A Petőfi utcában, a 36. szám alatt található sarokházat Bocskor Béla ügyvéd és felesége, Bogáthy Etelka építtette 1900 és 1902 között. Családi háznak szánták, és a feljegyzések szerint a helyiek akkoriban túl nagynak, hivalkodónak tartották az épületet. A házaspárnak nem volt gyermeke, és 1923-tól az épület a helyi takarékszövetkezet tulajdona lett, ekkor kellett az első nagyobb javításokat végezni. A beázások és a műszaki lehetőségek szűkössége miatt a torony díszes párkánya eltűnt. 1928-ban a házat Daradics Félix vásárolta meg, és 1950-ben államosították az épületet.

A későbbiekben szövetkezeti műhelyeknek adott otthont, bentlakásként is működött, átmenetileg egyéb célokra is használták, sokáig itt volt a Hargita Megyei Művészeti Népiskola székhelye. Mintegy húsz évvel ezelőtt költözött el innen az iskola, azóta üresen állt a ház. A visszaszolgáltatás után több tulajdonosa is volt az épületnek, majd 2020-ban a magyar kormány támogatásával az Iskola Alapítvány vásárolta meg. A csíkszeredai Vallum Kft. tervei szerint újították fel, Korodi Szabolcs építész vezetésével, és a kivitelezést a Tectum Company Rt. végezte. Jelenleg a Magyar Ügyek Házaként működik, amelyben helyet kap a gazdaságfejlesztéssel foglalkozó Pro Economica Alapítvány, a magyar ügyeket intéző Eurotrans Alapítvány és a Székely Gazdaszervezetek Egyesülete.

A tervezés 2020 végén kezdődött, és Korodi Szabolcs elmondása szerint akkor teljesen lelakott állapotban találták az épületet, hiszen százhúsz év alatt nem esett át komoly, külső-belső felújításon, csak helyenként javítottak rajta. Úgy véli azonban, hogy ez volt az épület szerencséje, mert jól vissza lehetett bontani a rétegeket, így könnyen hozzá tudtak férni a ház eredeti állapotához.

‒ A munkát úgy kezdtük, hogy elmentünk Nagyváradra, és ottani szakemberekkel megnéztük, hogyan zajlanak a szecessziós épületek felújításai. Kérdés volt számunkra, hogy meddig mehetünk el egy százhúsz éves épület revitalizációja és restaurálása közben

– mondta Korodi Szabolcs.

A be nem fejezett épület
Korodi Szabolcs szerint a visszabontáskor vált egyértelművé, hogy olyan vágy szülhette a század elején ennek a háznak a megépítését, amelyhez Csíkszeredában nem létezett megfelelő technológia, műszaki tudás és elegendő anyagi forrás sem. Hasonló a Vigadó épülete is, amelyről a korabeli sajtóban a megépítés után nem sokkal már több problémáról is beszámolnak. A helyszíni kutatások során az is kiderült, hogy a profi, tapasztalt mesterek és iparművészek rövid ideig lehettek Csíkszeredában, valószínűleg a nagyobb városok elvonzották őket.

‒ Bocskor Béla magasra tette a mércét, ám nem sikerült egészen úgy felépítenie, ahogyan szerette volna. Talán most sikerült beteljesíteni Bocskor Béla álmát

– mondta Korodi Szabolcs.
Tervezéskor sok, fontos információt a korabeli sajtóban, fotókon és a telekkönyvi bejegyzésekben találtak, és a felújítással, restaurálással kapcsolatos döntéseket az egyes témákban tapasztalt helyi szakemberekkel közösen hozták meg. Összesen harmincnégy szakember dolgozott a tervezésen: építészek, szerkezetépítő mérnökök, gépész- és villamosmérnökök, művészettörténészek, régészek, falrestaurátorok, bádogosok, keramikusok, kőfaragók, szobrászok, kovácsok, asztalosok és mások.
Találtak információt arról, hogy a megépítés után már az első években a szerkezeti problémák miatt belső válaszfalakat kellett beépíteni. A főhomlokzatok, a bejárati hall és a lépcsőház díszesek, de máshol nem díszítették a falakat, pedig a kornak, a szecessziónak megfelelően a hasonló családi házakban a szobák falain is láthatók dekoratív elemek. Ezekből az sejthető, hogy az akkori tulajdonosnak elfogyhattak az anyagi forrásai, és egy idő után megfelelő mesterek sem álltak a rendelkezésére. A századfordulón fürdőszobákat is építettek a házba, amelyre 2021-ben, a bontás alkalmával a padlóba süllyesztett, nagy méretű, csempézett fürdőkádak formájában találtak rá. A falban megtalálták az eredeti vízcsöveket. Korodi Szabolcs szerint valószínű, hogy mielőtt befejezték volna az épületet, feltöltötték és lepadolták ezeket a kis, csempézett szobákat, és folyosókat alakítottak ki a helyükön.

