Sok minden történt az elmúlt héten, s talán azzal kezdenénk, amivel az ténylegesen is kezdődött: hétfőtől az ország számos megyéjében hatalmas esőzések voltak, amelyek jelentős anyagi károkat is okoztak (s előreláthatólag ezekben a napokban is lesz még folytatás, mármint az esőzések terén). Egy helyi eseménynek is nagy, országos visszhangja lett, s az több vonatkozásban is felborzolta a kedélyeket: a Nagyszebenbe betévedt és ott elég zavaros körülmények között kilőtt medvéről van szó. Újabb színfoltjai voltak a maga nemében botrányosnak is nevezhető Sebastian Ghiţă független képviselő és a DNA főügyésze, Laura Codruţa Kövesi közti viszálynak, pontosabban az előbbi önfeljelentése nyomán kibontakozott ügyészségi eljárásnak. A DNA sem tétlenkedett, újabb ügycsomókat lebegtetve meg „a nagyérdemű” előtt, többek között Elena Udrea vagy Gabriel Oprea esetében. A hosszas és bő esőzés jó néhány megyében, illetve településen árvizeket okozott, több ezer lakost kellett kiköltöztetni, lakóházak váltak lakhatatlanná, anyagi károk keletkeztek stb. Volt egy „áldozat” is: a természeti csapás következményeinek az elhárításában tanúsított „habozása” okán a szerdai kormányülésen döntöttek Galac megye prefektusi funkcióját ideiglenesen ellátó Otrocol Dorin felmentéséről. A vonatkozó 2016/742-es kormányhatározat a Hivatalos Közlöny, pénteki, október 14-i számában jelent meg, abban viszont nincs utalás a felmentés indítékaira, de félhivatalos értesülések szerint az árvíz „vitte el” Otrocolt. Amúgy két moldvai – Galac és Vaslui – megyében következtek be a legnagyobb problémák, s a hatóságok nem mindig állottak a helyzet magaslatán, már televíziós nyilatkozataikban arról biztosítottak, hogy megtették a szükséges intézkedéseket. Másképp látta viszont Johannis államelnök, aki csütörtökön többek között azt állította, hogy „a hatóságok viszonyulása olyan volt, ahogy azt tudtuk, utólagos… Az árvizek meglepetésszerűen érnek. Magától értetődő, hogy az esőt nem lehet megelőzni, de építhetünk gátakat és kitakaríthatjuk a medreket. Majd mindig meglepetésszerűen ér az első hó, pedig tudjuk, hogy jön a tél.” Hozzáfűzte azt is, hogy őt az illetékesek nem értesítették azonnal, az újságírók tudósításaiból értesült, s ebben az összefüggésben utalt arra is, hogy esetenként a hatóságok is a tudósításokat követően léptek közbe. Bakot lőttek… Ami szerdán történt Nagyszebenben, az bizonyára emlékezetes marad a municípium lakói (de nem csak) számára: amint az már ismeretes, egy odatévedt medvét több mint háromórás üldözés, hajszolás után puskavégre kapta egy helyi vadász és kilőtte. Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy ott, Nagyszebenben bakot lőttek. Igen, mert utólag az is kiderült, hogy ott és akkor, mármint a kilövés pillanatában, azt a medvét másabb eszközökkel is be lehetett volna fogni élve. Hadd ne hangsúlyozzuk most azt, hogy egy medvét kilövési engedély nélkül kizárólag csak akkor lehet, szabad lelőni, ha életveszélybe kerül egy személy, inkább utaljunk arra, hogy milyen kapkodás, fejetlenség, szervezetlenség jellemezte a városba tévedt medve ártalmatlanná tételének a folyamatát, az azzal kapcsolatos eljárásokat. Nagy erőket mozgattak meg, mindvégig jelen volt maga a prefektus is, csak éppen a szakmai kompetencia, egy megfelelő eszköz (ilyen célokra kialakított fegyver) hiányzott. Utólag a történteket mindenki a maga módján próbálta értékelni, elemezni, megmagyarázni, s ebben a keretben ismét felerősödött a természetvédők hangja, akik újólag előhozakodtak