Az elmúlt hét tekintetében tényleges uborkaszezonról is beszélhetünk: jelentősebb, nagyobb közérdeklődést kiváltó politikai-társadalmi esemény nem következett be, ilyen jellegű történésekre sem igen figyelt fel a sajtó. Csend honol továbbra is a parlament, s jobbára a parlamenti, illetve a politikai pártok háza táján is, akárcsak az Alkotmánybíróság portáján, sőt kormányülésre sem került sor. Klaus Johannis államelnök munkahelyén, a Cotroceni-palotában is csend honol, onnan jó messzire távozott: augusztus 15-én még csak Konstancáig, ahol részt vett a tengerésznapi ünnepségen, majd augusztus 17-én magánlátogatásra Németországba utazott. Utazásának tulajdonképpeni célja nem hivatalos értesülések szerint szüleinek meglátogatása, vele tartott neje, Carmen asszonyság is, aki ebben a minőségében apósát és anyósát látogatja meg. Az államelnöki hivatal közleménye arra is kitér, hogy Németországba egy menetrend szerint közlekedő légitársaság repülőgépével utazott. „Megtestesült” viszont a kormány megelőző heti két döntése: a Hivatalos Közlönyben némi késlekedéssel, augusztus 16-án megjelentek az állami költségvetés, valamint a társadalombiztosítási költségvetés kiigazítására vonatkozó kormányrendeletek. A kormányzati, illetve a minisztériumi szándékokat felleltározva a minap rábukkantunk két a maga nemében igen jelentősnek (de bizonyos értelemben érdekesnek is) ígérkező jogszabálytervezetre. Mindkettő a régiófejlesztési és közigazgatási minisztérium nevével fémjelzett, azaz ez a szaktárca azoknak a kezdeményezője. Az egyik egy kormányhatározat, amely esetében valószínűsíthető, hogy két-három héten belül elfogadásra is kerül(het), a másik egy nagyobb lélegzetű és mélyebben szántó ama törvénytervezet, amely az ország területe elrendezési tervének a jóváhagyására vonatkozik, s azon belül a helységek hálózatára. Ez a törvénytervezet még kezdeti fázisban találtatik, mert jelenleg van folyamatban az érintett/érdekelt szaktárcák általi véleményezési eljárás. Következésképpen a törvénytervezetet a kormány még nem fogadta, nem fogadhatta el. Nem szeretnénk ugyan jóslatokba bocsátkozni, de mégis megkockáztatnánk: a soron következő parlamenti ülésszak során, azaz december elejéig nemigen lesz lehetőség a parlament általi elfogadására. Egyrészt időszűke okán, másrészt azért, mert hatósugara, valamint esetleges gyakorlatba ültetésének hatásmechanizmusa okán hosszas vitára lehet majd számítani. Másabb besorolás… Immár több mint 25 éve, hogy hatályos a megyék, a municípiumok és a városok kategóriájának a megállapítására vonatkozó 1991/410-es kormányhatározat. (Egyébként ismereteink szerint ez a kormányhatározat a maga nemében „kivételes esetet” jelent, ugyanis 1991. július 11-i megjelenését követően azt se nem módosították, se nem egészítették ki. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a hazai jogszabályozás tekintetében „fehér hollószámba” megy ez a kormányhatározat…) Tulajdonképpen a lakosságszám függvényében állapították meg, hogy az egyik vagy a másik megye vagy municípium vagy város melyik kategóriába is tartozik. Erre a szabályozásra annak okán is szükség volt, mert annak idején a végrehajtó hatalmi szervek személyzete vonatkozásában is a bérszintek egyik kritériuma volt. (Erre vonatkozóan létezett, illetve létezik egy törvény is, az újraközölt 1991/40-es törvény, amelyet viszont időközben részben hatályon kívül helyeztek.) Jelenleg a költségvetési szektorban foglalkoztatott személyzet bérezését illetően részben alkalmazandó az utólag módosított és kiegészített 2010/284-es kerettörvény, ám ennek előírásaira nemigen felel rá a fentebb említett 1991/410-es kormányhatározat – legalábbis ezt állítják azt hatályon kívül helyező és másabb besorolási kritériumokat megállapító kormányhatározat-tervezet kezdeményezői. Annak szövegét egyébként a régiófejlesztési és közigazgatási minisztérium honlapján augusztus 9-én nyilvánosságra hozták és közvitára bocsátották, ez utóbbi határideje augusztus 19-én, azaz a múlt pénteken lejárt. A jogszabálytervezet értelmében a municípiumok a lakosságszám függvényében négy kategóriába sorolandók be, s ezek a következők: 150 000 lakót meghaladó megyeszékhelyek, 150 000 alatti lakosságszámú megyeszékhelyek, I-es kategóriájú muncípiumok, azok amelyek lakosságszáma meghaladja a 100 000-et, II-es kategóriájú municípiumok, azok amelyek lakosságszáma kevesebb mint 100 000. Amennyiben a kormányhatározat