Van, ami megvalósult és épen maradt

Az épület elfogadható, kutatható állapotban megmaradt az utókornak. Csíkszeredában egy reprezentatív századfordulós épületet hoztak létre, a szecesszió látványos, kiforrott példája. Olyan nyílászárókat és kovácsoltvas díszeket építettek be, amelyeket százhúsz év múlva is megtaláltak, részben működtek, a tetőn levő lemezdíszek egy része is kiállta az idő próbáját.
A ház megépítésekor a homlokzatot sikerült teljesen elkészíteni, illetve a lépcsőház díszítése is megvalósult. A homlokzaton lévő ornamentika szecessziós, viszont a bejárat és a lépcsőház art deco stílusú. A tervezők arra következtettek ebből, hogy más-más iparművész dolgozott ezeken, időben eltolva. Az art deco faldíszek geometrikusabb formákat képeznek le, a szecesszióra hullámzó ornamentika jellemző, a Bocskor-házon a pipacsminták és növényi inda frízek. Korodi Szabolcs szerint ez a különbség nem okoz disszonanciát, ha egységes egészként tekintünk az épületre, mivel egy korban alkalmazták ezeket a stíluselemeket, így egy korszaknak a világát mutatják be. Az építész szerint ez külön érdekessége az épületnek. Hozzáfűzte, hogy a homlokzaton lévő pipacsos díszítés analógiáját még nem találták meg sehol máshol, pedig valószínű, hogy a mester, aki ezen a növényi ornamentikán dolgozott, a Bocskor-ház építése előtt és után is készített hasonlót. A keleti homlokzaton az előző felújítások során több díszítőelem is eltűnt, ezeket a korabeli fényképek és az épen megmaradt déli homlokzat alapján rekonstruálták. A lábazati burkolat helyi, az eredetihez hasonló kőből készült, de már korszerű szellőzőmegoldással.

Szecessziós pompa Csíkszeredában

A belsőépítészeti kialakítás és a bebútorozás is a Vallum Kft. tervei alapján készült. Az irodaépület berendezése harmonizál a szecesszió világával, lágy formákat alkalmaztak. Ezeket alárendelték a nagy tereknek és a nyílászáróknak. A ház építésekor a lépcsőházban terrazzo típusú, cementalapú padlóburkolatokat helyeztek le, illetve a lépcsőfokokat márványból faragták. A cementlapok elkoptak, nagyon sok eltörött, ám felújítás közben egy részüket megmentették, restaurálták, és az emeleten bemutatták. A lépcsőház alsóbb részeit a szecesszió világát idéző új terrazzo-lapokkal burkolták, melyeket Sepsiszentgyörgyön terveztek. Továbbá, a lépcsőházban lévő, valamikor a Hargitára néző ablak helyén található vakablakba csíkszeredai képzőművész által készített nagy méretű kerámiát helyeztek el, amely kortárs műalkotás, és utal a szecesszióra.

‒ Az előterek, folyosók és irodák falainak és mennyezeteinek díszítése nagyon visszafogott és mai. Egyszerre alkalmazkodik a szecessziós miliőhöz és tükrözi, hogy kortárs beavatkozásról van szó. Ezek néha a mögöttük rejlő, mai épületekben nélkülözhetetlen gépészetet vagy a felújítás során alkalmazott szerkezeti megerősítéseket takarják

– közölte az építész.