az eddig is hangoztatott érveikkel. Egyébként maga az államelnök, Klaus Johannis is botrányosnak tartotta azt, ami történt szülővárosában, a szerdai medvelövés tekintetében, legalábbis ez derül ki egy csütörtökön elhangzott nyilatkozatából. Játék a törvénnyel A doktori tudományos fokozat gyanús körülmények között való megszerzése, illetve a plagizálás „alapú” disszertációk ügye már jó ideje borzolta a kedélyeket, s a kivizsgálások bonyodalmai okán hónapokkal ezelőtt lépett a Cioloș-kormány is: a márciusban megjelent a tanügyi, a 2011/1-es törvényt újólag módosító 2016/4-es sürgősségi kormányrendelet révén újraszabályozta a doktori tudományos cím megszerzésének a rendszerét, ebben a keretben létrehozva egy szakszervet is, az Egyetemi Címeket és Okleveleket Tanúsító Országos Tanácsot (CNATDCU). Szakértői vélemények szerint ez az új jogszabály igen beszűkítette volna a plagizálási lehetőségeket és biztosította volna a szigorúbb, hatékonyabb utólagos ellenőrzést is. Feltételes módot kell használnunk, legalábbis a jövőre nézve, mert ennek a jogszabálynak a jövője bizonytalanná vált. (Ám ettől függetlenül egyelőre még érvényben van!) Időközben a kormányrendelet a honatyák asztalára került, s annak szövegét, előírásait ugyancsak felpuhították, aminek okán viszont az államelnök nem hirdette ki a parlament által jóváhagyott törvényt, hanem visszaküldte megfontolás végett. Az államelnöki kifogásokat nem szívlelték meg a honatyák, illetve azoktól eltekintettek, ilyenképpen pedig a törvény a tudományos címet kibocsátó egyetemnek hatáskörébe utalta (vissza) a plágiumgyanús doktori dolgozatok eredetiségének a felülvizsgálatát és a doktori cím esetleges megvonását. Ugyanakkor az eljárásból kiiktatódott a CNATDCU, amely ugyan nem szűnne meg, de szerepköre majdhogynem igen. A törvény eredeti formájában történő újra elfogadására a múlt kedden került sor, s a megszavazás pillanatát követően azon nyomban lemondott a CNATDCU elnöke, a nagy tekintélynek örvendő Viorel Barbu. Ám nem ez volt az egyetlen következménye a törvény újra megszavazásának. A parlamenti pártok, akárcsak azok honatyái, egymást vádolták az átfogalmazott szövegű törvény megszavazásával, s ebben a keretben említhetjük azt is meg, hogy a szociáldemokrata párt elnöke, Liviu Dragnea kemény bírálattal illette pártja egyes honatyáit, köztük az egykori tanügyminisztert, Ecaterina Andronescu szenátort, aki a frakció vezetősége döntését nem tartotta tiszteletben. (Egyébként az RMDSZ jelen lévő honatyái is az államelnök által igényelt törvény-felülvizsgálat ellen szavaztak, állítólag azért, mert az lenne a normális, hogy az egyetemek és a doktori iskolák vállaljanak felelősséget az általuk kibocsátott oklevelek vonatkozásában. Johannis államelnök ugyancsak rosszallásának adott hangot, a kormány pedig lépett is: miután szerdán Dacian Cioloș kormányfő sajnálatának adott hangot a parlamenti döntés kapcsán, csütörtökön beadvánnyal fordultak az Alkotmánybírósághoz, többek között annak okán, hogy az elfogadott törvény „nem biztosítja a szerzői jogok védelmezését, amely egy tulajdonjog”. Félhivatalos értesüléseink szerint a liberális párt szenátusi csoportja is csütörtökön a taláros testülethez fordult, többek között beadványában azt hangoztatva, hogy az elfogadott törvény nem tartja tiszteletben a kétkamarás törvényhozói rendszer elvét. Mindettől függetlenül, mármint a parlamenti csatározástól függetlenül, a CNATDCU tette a dolgát: az elmúlt napokban két „hangzatos” esetben is olyan döntést hozott, amely