Az elmúlt héten országos szinten több olyan esemény is bekövetkezett, amelyek a lakosság nagy részének körében is élénk visszhangot váltottak ki, mindenekelőtt a képviselőházban elfogadott, egyes közszférai kategóriák és szektorok béremelését magával hordozó törvény. (Arról, illetve annak egyes vonzatairól már többször is írtunk, s még bizonyára fogunk.) Pénteken kezdetét vette a választási kampány, bár e tekintetben volt némi előjáték: vasárnap, november 6-án amolyan kampánynyitó nagygyűlést szervezett Bukarestben a nemzeti liberális párt, amelyen szerintük több mint 30 000-en vettek részt, mások szerint még 20 000-en sem. Tiszteletét tette Cioloº kormányfő is, de magánemberként, bár előzetesen egyetértett azzal, hogy kormányfőjelöltjükként „nézzenek föl rá” a liberálisok. Ugyancsak vasárnap a liberálisokhoz hasonló jellegű rendezvényt szervezett az RMDSZ. Szerdán pedig Románia Megmentési Szövetsége (USR) szervezett egy amolyan megbeszélést, amely keretében e párt elnöke, Nicuºor Dan és Dacian Cioloº vitát folytatott e párt programjáról és a kormányfő által nyilvánosságra hozott Románia 100 Platform elnevezésű „kiáltványáról”. Amúgy az USR is támogatja, hogy a választásokat követően egy Cioloº által vezetett kormány folytassa a mostani tevékenységét. Maradjunk egy pillanatra a választásokra való előkészületeknél. Végső soron azt a kampány tetőzi be, hisz már tudni lehet, hogy hol kik is indulnak a parlamenti választásokon, lejárva mindennemű óvás határideje. Egyébként a Hivatalos Közlöny szerdai, november 9-i, 901-es számában az Állandó Választási Hatóság (AEP) nyilvánosságra hozta a Központi Választási Iroda (BEC) által engedélyezett ama választói jeleket, amelyeket a politikai pártok, a választói szövetségek és a nemzeti kisebbségek szervezetei nyújtottak be az idei parlamenti választásokon való részvétellel kapcsolatosan. Nos, ezen a listán 37 választói jelkép szerepel, másképpen fogalmazva ennyi szereplője lesz a választói csatának. (Ebben a számban nincsenek benne a függetlenként indulók, ugyanis ők a „nevükkel” szerepelnek, és nem választói jelképpel.) Egyébként a liberálisok vasárnapi nagygyűlésének megvolt a maga utóhangja: túl azon, hogy a többi politikai párt, illetve politológusok és politikai elemzők kételyeket, fenntartásokat fogalmaznak meg a tekintetben, amit „megelőlegezett” magának a szóban forgó párt, nevezetesen, hogy megnyerik a parlamenti választásokat, illetve hogy ők állíthatnak majd kormányfőjelöltet. Meglepetést okozott az, hogy Dacian Cioloș Felix Tătaruval jelent meg a tömegben. Ki is Felix Tătaru? Aki nem tudná, annak megmondjuk: egy hirdetési ügynökség többségi tulajdonosa, aki 2000-től errefelé úgymond lebonyolította Traian Băsescu választási kampányait, azaz 15 éven keresztül a volt államelnök kampánystábjának az egyik főszereplője volt. Igaz, utólag tanácsokat adott a jelenlegi államfőnek, Klaus Johannisnak is. Nemrégiben nyilvánosságra kerültek olyan fényképek is, amelyek a kormánypalotában készültek, s amelyeken együtt látható a kormányfő és Felix Tătaru, de más reklámügynökségi szakértők is. Utólag az is kiderült, hogy Tătaru hirdetési ügynökségével szerződéses viszonyban áll jelenleg a nemzeti liberális párt. Ez mind szép és jó, csak az nem világos, hogy a kampányban aktív szerepet nem vállaló Dacian Cioloșnak miért is „testőre” a liberálisok „kampányzenekarának” egyik karmestere?... Lest fújt az Alkotmánybíróság Ugyan tételesen nem bizonyítható, de joggal feltételezhető, hogy