Hemzsegett a nyilatkozatoktól az elmúlt hét (is), hol közszférai bérezési ügyben, hol államelnöki döntésekkel, hol kormányzati szándékokkal, sőt a Román Labdarúgó Szövetség (FRF) elnökválasztásával kapcsolatosan is. Másképpen fogalmazva: magas szintű szócsatában nem volt hiány, s e tekintetben kis túlzással akár azt is állíthatnánk, hogy a pálmát Johannis államelnök vitte el, aki ugyancsak oda-odamondogatott a kormánynak, s közvetve a kormánykoalíciónak. Ugyanakkor kemény szavakkal illette a kormánypárti honatyáknak a büntető törvénykönyvek módosításával kapcsolatos egyes javaslatait, arról nem is beszélve, hogy újabb két módosító jellegű törvény tekintetében fogalmazott meg alkotmányossági aggályokat. A hétnek volt két amolyan hőse is: az egyik Codruþa Kövesi, a DNA főügyésze, a másik pedig a FRF újraválasztott elnöke, Răzvan Burleanu. A pénteki napon egy maga nemében botrányos történés is bekövetkezett, amelynek mindenképp meglehetnek, legalábbis a hazai diplomácia viszonylatában a nemzetközi visszhangjai. Időzzünk el egy pillanatra a két „hősnél”. Amint az várható volt, hétfőn az államelnök szűkszavú expozéjában közölte, hogy a rendelkezésére álló hivatalos dokumentumok alapos áttanulmányozása nyomán arra a következtetésre jutott, hogy semmi sem indokolná meg Codruța Kövesi leváltását. (Amit egyébként még február végén javasolt kormányzati és kormánypárti hátszéllel Tudorel Toader igazságügy-miniszter.) Ezt ugyancsak rossz néven vette a tárcavezető, no meg a szenátus elnöke, Călin Popescu-Tăriceanu, ugyanakkor a kormánypárt elnöke, Liviu Dragnea már-már meglepő módon semleges álláspontot fogalmazott meg. A két előbbi tisztségviselő még aznap bejelentette, hogy az Alkotmánybírósághoz kell fordulni, s ezt a lépést meg is fogja tenni a kormány. A szerdai kormányülésen ez viszont még csak szóba sem került. Utólag az igazságügy-miniszter azt hangoztatta, hogy még nem kapta kézhez az államelnöki döntés megindokolási szövegét. Az államelnök csípősen jegyezte meg, hogy a tárcavezető bizonyára nem szokta rendszeresen áttekinteni a neki címzett postát. Azóta is mély csend honol, legalábbis a kormány részéről az Alkotmánybírósághoz eljuttatandó beadványt illetően. Ami pedig Burleanu újraválasztását illeti, az is nem kis meglepetést okozott , s a csütörtöki eseményt követően a választás kimenetelével kapcsolatosan számos vélemény, értékelés hangzott el. Ezek között van az is, miszerint Liviu Dragneának és Bukarest főpolgármesterének, Gabriela Fireának a kiállása a legesélyesebbnek tartott ellenjelölt, Ionuț Lupescu mellett távolról sem bizonyult célravezetőnek, sőt nagyon is „ártalmasnak”. Költöztetési „ábránd” Pénteken délelőtt bekövetkezett az, amit „derült egyből villámcsapásnak” szoktak tartani: egy olyan értesülés látott napvilágot, miszerint a kormány szándékában áll(na) országunk izraeli nagykövetségének elköltöztetése Tel Avivból, Jeruzsálembe, úgymond követve az Amerikai Egyesült Államok példáját. A kemény szócsatát és az akár veszélyesnek is nevezhető feszültséget Liviu Dragneának az egyik kereskedelmi hírtelevíziónak csütörtökön este adott interjúja idézte elő. Abban többek között a következőket mondta: „Nem is olyan régen én azt mondtam, hogy meglátásom szerint Romániának is el kell költöztetnie izraeli nagykövetségét, Tel Avivból Jeruzsálembe… Tegnap valóban kikerült az az információ, miszerint a kormány elfogadott egy memorandumot, amely értelmében eldőlt azon eljárások megkezdése, amelyek révén ténylegesen