értelmében a doktori címet megvonták. Az érintett Florentin Pandele, Voluntari város polgármestere, illetve az egykori belügyminiszter, Petre Tobă, ez utóbbi egyébként hivatali visszaélés gyanúja okán feljelentette a CNATDCU-t. Megfogalmazódott egy olyan felvetés is, miszerint a doktori tudományos címek megszerzése körüli gyanús ügyek túllicitálása, az általánosítási hajlam beárnyékolhatja azoknak az érdemeit is, akik kitartó tevékenység, komoly tudományos erőfeszítések nyomán szerezték meg a tudományok doktori címet. Vitathatatlan, hogy a dolgok eltúlzása óhatatlanul kockázatokkal jár, nem kívánatos következményeket vonhat maga után, de ezzel együtt és ezentúl mindenképp elgondolkoztató a doktori címek hazai elszaporodása. Így például csak a 2010-es esztendőben 4150 személy szerezte meg a doktori tudományos címet, s az azt követő évek során ez a szám csak némileg módosult, hol fel, hol le. Más: egy szenátor még 2014-ben kikérte az akkori belügyminisztertől, Gabriel Opreától a minisztérium azon alkalmazottainak számát, akik doktori címmel rendelkeznek. A válaszból csak annyi derül ki, hogy 2005-től 2014-ig 697 belügyi dolgozó szerezte meg a doktori címet. Hogy 2005 előtt hányan, azt ma sem tudni, mint ahogy azt sem, hogy hányan 2014-től errefelé. Végezetül: egyes becslések szerint 1990-től errefelé több tízezer személy szerezte meg országunkban a tudományok doktora címet… Csak zárójelben jegyeznénk meg, hogy kevés ország „dicsekedhet” ilyen teljesítménnyel. Újólag a látókörben… Említettük, hogy a DNA az elmúlt héten sem tétlenkedett. Újdonságot talán az jelent, hogy hosszas „szüneteltetés” után bekerült a látókörükbe egy magyar nemzetiségű tisztségviselő is, Kolozsvár alpolgármestere, Horváth Anna, akivel szemben hétfőn kampányfinanszírozása okán indított vizsgálatot a DNA. Erre vonatkozóan október 10-én adtak ki egy közleményt, majd azt egy újabbal egészítették ki másnap, azaz október 11-én, s ez utóbbiban az áll, hogy október 10-től kezdődően a vádlottal szemben elrendelték a bűnvádi eljárást és 60 napra hatósági felügyelet alá helyezték, egyidejűleg eltiltva az alpolgármesteri tevékenység gyakorlásától. Az ellene felhozott vád befolyással való üzérkedés. (Nem részleteznénk, de állítólag arról van szó, hogy 2016 februárja és májusa között latba vette alpolgármesteri tisztségéből származó befolyásolását a polgármesteri hivatal egyes alkalmazottai körében, ilyenképpen felgyorsítva egy olyan ingatlanprojekt engedélyezését, amelyhez egy adott üzletembernek gazdasági érdekei fűződtek. Ennek fejében pedig 60 darab, két zenei fesztiválra szóló, összesen 20 000 lej értékű bérletet kért az üzletembertől, amelyeknek utólag a haszonélvezői a választási kampányát segítő önkéntesek lettek.) Kolozsváron, de nem csak igen sokan kiálltak az alpolgármester mellett, szolidaritását fejezte ki az RMDSZ, akárcsak az anyaországi kormánypárt, a FIDESZ. A megvádolt alpolgármester, illetve védőügyvédje nem fellebbeztek az ügyészek által elrendelt hatósági felügyelet ellen, ami a maga nemében szokatlannak és némileg meglepőnek is tűnik. Elena Udrea esetében arról van szó, hogy újólag bekerült a DNA látókörébe: egy október 12-én kiadott közlemény szerint a DNA főügyésze megküldte a legfelsőbb ügyésznek ama beadványát, amelyben kérelmezi a képviselőháznál a képviselő asszonnyal szembeni bűnüldözési eljárás jóváhagyását. Az Udrea elleni vád az, hogy annak idején, amikor turisztikai miniszter volt, a kenőpénz elfogadására való felbujtás bűntényét kétszer is elkövette