van némi összefüggés olyan jogszabályok (mindenekelőtt törvények) meghozatala, amelyeket kifogásol, illetve megpróbál „elgáncsolni” a kormány (esetenként némi liberális hátszéllel) és a közelgő parlamenti választások között. (Arról nem is beszélve, hogy az utóbbi két-három hétben a parlament egyik vagy másik házában igen „simán” és rendkívül operatívan elfogadtak olyan törvényeket, amelyek megjelentetése a Hivatalos Közlönyben, illetve hatályba lépésüknek időpontja még a jövő zenéje, azaz az nem az idén lesz.) E tekintetben talán legelokvensebb (de nem egyedi) példa az, ami történt a sokat emlegetett 2016/20-as sürgősségi kormányrendelettel, amely hatósugarát a képviselőházban alaposan kiterjesztették. Ismeretes, hogy a liberálisok kétségbe vonták a kvórum meglétét, de az ezzel kapcsolatos beadványukat a képviselőház állandó bürója kedden elutasította. Még aznap bejelentették, hogy bűnvádi feljelentést tesznek a képviselőház megbízott elnöke, a szociáldemokrata Florin Iordache ellen. De ugyanakkor azt is hangoztatták, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulnak alkotmányossági aggályok okán. Állítólag egy ilyen jellegű beadványt a kormány máris benyújtott, s az lényegében azokon az érveken alapszik, amelyeket megfogalmazott Dacian Cioloș a keddi rendkívüli sajtótájékoztatóján. (A szóban forgó sajtótájékoztatóról lapunk szerdai, november 9-i számában már beszámoltunk.) A kormánynak amolyan gyakorlatává vált, hogy bizonyos költségvetési pluszkiadásokat gerjesztő törvények kapcsán „kiútkereséssel” próbálkozik az Alkotmánybíróságnál (amúgy ezzel a lehetőséggel Johannis államelnök ugyancsak többször is élt, beleértve másabb jellegű törvényeket is). Többször hangoztattuk, hogy kockázatos a játékszabályok elbírálását a taláros testületre bízni, mert annak „játékvezetői” lesállást is fújhatnak. Nemrégiben több olyan kormányzati beadványt utasítottak el, amelyekben alkotmányossági aggályokat fogalmaztak meg, adott törvényekkel szemben mindenekelőtt, arra hivatkozva, hogy nincsenek megjelölve a finanszírozási források. Ezek közül az egyik törvény az egészségügyi reformra vonatkozó 2006/95-ös törvény egyes előírásait oly módon módosítja, hogy lehetővé válna az orvosok és az egészségügyi szakszemélyzet rendszeres premizálása, egy másik pedig jelentős pótlék folyósítását tenné lehetővé a Köztisztviselők Országos Ügynöksége (ANFP) alkalmazottai számára. Az előbbit az október 11-én meghozott 616-os számú döntésével utasította el, s az a Hivatalos Közlöny november 3-i számában jelent meg, azt követően pedig november 8-án a Hivatalos Közlönyben maga a törvény. Az utóbbit a csütörtöki november 9-i ülésén kaszálta el a taláros testület, megállapítva, hogy a kormány által kifogásolt és elutasított pótlékra jogosultak az ANFP alkalmazottai, de az nem foglalható bele az alapbérbe (egyébként az Alkotmánybíróság szóban forgó döntése még nem jelent meg a Hivatalos Közlönyben, s következésképpen az még nem tekintendő hatályosnak). Szem előtt tartva az Alkotmánybíróság eme két utóbbi döntését, megkockáztatnánk azt a feltételezést, miszerint hasonló sorsra juthat a kormánynak a 2016/20-as kormányrendeletet szentesítő törvényt „elgáncsolni” kívánó beadványa is… „Furán viselkednek” Amint már arra utaltunk, ebben az időszakban „fellángolt”, legalábbis bizonyos értelemben, a parlament tevékenysége. Ebben a keretben pedig előtérbe kerültek jobbára kedvező lakossági visszhangra is számítható jogszabályok, egyes kategóriákat jótékony módon érintő törvények. