kontyfa irányába. A szekérkapu két oldalán a két kapuzábé zábélapján az oszlopdísszel párhuzamosan haladó indázatok egymással szembefordulva a nagy hó­naljkötéseken folytatódnak, ahol ismételten megjelenik a ko­sárpontozottal ellátott tu­lipán. A hónaljkötések felső részé­ben szív formát alkotva egymás­ba forduló inda bim­bózik ki. A visszahajló indáza­tok ritmikus ismét­lődéssel mar­garétát, szegfűt és tulipánt ábrázolnak fehér, illetve vörös változatban. 

A kontyfa alsó részén a ga­lambdúc alatti dekorálás a zsinór, melyre nem a ha­gyo­mányos kötélfonat és a le­csüngő herelapik a jellem­zők, hanem a korabeli zászlók szegélydíszítéseihez hasonlóan pi­ros, fehér, zöld színre fes­tett egymásba forgatott há­rom­szögek alkotnak.
A kisnyílót és a nagynyílót körbefutatott levélsorokból álló peremdíszítés teszi még szeb­bé, amely végigfut az első és a hármas kapuzábék külső pe­remén. Továbbá teljesen vé­gigkövethe­tő a gyalogkapu és a szekérkapu belső ívén, vé­gighaladva a kontyfa alsó pe­remén is. A kontyfa ívén, a szekérkapurész közepén el­helyezkedő csigában egy vörös indázatú egyetlen tulipán ta­lálható. 
A kaputükör egyedi köz­ponti fő elemeként emelkedik ki Magyarország címere a tölgy­fával és a babérkoszorú­val. Tudomásom szerint ez az első olyan azonosított „magyar címeres székelykapu”, amelyen elsőként jelenik meg a magyar címer a kaputükörben. A Szent Koronát hordozó címerpajzsot vaskos zsinór keretezi vörösre színezve. Fölötte ívesen kör­be­öleli a bogyós koszorú. A ko­szorú szára fehér, a bogyók kocsánya vörös, a bogyók is­mételten fehérek, míg az azokat elválasztó levelek zöldek. 

A galambdúcot a 2014-es felújítás során tel­je­sen kicserélték. A je­len­legi dúcláda viszonylag kes­­keny, alacsony, amelyet 14 szakállas galambdúclik díszít, a nyílásokat pedig rö­vid szárú leveles vörös tu­lipán. A tetőzetet kétsoros zsindely födi. A tetőnyárs két külső szegletét pedig lándzsa, „kopja” végződésű dísz teszi különlegessé.  A ka­pu felira­tai a zábéközi részen találhatók: 
A székelykaput elemezve megállapítható, hogy orna­men­tikájában a díszítő motí­vumok eltérőek az Udvarhely vidéki székelykapuk addig megszokott díszítésétől. II. Fenyédi Dá­vid Mózes alkotása nagyban különbözik elődei, a nagyapa, Kaditsfalvi Kováts Péter és az apa, I. Fenyédi Dávid Mó­zes munkáitól, amely kapu­mintázat kompozíciói a leg­kiforrottabbak. Orna­men­­­tikája és a motívumok el­ren­dezése a székelykapun különlegességet sugároz, to­váb­bá a színek használata egyensúlyt teremt a székely­kapuk díszítésében. A mai na­pig vallom, hogy az Udvar­hely vidéki székelykaputípus és annak díszes ornamentikái az ő kezük munkájának kö­szönhetően érik el az Ud­var­hely vidéki székelykapuk leg­fejlettebb változatát. 
Ezzel szakítva, II. Fenyédi Dávid munkáit ismerve fel­ismerhető a gyökerektől való elszakadás a székelykapu-fa­ragás mintázatában. E tár­gyalt kapu esetében is elmond­hatjuk, hogy az általa készí­­tett oszlopdíszes székelykapuk osz­­­lop­díszei közül a leg­ke­cse­sebb és egyben talán a legszebb alkotás, mégis je­lentős újításokat vezet be a székelykapu-faragás irány­za­tában. Ezen a kapun és több székelykapuján az életfakacsok (gombok) helyét már tulipán, szegfű és margaréta veszi át, ugyanakkor mellőzi a hó­naljkötésekben oly meg­szokott rozetta (forgó) be­illesztését a kompozícióiba, helyette dúsabb indázatfaragás és színezés mellett dönt. A zá­béláb megszokott és állandósult talapzati rózsa (rozetta) helyébe vaskos tuli­­­pánt helyez, amely eltér elő­deiktől. 
Ez a „magyar címeres” kapu lett a kiindulópontja a többi 1941–1943 között ké­szített címeres kapunak, amelyet Székelyudvarhelyen és környékén festett-faragott.
A visegrádi Horthy-szé­kely­kapu érdekes színfoltja a Horthy-székelykapuk tör­té­ne­tének. További soro­zatunkat az 1940. szeptember 12-re állított erdővidéki szé­kelykapuval foly­tatjuk, be­fejező részként pedig a ken­deresi Horthy Miklós-bir­to­kon felállított székelykaput mu­tatjuk be.
 

• A szemöldökgerendán (kis kötőgerenda) három sorban elhelyezve vaskos betűkkel ró­va, fehér ecsetvonással szí­nezve a következőt írja: 
SZives:Vendéglátó:Ekapu:Gazdája
DeA:gonosz:Embert:Furkós:Bottalvárja
• Az intő jellegű, figyelmeztető felirat alatt a harmadik sorban kisebb betűket használva, tér hiánya miatt beszorítva:
1929: junius:26-án
• A zábéköz felső részén pedig készítőjének nevét találjuk, amelyet a koszorú oszt ketté:
Készittette: DÁVID MÓZES