Korodi Szabolcs hangsúlyozta, hogy sok olyan helyzet volt, amikor csak a szűkebb tervezői csoportban nem hoztak döntést, ezért egyeztettek nagyváradi restaurátor építészekkel, csíkszeredai művészettörténész és építész munkatársakkal, restaurátorokkal. Példaként az épület színvilágát említette. Korabeli fotókon látszik, hogy mindig lágy árnyalatú, homokszínű lehetett az épület, és csak huszonöt évvel ezelőtt festették kékre, amit balesetnek is lehet tekinteni. A házon eddig ugyan szürke ablakkeretek és ajtók voltak, de a felújítás óta sárgába hajló aranyszínű nyílászárók vannak az épületen, és a falak visszakapták a homokszínt, ami kiegészült a pipacsminták zöldesszürke színével. Rámutatott, hogy a szecessziós homlokzati kompozícióknak szerves részei a nyílászárók.

‒ Úgy, ahogyan az enyhén zöldes szín a díszítéseken, a nyílászárók sárgája is új, viszont ez a színvilág jellemzően szecessziós szín­­kompozíció. Fontosnak tartottuk, hogy végre szecessziós harmóniát kapjon a homlokzat, és egységes épület jöjjön létre. Csak annyit adtunk hozzá a dokumentálható és megmaradt régihez, amennyit tanulmányaink és sejtéseink alapján az építtető és a mesterek 1900-ban megálmodhattak. Azt próbáltuk leképezni, ami akkor természetes volt a szecesszió világában, és jellemző egy ilyen kisvárosi léptékű, ám Csíkszereda számára emblematikus épület esetében. Így fejeztük be azt, amit a századfordulón elkezdtek

– mondta végül az építész.

A BOCSKOR-HÁZ REHABILITÁCIÓJA
Helyszín: Petőfi Sándor u. 36., Csíkszereda
Megrendelő, tulajdonos: Iskola Alapítvány, Kolozsvár, Nagy Zoltán Levente elnök
Felújítás: 2021–2023
Generál tervező, építészet: VALLUM Kft., Csíkszereda
Korodi Szabolcs építész, vezető tervező
Balázs-Bécsi Judit építész
Biró Katalin építész
Pongrácz Eszter építész
Műemlékvédelmi szakértő: Máthé Zoltán építész
Épületszerkezeti szakvélemény: Proiect Kft., Csákány 
Desideriu, Pálfi Előd
Szakági tervek: 
• épületszerkezet: Moebius Online Kft., Biró Csongor, Kis Alpár
• erős és gyenge áram, füstjelzés, betörésvédelem: Tigra Will Kft., Gáll Attila, Részegh András
• víz és csatorna, fűtés, szellőzés: Secoplan Kft., Haynal Hunor, Imets Vazul
• gázcsatlakozás: Novatherm Kft., Szenner István mérnök
• talajmechanikai tanulmány: Albert Zoltán
• goedéziai mérések: Fodor Ferenc
• művészettörténész: Kósa Béla
• falkép, homlokzatrestaurátor: Vízi Sándor Elek, Lázár Levente
• iparművészet, kerámia: Ráduly Margit
• belsőépítészet: Bíró Katalin, Korodi Szabolcs
• munkatársak: Petrovits István, Póra Tibor, Kovács Zoltán
Kivitelező fővállalkozó: Tectum Company Rt., Csíkszereda: Vígh Ádám igazgató, Kocsis Szilveszter építőtelep-vezető
Szakági kivitelezők:
• gépészet, villany: Stylus Kft., Secoplan Building Systems Kft. , LTL Mecha Will Kft.
• kovácsoltvas restaurálás, kovácsoltvas munkák: Albert Tamás, Geréd István
• bádog díszítőelemek restaurálása: Ferenczi Dezső, Madár Attila
• gipszstukkók restaurálása: Makkai S Veress Kft., Makkai István, Veress Gábor, Incze Szabolcs, Makkai Zoltán, Zsombori Béla, Horváth Levente
• kőburkolatok: Dóczy Granit Kft., Dóczy András † , Dóczy Ildikó
• kerámiadíszítés: Ráduly Margit, Ráduly Attila
• faburkolatok: Bors János
• bútorok: Tutto Mobili Kft., Márk Csucsi Róbert
• régészeti felügyelet: Darvas Lóránt