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha azok megalapozottak volnának, egyértelműek és világosak, illetve nem akadnának el valahol. Ez utóbbi tekintetében arra szeretnénk utalni, hogy a tulajdonképpeni törvényhozási, törvényelfogadási tevékenysége a két háznak gyakorlatilag befejeződött (mert megkezdődött a választási kampány). Amúgy ez derül ki a két ház programjából is, ugyanis e héttől kezdődően csak a hétfői és keddi napokon üléseznek a szakbizottságok, a többi napokon pedig „terepeznek”. Ez a parlament már nemigen fogadhat el olyan törvényt, amely esetleg kihirdetésre kerülhet, s még kevésbé valószínűsíthető az, hogy az elkövetkező hetek, hónapok során azok meg is jelenjenek a Hivatalos Közlönyben. Ne felejtsük el, hogy következik a december 11-i választás, majd az eredményhirdetés, majd a parlament alakuló ülése, illetve a kormány megalakítása. No, meg a karácsonyi ünnepek. Ezek szerint a tényleges parlamenti tevékenység csak 2017 januárjában kezdődhet meg, s a prioritást óhatatlanul a jövő esztendei állami költségvetés és társadalombiztosítási költségvetés kell képezze (és esetleg az azokkal közvetlenül kapcsolatos másabb jogszabályok). Ilyen körülmények között talán nem véletlen, hogy szerdán este Johannis államelnök kifogásokat fogalmazott meg egyes, a parlament által elfogadott intézkedésekkel kapcsolatosan. „Olyan parlamentünk van, amely a választások küszöbén furán viselkedik. Javaslatok, amelyek súlyos területeket érintenek, átmennek két-három nap alatt. Ez a parlament populistává, szavazatszerzővé vált, és jobban tették volna, ha az utóbbi két hónap folyamán otthon ülve készültek volna a kampányukra” – így az államelnök. Hozzáfűzte azt is, hogy a honatyákat nemigen érdekli, hogy a december 11-i választásokat követően nem lesz arra módjuk, hogy megadják az összes megígért megemelést (a kilátásba helyezett bér- és nyugdíjemelésekre célzott – sz. m.). Apropó: bár egyes sajtóorgánumok közölték (szerintük nemigen érdemelte volna meg hírként való reagálását sem) a szenátus ama hallgatólagosan elfogadott két döntését, amely értelmében 2017. január 1-től megemelkedne a nyugdíjpont értéke, valamint a nyugdíjtörvény módosítása révén az egykori mtsz-tagok nyugdíját 500 lejre kerekítenék ki egy szociális illetmény juttatása révén. A jó szándékot nem vonjuk kétségbe, de nemigen látunk egy ilyen arányú növelésre költségvetési forrást, másrészt pedig január 1-től erre eleve nem kerülhetne sor, ugyanis a döntéshozó a képviselőház, s annak az idén már nem lesz plénuma. Tehát: a nyugdíjpont értékének megemelése valóban indokolt lenne, legalábbis elméletileg 2017. január 1-től… A szenátusban egyébként elfogadásra került egy másik törvény is, pontosabban törvénymódosítás, amelynek meg voltak, meg lehetnek a maga indokai, ugyanakkor az a megszövegezés, illetve az elfogadás módja nemigen nevezhető szerencsésnek. A napszámostörvényt módosító törvényről van szó, amely elfogadására november 3-án került sor, amelyről már lapunkban hírt adtunk. Lássuk a tényeket: több mint öt évvel ezelőtt jelent meg, s utólag többször is módosították a napszámosok által alkalmi jellegű egyes tevékenységes elvégzésére vonatkozó 2011/52-es törvényt. Abban egyes fogalmakat is meghatároztak, így például a napszámos fogalmát, aki az a magánszemély, aki „szakképzetlen tevékenységeket fejt ki alkalmi jelleggel egy haszonélvező számára egy javadalmazás ellenében”, továbbá az alkalmi jellegű