Az családon belüli erőszak visszaszorítása érdekében elfogadott, Románia által 2016-ban ratifikált isztambuli egyezményhez kapcsolódó állásfoglalást tesz közzé az Európai Néppárt nőszervezete. A dokumentum jelentősége abban rejlik, hogy a benne megfogalmazott javaslatok támaszpontot nyújthatnak a helyi szervezetek számára az egyezményben foglalt előírások gyakorlatba ültetéséhez.

Az állásfoglalás kiadásának ötlete az Európai Néppárt nőszervezetének alelnökétől, Biró Rozáliától (a képen) származik. Az aktualitását pedig az adja, hogy Lengyelország miniszterelnöke és igazságügyi minisztere a közelmúltban jelentette be, hogy országuk kilép az isztambuli egyezményből. Ugyanakkor az Európai Tanács által 2011-ben létrehozott egyezményt aláírta ugyan, de még nem ratifikálta több tagállam sem, köztük Magyarország, Bulgária, Csehország, Litvánia, Szlovákia és Oroszország sem. Románia 2014-ben írta alá és 2016-ban ratifikálta a dokumentumot, amelynek köszönhetően történtek már pozitív irányú változások a családon belüli erőszakot elkövetők gördülékenyebb szankcionálása érdekében.

Minden ország másként értelmezi
– A nők, gyermekek, idősek, de a férfiak ellen is elkövetett családon belüli erőszak jelenségére sajnos rátett még egy lapáttal a járványidőszak. Az otthon ragadt családok, a megnövekedett munkanélküliség, a rosszabb anyagi körülmények, a függőségek miatt drasztikusan nőttek a gyengébbek ellen elkövetett bántalmazások. Az ismert statisztikák szerint a családon belüli erőszak 70-75 százaléka a nők ellen, míg a fennmaradó 25-30 százalék gyerekek, idősek és férfiak ellen irányul – részletezte a Hargita Népének Biró Rozália. Érdekességként azt is megemlítette, hogy a legújabb adatok szerint – feltehetően a koronavírus-járvány hatására is – idén 30 százalékkal nőtt a családban elkövetett bántalmazások száma Franciaországban.  Romániai adatok még nem ismertek ez ügyben.
A politikus véleménye szerint az állásfoglalás kiadásának előnye a széles körű párbeszéd elindítása lenne, hiszen az áldozatok védelmének előfeltétele az, hogy napvilágra kerüljenek az erőszakos cselekedetek. Az állásfoglalás hivatkozási alapként is szolgál majd annak az 53 európai tagszervezetnek, amelyek a családon belüli erőszak visszaszorítását tűzték zászlójukra. 
– Az álláspontok a különböző társadalmakban nagyon eltérők, szükség van egy olyan alapdokumentumra, amely jogi keretet biztosít, meghatározza az erőszak formáit, és azt, hogy az elkövetőknek milyen büntetés járjon – mutatott rá a politikus. – Lengyelországban már úgy nevezik az egyezményt, hogy az „isztambuli rossz”, mivel a szövegében megjelenik a társadalmi nem kifejezés, holott a dokumentum jelentősége abban rejlik, hogy garantálja a szabadsághoz és a sértetlenséghez való alapvető emberi jogot. Sajnálatos, hogy ezen a kifejezésen akadtak fenn.

Itthon már tapasztalható előrelépés
Az isztambuli egyezmény ro­mániai ratifikálását követően 2017-től az Esélyegyenlőségi Ügynökség (ANES) kezdeményezte az előírások gyakorlatba ültetésének megfigyelését. Amint arról Biró Rozáliától értesültünk, 2019-re 60 százalékkal nőtt a távolságtartási kérelmek száma, ami azt mutatja, hogy egyre több eset kerül napvilágra.
Hangsúlyozta azonban, hogy még mindig nem létezik az a védőháló, amely egy otthonról gyermekével elűzött anyának biztos segítséget nyújtana. Nagy előrelépés például azonban, hogy a rendőrségi feljelentést követően a rendőr is megállapíthatja a testi sértés tényét, nem kell ehhez az orvosi látleletekre várni még egy napot. Ugyanakkor, ha megállapítják a bűncselekmény tényét, a karhatalmi szervek kötelezhetik a bántalmazót, hogy elhagyja otthonát, hogy az áldozat hazatérhessen.
Mindezzel együtt a román társadalomban még mindig széles körben elfogadott az áldozathibáztatás, ugyanakkor nem kielégítő sem a jogi, sem a lelki segítség minősége, továbbá nincsenek olyan védett házak, intézmények, ahol akár heteket vagy egy évet is eltölthet az áldozat, amíg biztos megélhetést nem talál magának.