A házat virágágyás öleli körbe, a tágas udvaron helye van a veteményesnek, a tyúkudvarnak, a kemencének, de ami igazán különlegessé teszi az udvart, az a régi csűr, amelyet új tulajdonosai felújítottak, és egyfajta közösségi térré alakítottak át. 
– Azt kerestük, legyen egy olyan házunk, ahol ha egyszer tyúkot akarunk tartani, akkor az ne legyen tájidegen, mert ugyan vannak falusi emlékeink, de mindketten tömbházlakásban nőttünk fel. Amikor első alkalommal megnéztük, még nem döntöttünk a vásárlás mellett, viszont nem tudtuk elfelejteni. Mikor másodjára is kijöttünk megnézni, akkor már azt mondtuk, ez a ház a miénk – meséli Eszter.
Személyes tárgyak, gyermekrajzok teszik a lakást meghittebbé, a faliképeknek, dekorációs elemeknek, de még a szőnyegnek is története van. A ház beosztása többé-kevésbé az eredeti formában látható ma is – mondja vendéglátóm –, alaprajza nem módosult, az újragondolásban pedig Eszter testvére, Előd segített, aki akkoriban a kolozsvári műszaki egyetem hallgatója volt. A főbejárat előtti régi tornácot előszobává alakították át, illetve ma már egy szélesebb és az egész házat körbeölelő tornácról léphetünk be a lakásba. Ugyanakkor tágas terasszal bővítették az épületet, amely kellemes környezetével és remek kilátásával az itt lakók kényelmét szolgálja. Mindamellett, hogy a meleg nyári estéken jól érzik magukat a hűvös teraszon a családtagok és vendégeik, a terasz egyben „megakadályozza”, hogy a nap sugarai a nappalit is felmelegítsék, ellenben télen az alacsonyan járó napsugarak már könnyen bejuthatnak a lakásbelsőbe. A fehérre meszelt ház különlegessége a zöld színű nyílászárók, kitűnő támpont egy arra járó idegen számára. Meséli Eszter, hogy a Brassó megyei Szászfehéregyházán láttak hasonlót, s tulajdonképpen az a felújított régi, szász parasztház inspirálta őket.  

Amikor összefonódik a múlt a jelennel
Közel száz évvel ezelőtt ezen a 21 ár telken egy kis szoba­-konyhás házat álmodtak meg a régi tulajdonosok, aztán azt bővítették idővel még két szobával. Néhány éve az ingatlan megvásárlását követően az új lakók is munkához láttak.
– A felújításkor azt hittük, hogy csak egy kicsit kell hozzányúlni, aztán amint kezdtünk dolgozni, kiderült például, hogy a mennyezeti gerenda túlságosan rá van építve a kéményre, vagy hogy vissza kell bontani az egész tetőszerkezetet, és mivel a szobák különböző szerkezetűek, van itt tégla- és boronafal is, ezért azt javasolták, hogy egy betongyűrűvel kössük össze, ettől lett magasabb a mennyezet is – magyarázza Eszter. A közel 96 négyzetméter lakófelületű ház földszintjén közös térben van az előszoba, a konyha és a nappali, a rusztikus hangulatot a fagerendás mennyezet teszi teljessé. A nappalirészen két kijárat is van, egyik a teraszra nyit, az ajtó helyén korábban egy páros ablak volt, a másikon pedig a ház mögötti kertbe léphetünk. A földszinten kap helyet a szülők hálószobája, a gyerekszoba és egy fürdőszoba.
– Nagyon sokáig nem volt tetőtértervünk, aztán úgy éreztük, hogy talán a fiúk külön szobát szeretnének, így megépítettük a tetőteret. Hát a fiúk egy kínkeserves háromnegyed évet eltöltöttek odafent, aztán kiderült, hogy ők igazából visszavágynak a gyerekszobájukba – amelyet mi időközben vendégszobává alakítottunk –, és visszaköltöztek – mondja nevetve a ház asszonya, amint végigvezet otthonukban, és megmutatja Vince és Marci szobáját. Itt egy különleges festett láda vonja magára a tekintetet, mint kiderül, Eszter édesanyja festette, megörökítve rajta az inaktelki templom kazettáit. A gyerekszoba mellett mélyen ülő ablakaival letisztult stílusú hálószoba kapott helyet, dolgozósarokkal, gardróbszekrénnyel, kedvenc könyvekkel.