a tervezet formájában kerül elfogadásra, akkor Csík­szereda a megyeszékhelyek második kategóriájába sorolandó, Székelyudvarhely, Gyer­gyó­szent­miklós és Maroshévíz pedig a második kategóriájú municípiumok közé. A városok esetében három kategória lesz, az I-es kategóriába tartoznának azok, amelyek lakosainak száma meghaladja a 30 000-et, a II-es kategóriába a 10 001 és a 30 000 közti lakosságszámú városok, a III-as kategóriába pedig a 10 000-nél kevesebb lakosú városok. Hargita megye esetében ez azt jelentené, hogy csak III-as kategóriába tartozó városaink lesznek. A községek esetében a kormányhatározat-tervezetben arra van utalás, hogy azok azon kategóriákba sorolandók, amelyeket megállapított a 2010/284-es, utólag módosított és kiegészített kerettörvény 1-es számú melléklete. Továbbá a municípiumok, városok és községek a lakosságszám alakulásának függvényében átkerülhetnek egy adott kategóriából egy másik kategóriába a kormányfőhelyettes, régiófejlesztési miniszter rendelete alapján, az adott megye prefektusi hivatalának a javaslata alapján. A lakosságszám tekintetében a mérvadó az, amelyet az Országos Statisztikai Intézet közöl a megelőző esztendő július 1-i időpontra vonatkozóan. Ha számolunk azzal, hogy a kormány szándékai szerint az új közszférai bérezési törvényt, pontosabban annak tervezetét még szeptemberben beterjesztik a parlamenthez és reményeik szerint az november elejéig sürgősségi eljárás keretében elfogadásra is kerül(het), akkor nem vitás, hogy ez a kormányhatározat belátható időn belül olvasható lesz a Hivatalos Közlönyben. Települések rangsorolása A már fentebb említett törvénytervezet az ország összes települését adott szempontok és kritériumok alapján rangsorolná, s ez egyben azt is jelentené, hogy teljesen új besorolás fog érvényesülni. Amennyiben az a jelenlegi tervezet formájában kerülne megszavazásra a parlamentben, majd kihirdetésre és megjelentetésre a Hivatalos Közlönyben, akkor annak társadalmi-közigazgatási és politikai szempontból megkülönböztetett jelentősége lenne. Hogy ez mennyire így van, az kikövetkeztethető abból is, hogy a városi települések majdan hét kategóriába sorolandók, a községeknek pedig két funkciójuk lenne, azaz annak függvényében az egyik vagy a másik vidéki kategóriába sorolandók. A törvénytervezet kezdeményezői szerint annak előírásai számolnak az új társadalmi valóságokkal, valamint azzal a szerepkörrel, amelyet betölthet az egyik vagy a másik városi település, tekintettel annak lakosságszámára, gazdasági-társadalmi és infrastrukturális jelentőségére, valamint funkcionális hatósugarára. Nem részleteznénk a törvénytervezet előírásait, csupán a majdani különböző rangsorolást, illetve megnevezéseket ismertetnénk vázlatosan. A főváros, azaz Bukarest a törvénytervezet értelmében külön kategóriát képezne tekintettel országos és európai jelentőségére. Lenne majd öt olyan város, pontosabban transznacionális potenciálú, fő regionális pólusú municípium, nevezetesen Kolozsvár, Konstanca, Craiova, Iași és Temesvár. Mindegyiknek több mint 250 000 lakosa van, funkcionális hatósugarúk 400 000 lakost érintenek, országos érdekeltségű intézmények székhelyei találhatóak ott, legalább egy egyetemük van, több mint 10 000 hallgatóval, I-es és II-es kategóriába tartozó korházakkal rendelkeznek, valamint országos-kutatási fejlesztési intézetekkel. Következnének a másodlagos regionális municípiumok, azon települések, amelyek lakosságszáma meghaladja a 100 000-et, funkcionális hatósugaruk 300 000 lakost érint, regionális vagy megyei érdekeltségű intézmények székhelyei találhatók ott, legalább egy egyetemmel rendelkeznek, könnyen hozzáférhetőek a közlekedési rendszerekhez stb. Ilyen municípiumok lennének többek között Arad, Pitești, Nagyvárad, Brassó, Galac, Nagybánya, Marosvásárhely, Ploiești, Szatmár, Nagyszeben, Suceava stb. Következnének a transznacionális potenciálú municípiumok, azok, amelyeknek több mint 40 000 lakosuk van, funkcionális hatósugaruk 200 000 lakost érint, megyei közigazgatási szervek székhelyei találhatók ott, legalább egy egyetemnek van kihelyezett tagozata vagy létezik legalább egy posztliceális iskola, III-as vagy IV/V-ös kategóriájú kórház stb. Ilyen típusú municípium lenne többek között Gyulafehérvár, Reșița, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Déva, Slatina, Zilah, Tulcea stb. Másodlagos megyei pólusú városok és municípiumok azok, amelyeknek