sor kerülhet a nagykövetség elköltöztetésére.” Pénteken a reggeli órákban az államelnöki hivatal Klaus Johannis államelnök nevében reagált, s közleményt hozott nyilvánosságra. Abban többek között az állt, hogy előzetesen nem tájékoztatták és nem kérték ki véleményét ezzel a szándékkal kapcsolatosan, ugyanakkor az államelnöki hivatal nyomatékolja, hogy ez az elhatározás nem alapszik átfogó és szolid értékeléseken, márpedig nem lehet eltekinteni egy mélyenszántó elemzéstől. Klaus Johannis államelnök meglátása szerint a kormányzati kezdeményezés esetleg egy felértékelési folyamat kezdetét jelentheti, egy olyanét, amely finalizálására mindaddig nem kerülhet sor, míg Jeruzsálem jogállását nem rögzíti a közép-keleti békefolyamatban érintett felek közti közvetlen és végleges megegyezés. A közleményben ugyanakkor határozott utalás van arra is, hogy Románia külpolitikájának döntéshozatalában címzetes minőséggel az államelnök rendelkezik. Az államelnöki közleményt rövid idő múltán a külügyminisztérium amolyan pontosító jellegű sajtóközleménye követte, amelyben igen burkoltan és homályosan, illetve diplomatikusan arra utalnak, hogy a szaktárca indítványozott egy elemzési és értékelési folyamatot Románia nagykövetségének Tel Avivból Jeruzsálembe való áthelyezésére vonatkozóan. Időközben napvilágot látott egy olyan értesülés is, miszerint Klaus Johannis a reggeli órákban megpróbálkozott telefonon kapcsolatot teremteni Dăncilă kormányfővel a dolgok tisztázása végett, de az nem válaszolt az államelnöki telefonhívásra. Ezt utólag félszájjal kénytelen-kelletlen elismerte a kormányfő is, aki egyébként Pitești-en tartózkodott, ahol részt vett a hagyományos tulipánfesztivál megnyitóján: „Igen, a kezdetben nem válaszoltam. Ott voltam a Tulipánok Szimfóniája rendezvényen, nem láttam a hívást, de utólag visszahívtam és beszéltem vele. Egy magánbeszélgetés volt az elnök úrral….”. Elismerte azt is, hogy a kormányülésen ugyan elfogadtak egy memorandumot, de azt végig kell tárgyalni az összes intézménnyel, beleértve az államelnöki hivatalt is. Ám igen zavarosan fogalmazott: „… az elfogadás után fogok tárgyalni az elnökkel, rendelkezünk kellő felelősséggel és értékítélettel… Nem mondhatom meg, hogy mit is tartalmaz a memorandum, de megerősítem, hogy az létezik, mint ahogy azt is hogy tárgyalni fogunk az összes intézménnyel beleértve az államelnököt. Zavaros a nyilatkozata, már csak annak okán is, hogy egy adott pillanatban azt hangoztatta, hogy azt a bizonyos memorandumot elfogadták a kormányülésen, majd azt, hogy az elfogadás után fog tárgyalni az elnökkel. Vitát szült az is, hogy a kormányülésről kiadott közleményben a napirendet illetően nincs feltüntetve a szóban forgó memorandum. Ennek kapcsán a kormányzati illetékesek azt közölték a pénteki nap folyamán, hogy azt a külügy terjesztette be, mint „bizalmas dokumentum”, s ennek okán övezte azt a diszkréció. Szíve joga összhangban a törvényes előírásokkal ilyenképpen minősíteni és ügykezelnie egy memorandumot egy minisztériumnak vagy a kormánynak, de akkor arról nemigen szerezhet tudomást még a képviselőház elnöke sem, s ha netalántán igen, akkor azt nem kürtölheti világgá egy kereskedelmi hírtelevízió révén. Mindettől függetlenül diplomáciai bonyodalmakat is okozhat mindaz, ami pénteken történt az izraeli nagykövetséggel kapcsolatosan, s ilyen összefüggésben utalhatunk arra, hogy máris olvashattunk elítélő nyilatkozatokról, például Franciaország romániai nagykövete szájából. Hecser Zoltán