Emlékek lépten-nyomon
A földszint éke a választófalba simított, kemencével, főzőfelülettel, ülőpadkával ellátott tömegkályha, de lépten-nyomon emlékek, ajándéktárgyak teszik hangulatossá a lakásbelsőt. Eszter lelkéhez – jegyzi meg – talán a legközelebb egy általuk felújított tálalószekrény áll.
– Csicsóból vettük egy apróhirdetés nyomán, a tyúkokat kergették le róla. Az eladó dédnagymamájáé volt, aki Bukarestben szolgált, és abból a pénzből vette magának stafírungnak ezt a szekrénypárost. Talán azért is különleges számomra, mert tudom, honnan és hogyan hoztuk, miként újítottuk fel, mindenképp egy ikonikus darab. De ugyanúgy szeretem például az asztal- és lekerekített formájú székgarnitúránkat, turkálóban vásároltuk, és szerintem nagyon stílusos és izgalmas. Imádom a gyapjúszőnyegeimet, szintén turkálós darabok, itt-ott kicsit kifeslettek az évek alatt, de azt vettem észre, hogy egyre jobban ragaszkodom a tökéletlen dolgokhoz – mosolyog. Amíg férjéhez inkább a letisztult stílus áll közelebb, addig ő – meséli – nagyon szereti a tárgyakat, az apró díszeket. És itt bizony minden kis dísztárgynak, használati eszköznek, lakástextíliának megvan a maga története. Lelke van. A kanapé fölött képsarok, bekeretezett fényképpel, kerámiaképpel, festménnyel, textilképpel. Emlékek, barátságok lenyomata.

Közös hobbija a családnak a bakelitlemezek hallgatása – derül ki, miközben a bakelitlemezeket nézegetem. Már a fiúk is jól megtanulták a lemezjátszó használatát – mondja édesanyjuk –, mindenkinek megvan a kedvenc lemeze. Mindketten nagy rajongói a retrónak – derül ki. Csaba mindemellett megszállott kávérajongó is – vonom le a következtetést egy valamikor a nyolcvanas évekből megmaradt kávéfőzője láttán. Ez tulajdonképpen egy mechanikus szerkezet, azaz felmelegíti ugyan a vizet, de a víz nyomását nem elektromos szivattyú szabályozza, hanem a kézi erővel működtető kar.
– Nagy kultusza van nálunk a kávénak – jegyzi meg Eszter, s kávét ugyan nem kóstolok, de előkerül a sütőből a friss túrós-meggyes sütemény a nagymama régi porcelán desszertestányérkáin felszolgálva. A házaspár nevéhez köthető egyébként a csíkszeredai Delikates márkanév, az évekkel ezelőtt létrehozott vállalkozásban Eszter és barátnője, Szász Emőke álmodják meg a kollekciókat, mindketten divattervezők, míg Eszter férje, Varga Csaba az értékesítést, a pénzügyeket viszi.

Világtérkép és fürdőkád
A tetőtérre vezető lépcső mellett méretes világtérkép díszíti a falat, amit gyakran tanulmányoz a család, itt fürdőszoba, vendégszoba, mosókonyha és egy szauna kapott helyet, a kis nyitott, tetőtéri teraszon pedig egy fürdőkád szolgál meglepetéssel. Örökölték a házzal együtt – jegyzi meg nevetve Eszter –, aztán megtalálták a helyét is, meleg nyári napokon a langyos vízzel megtöltött kádból a kilátás pazar. Igazi kuriózum, izgalmas és extravagáns.

Csűr mint közösségi tér
Amíg Eszter begyűjti a tojásokat, addig benézek a csűrbe, mely az udvar meghatározó eleme. Ennek istállórészén kapott helyet az aprójószág, ahol hajdanán a szekérbeálló volt, most kanapé, kisasztal áll, tűzhely van kialakítva, lehet itt csocsózni, kosarazni, ahol pedig évtizedekkel ezelőtt a szénát tárolták, most nagyobb társaság is békésen eléjszakázhatna. A dolgos paraszti hétköznapok emlékét őrző csűr ma a kikapcsolódást, a pihenést szolgálja.
– Olyan sok minden történik az életünkben, hogy sokkal kevesebb időt töltünk itthon, mint ahogy azt ideális körülmények között elképzeljük. Legutóbb a Svédországból hazaköltözött szomszédokkal Szent Iván-éjt ünnepeltünk, de nagyobb családi ünnepségekhez, baráti összejövetelekhez is megfelelő ez a tér. Itt olyan, mintha nyaralnánk – mutat körbe.

A lakóház szomszédságában egy téglaház áll kemencével, ezen már olyannyira nyomot hagyott az idő, hogy kénytelenek lesznek lebontani, ma még tárolóként funkcionál. Lépten-nyomon érezhető, fontos az itt lakóknak a múlt értékeinek átörökítése a mába. Ezt az udvaron fellelhető kis lépcsőfeljárók is bizonyítják, ezeket ugyanis a ház tetőszerkezetének gerendáiból alakították ki.
Veteményes, virágok, gyógynövények, múlt és jelen egy helyen. Egy olyan családi otthon, amelyet rendkívüli szép­érzékkel alakítottak ki, nemcsak az itt lakók kényelmét szolgálva, hanem lelkét is ápolva.