több mint 20 000 lakosuk van és befolyási zónájukban legalább 50 000 lakos él, rendelkeznek legalább egy egyetem kihelyezett tagozatával vagy egy posztliceális oktatási egységgel. Ebbe a kategóriába kerülhetne be a törvénytervezet szerint többek között Székelyudvarhely és Gyer­gyó­szentmiklós. A hatodik kategóriát képeznék a zonális szerepkörű városok és municípiumok, azok, amelyeknek több mint 5000 lakosuk van, befolyásolási zónájukban 30 000 lakos él. Legalább egy líceummal rendelkeznek, IV/V-ös kategóriájú kórházzal, helyi jelentőségű művelődési intézményekkel. Ebbe a kategóriába tartozna megyénkből Maroshévíz municípium. A hetedik kategóriát képeznék a szakosodott városok és municípiumok, azok a települések, amelyeket turisztikai, gazdasági, energetikai stb. sajátosság jellemez. Ugyanakkor rendelkezniük kell legalább egy líceummal, rákapcsolódási lehetőségekkel az országutakra és 100 km-es távon belül a fő vasútvonalakra. A törvénytervezet értelmében ebbe a kategóriába kerülne megyénkből Tusnádfürdő, Balánbá­nya, Borszék, Székelykeresztúr és Szentegyháza. A törvénytervezet bevezetne egy újabb fogalmat a település kategóriákra vonatkozóan, nevezetesen a vidéki jellegű város fogalmát. Meghatározza ennek az ismérveit is, de azokra nem térnénk ki, ugyanis a törvénytervezet mellékleteiben nem szerel olyan Hargita megyei település, amely majdan ebbe a kategóriába tartozna. A vidéki helységek tekintetében majd lesznek, lennének vidéki pólusú községek (olyan községek, amelyek zonális szinten játszanak szolgáltatói szerepet) és más községek. Az előbbi kategóriába tartoznának Hargita megyéből Zetelaka, Korond, Parajd és Gyergyóholló. A többi község pedig a „más községek” kategóriába. Megemlítenénk azt is, hogy ez a törvénytervezet amennyiben megszavazott törvény formájában majd hatályba lépik, maga után vonná a helyi adók kiszámítási módozatának a módosítását is, amire a törvény hatályba lépését követő hat hónap múltán kerülne sor. Továbbá létezik egy olyan lista is, amely tartalmazza azon helységeket, amelyek esetében igen jelentős lakosságszám-csökkenés következett be, amelyek esetében a kormány bátorítaná azok közigazgatási egyesítését, a helyhatóságok kezdeményezésére és a helyi referendumokon megfogalmazódott közakarat nyomán. Az érintett községeknek a jelenlegi jogállásuk megőrzése érdekében 2025 végéig eleget kellene tenniük a törvény által előírt ismérveknek és rendelkezniük kell majd adott műszaki ellátmánnyal is. Amennyiben ez nem sikerülne, akkor 2026. január 1-től kezdődően a szóban forgó helységeket egyesíteni fogják a kormány kezdeményezésére a szomszédos településekkel. E tekintetben viszont homályosnak és bonyolultnak ígérkeznek a dolgok: mikor a helyhatóságoké a kezdeményezési szerep és mikor a kormányé? Tehát ezen még lehet elmélkedni magának a kormánynak is, mert ez a kormány nem az a kormány, amelyre a 2026. január 1-i kezdeményezés „hárulna”. Egyébként létezik egy lista, amelyen fel van tüntetve az a közel 50 város és municípium, valamint 170 azon község, amelyek lakosságszáma 1990-től errefele 20 és 50 százalék közti arányban csökkent. Brassó például a szóban forgó időszakban több mint 76 000 lakost vesztett el, Resica több mint 29 000, Medgyes 23 000, Vajdahunyad pedig több mint 22 000-et. Azon a bizonyos listán nem található egyetlen Hargita megyei település sem. Nem csütörtökön, hanem pénteken Nem bizonyultak valósnak, hitelesnek azon értesülések, miszerint a Hivatalos Közlöny csütörtöki számában megjelent ama államelnöki rendelet, amely értelmében a Hargita megyei rendőrparancsnoknak a jogviszonya a belüggyel „augusztus 18-ával kezdődően megszűnt”. Újólag bebizonyosodott, hogy nem jó a hallomásokra hagyatkozni: az államelnök kézjegyével augusztus 17-én ellátott 2016/770-es dekrétum a Hivatalos Közlöny pénteki, augusztus 19-i 637-es számában jelent meg, s annak értelmében Moldovan Eugen Radu-Sandunak a szolgálati viszonya a belügyminisztériummal megszűnik. Az államelnöki dekrétumok a Hivatalos Közlönyben a megjelenés napján válnak hatályossá, s ezek szerint Hargita megye (egykori) rendőrparancsnokának a szolgálati viszonya augusztus 19-től szűnt meg. Közvetlenül nem idetartozik, de érdemes újólag nyomatékolni: egy dolog az államelnök által kihirdetni egy törvényt vagy aláírni egy dekrétumot, és teljesen más annak megjelentetése a Hivatalos Közlönyben, illetve hatályba léptetése. Hecser Zoltán