tevékenységekét: tevékenységek, amelyek esetlegesen, időnként vagy véletlenszerűen fejtődnek ki, amelyeknek nincs állandó jellegük. A törvény előírásai között létezik egy olyan előírás is, amely értelmében egy naptári év időtartama során egyetlen napszámos sem fejthet ki ugyanazon haszonélvező (munkáltató) számára tevékenységeket összesen (kumulálva) 90 napot meghaladó perióduson át. Ebből a megszövegezésből egyértelműen kikövetkezik, hogy a tevékenységnek nem lehet folytonos jellege, azaz nem lehet szó „egy végtében” 90 napról. Mert ha ez nem így lenne, annak a tevékenységvégzésnek nem lenne sem alkalmi, sem véletlenszerű, sem esetleges, sem pedig időnkénti jellege! Márpedig a törvény ezekről szól. Mindezt azért vázoltuk, mert a szenátus által elfogadott módosításban egy olyan szövegrész szerepel, hogy kivételt képeznek azok a napszámosok, akik tevékenységet végeznek az állattenyésztés területén, s akik esetében a kumulált napok száma nem haladhatja meg a 180-at egy naptári esztendő folyamán. Ám a szóban forgó periódusnak a 180 napra való kitolása nem jelent egyebet, mint az idénymunka, a szezonális tevékenység „belepréselését” abba a törvénybe, amely kizárólag és egyértelműen a napszámosok által végezhető alkalmi jellegű tevékenységekre vonatkoznak. Joggal vetődik fel az a kérdés is, hogy mennyiben van szó szakképzetlen munkáról, tevékenységről, mert ha legeltetési tevékenységről van szó, akkor létezik két foglalkozás: a juhász (amelynek a kódszáma 612101, mármint foglalkozás) és a hegyvidéki pásztor (amelynek kódszáma 612109). Ha léteznek ilyen foglalkozások, akkor nemigen beszélhetünk szakképzetlen munkáról (ugyebár a juh- vagy a tehénfejéshez is érteni kell, akárcsak a sajtkészítéshez a legelőn). Mindezt annak kapcsán, hogy feltételezzük: a törvénymódosítás a legeltetési tevékenységnek, a pásztorok foglalkoztatásának a „napszámostörvénybe” való belefoglalását célozta meg. Úgyszintén meg kell említenünk azt is, hogy e foglalkoztatás tekintetében továbbra is akadályt jelenthet a törvénynek ama továbbra is érvényes előírása, miszerint az alkalmi munka haszonélvezője (a munkaadó) nem lehet magánszemély, azaz állattulajdonos (azaz igen, ha engedélyezett magánszemélyről, családi vállalatról vagy egyéni vállalatról van szó). Végezetül: ajánlatos lett volna a törvénymódosítás révén kiiktatni a 2016. január 1-től hatályon kívül helyezett Adótörvénykönyv egyik előírására való hivatkozást, s annak helyébe beépíteni a jelenleg hatályos törvény vonatkozó előírását... (Amúgy a szóban forgó törvényt illetően az utolsó szót majd a képviselőházban fogják kimondani, de valószínűsíthető, hogy nem egyhamar.) Nem hirdeti ki Pillanatnyilag több olyan törvény is leledzik az államelnök asztalán, amelyek kihirdetésre várnának és vannak olyanok is, amelyek további sorsáról az Alkotmánybíróság dönthet (például a svájcifrank-alapú hitelek „lejesítésére” vonatkozó törvény). Utalnunk kell továbbá a Dragnea-féle 102 illetéket eltörlő törvényre is, amelyet megküldtek az államelnöki hivatalhoz, s amelynek kapcsán Klaus Johannis csütörtökön délután kijelentette, hogy amennyiben abban nem szerepelt volna a rádió-tv illeték eltörlése, akkor habozás nélkül kihirdette volna. Hogy mit szándékszik tenni, arra tételesen nem utalt, de szavaiból mi azt éreztük ki, hogy újratárgyalás végett vissza fogja küldeni a parlamentbe. Megjósolhatjuk: az elkövetkező hónapok során nemigen kerülhet sor a „számba jöhető” többi 101 illeték eltörlésére sem. Hecser Zoltán