Nemrégiben írtunk arról, hogy a 2017/143-as törvény révén újólag módosult és kiegészült a lakástörvény, az 1996/114-es. A szóban forgó törvény két megyénkbeli egykori képviselő, Antal István és Moldován József nevével fémjelzett, s annak értelmében lehetőség teremtődött arra, hogy a bedőlt jelzáloghitelek miatt árverésre kerülő lakásokat megvásárolják a helyi hatóságok, s azokat majd visszabérelje az egykori tulajdonos. A minap egy újabb jogszabály látott napvilágot, a lakástörvénnyel, illetve annak alkalmazási normáival kapcsolatosan. Az 1996/114-es törvény esetében az „újólagos” kifejezést ugyancsak gyak­ran használhatjuk, mert ez a törvény megjelenését követően számos korrekciós műtéten esett át, s ma már talán nincs is olyan „testrésze” (azaz szakasza vagy bekezdése), amely ne módosult volna vagy ne egészült volna ki. Íme: 1996-től errefelé 25-ször, legutóbb 2012-ben, azt követően pedig az idén megjelent már említett 2017/143-as törvény révén. Annak idején az 1997/446-os kormányhatározattal hagyták jóvá ennek a törvénynek a módszertani normáit. Ezt a kormányhatározatot 2000 decemberében hatályon kívül helyezték a 2000/1275-ös kormányhatározattal. Azt 2001 és 2008 között ötször módosították és kiegészítették, sőt olyan eset is előfordult, amikor egy ilyen jellegű kormányhatározatot egy másik révén hatályon kívül helyeztek. Tehát akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy tanúi lehetünk a hazai jogszabályozás egy újabb sajátos, de nem egyedi epizódjának. Érdemes viszont arra is utalni, hogy a törvényt 2008-tól errefelé többször is módosították és kiegészítették, a módszertani normákat jóváhagyó kormányhatározatot viszont nemigen. Ennek okán pedig igen faramuci helyzetek teremtődtek… Van is, meg nincs is Maradjunk még a lakástörvénynél: több mint 12 évvel ezelőtt jelent meg a 2005/42-es sürgősségi kormányrendelet, amely révén hatályon kívül helyezték az 1996/114-es törvény egyes szakaszait, illetve előírásait. Többek között ama 20-as szakaszt, amely értelmében a CEC adott feltételek közepette lakásépítésre hitelt nyújthat. Ez a szakasz kikerülve a törvény szövegéből, magától értetődően megszűnt a szóban forgó hitelnyújtásra vonatkozó lehetőség, valamint eljárás. De láss csodát: a módszertani normákat jóváhagyó kormányhatározatban a hitelnyújtással kapcsolatos eljárásra vonatkozó 19-es szakasz továbbra is ott „díszelgett” annak szövegében. És elérkeztünk 2017 júniusáig, illetve júliusáig: a kormány június 30-i ülésén fogadták el ama 2017/457-es kormányhatározatot, amely révén újólag módosították és kiegészítették a 2000/1275-ös kormányhatározattal jóváhagyott módszertani normákat, s amely a Hivatalos Közlöny július 6-i számában jelent meg. Nos, ennek a kormányhatározatnak egyik rendelkezése értelmében hatályon kívül helyezték azt a fránya 19-es szakaszt (amely amúgy már 2005-től errefelé alkalmazhatatlannak minősült, azaz értelmetlenné vált). Erre szokták mondani, hogy jobb később, mint soha. Ugyanakkor az is okkal állítható: ez a megkésés a „nevetséges” kategóriába tartozik… Egyébként a mostani kormányhatározat jobbára a szociális és a szükséglakások építése és bérbeadása tekintetében tartalmaz módosító jellegű előírásokat. Nyilvános lesz a bérlők jegyzéke! A hétfőtől hatályossá vált kormányhatározatba bekerült egy kiegészítés is, amely merőben újdonságszámba menő rendelkezést ír elő: a helyi közigazgatási hatóságoknak honlapjukon vagy a nagyközönség által hozzáférhető helyen közölniük kell az általuk birtokolt és/vagy ügykezelt lakások aktualizált számát, azok rendeltetését, továbbá azon határozatokat, amelyek révén jóváhagyták azon kérelmezők névjegyzékét, akik haszonélvezői az adott lakásoknak. Másképpen fogalmazva: ezentúl a helyi közigazgatási hatóságok illetékesei kötelesek a tulajdonukban lévő vagy az általuk ügykezelt lakásokat bérlők vagy használók névjegyzékét nyilvánosságra hozni, valamint azon határozatokat, amelyek révén jogosultságot szereztek a lakáshasználatra. Ugyanakkor, lévén hogy fel kell tüntetni annak a lakásnak a rendeltetését, bárki számot adhat arról is, hogy azt valóban rendeltetésszerűen használják-e vagy sem. Végezetül és nem utolsósorban üdvözlendő ez a rendelkezés, mert jobbára a közvélemény nemigen van ismeretében annak, hogy egy adott helyi közigazgatási hatóság tulajdonában vagy ügykezelésében hány lakás is „leledzik”, és azt kik is lakják be, illetve milyen jogcímen. A tények ismeretének hiányában pedig nemegyszer lábra kaptak ilyen vagy olyan „értesülések” (hogy ne használjuk a pletyka kifejezést)… Hecser Zoltán