a 2009-es esztendőben. Ez a mostani eljárás egyébként kapcsolódik egy, a múlt hónapban megkezdett bűnvádi eljáráshoz, amely során már több személyt is megvádoltak, köztük Udreát is, de másabb bűncselekmények elkövetésével. Az egykori kormányfőhelyettes és belügyminiszter, illetve szenátor, Gabriel Oprea ugyan nem került ki a DNA látóköréből, de az ő esetében egy másabb, illetve újabb fejlemény következett be: szeptemberben a szenátus nem szavazta meg a DNA szorgalmazta „kiadatását”, de az azt követő heves tiltakozások nyomán Oprea lemondott szenátori mandátumáról, ilyenképpen pedig okafogyottá vált egy újabb szenátusi rábólintás. Egykori miniszterként a vele szembeni eljárást viszont jóvá kell hagynia az államelnöknek, és ez be is következett a pénteki napon, azaz október 14-én. (Egyébként az „Oprea-ügyről” már többször is beszámoltunk, legutóbb múlt hétfői lapszámunkban.) Amolyan meglepetéssel is kirukkolt az elmúlt napokban a DNA: miután az ügyészi szervek bejelentették, hogy az erdélyi autópálya építésére vonatkozó, az amerikai Bechtel céggel megkötött szerződéssel kapcsolatos bűnügyi feljelentések kivizsgálása okafogyottá vált az elévülés bekövetkeztével, a DNA részéről bejelentették, hogy ők viszont tovább fognak vizsgálódni. Szerdán a DNA szóvivője, Livia Săplăcan azt közölte, hogy az ügyészeik asztalán két bűnügyi ügycsomó is található, az egyik tárgya a Brassó–Kolozsvár–Bors autópályának a 2013-ban megkötött szerződés jóváhagyása és aláírása, a másiknak pedig az eredeti szerződés egymást követő módosítása a 2003–2013-as időszakban, annak felbontásáig. Az előbbi esetben a szándékosan elkövetett hivatali visszaélés bűntényei elkövetésének a gyanúja merült fel, a másikban pedig a hivatali visszaélés együtt jogtalan haszonszerzéssel bűntény elkövetésének a gyanúja. Azt még csak megkockáztatni sem lehet, hogy mi lesz a végkifejleménye ennek a két ügynek. Egyrészt azért, mert kibogozhatatlannak látszanak a szálak, s talán még azt sem tudni, hogy honnan indultak és hová vezettek. Nem is beszélve az elszámolt és kifizetett összegekről, illetve azok vitatható és kétséges voltáról… Van még egy DNA-ügy, amelyre érdemes kitérni néhány szó erejéig: pénteken megerősítést nyert az az értesülés, miszerint a Legfelsőbb Semmítőszék jóváhagyta ama kérelmet, miszerint kerüljön sor a liberális párt elnökének, Alina Gorghiunak tanúi minőségében történő meghallgatására a „Rovinari-Turceni ügycsomóban”. A szóban forgó ügycsomóban a DNA által megvádolt személyek között van az egykori miniszter, Dan Șova szociáldemokrata szenátor és Victor Ponta egykori kormányfő, szociáldemokrata képviselő is, akik a 2007. október – 2008. decemberi időszakban ügyvédi minőségükben adócsalást követtek el. (Nem részleteznénk a történteket, csupán arra utalnánk, hogy Dan Șova ügyvédi irodája bizonyos peres ügyekben a Rovinari Energetikai Komplexumot, valamint a Turceni Energetikai Komplexumot képviselte, s ebben a minőségében állítólag színlelt megbízatásokkal „tömte ki” Ponta Victor-Viorel ügyvédet.) Az ügy kapcsán többször is felmerült Alina Gorghiu neve is, aki egy adott pillanatban ugyancsak ügyvédként szerepelt bizonyos peres ügyekben, a mostani bűnvádi eljárás során érintett egyes cégek esetében. Eddig „kívülállóként gyakran nyilatkozott Ponta és Șova ügyvédek állítólagos „csínytevéseiről”, most viszont megidézett tanúként eskü alatt kell tanúvallomást tennie. Rosszindulatú feltételezések máris megszülettek: lehet, hogy többről van szó, mint tanúskodásról… Hecser Zoltán