Európa a világ legnépszerűbb turisztikai desz­tinációja: 2024-ben más földrészekről mintegy 750 millió turista látogatott ide, miközben az EU-s állampolgárok mozgása 1,1 milliárd turisztikai jellegű utazást összesített csak az Európai Unión belül – ezek több mint kétharmada saját országon belüli utazás volt. 2023-as adatok szerint az EU polgárainak 65%-a tett legalább egy EU-n belüli, turisztikai jellegű – jellemzően rövid és saját országon belüli – utazást, a franciák, hollandok, luxemburgiak, finnek, írek és osztrákok háromnegyede – minden 4 állampolgár közül több mint 2 – utazott és üdült valahol. 

Hajtóművek a turizmus szekerén

Az Eurostat számai szerint a turisták tavaly összesen mintegy 3 milliárd vendégéjszakát töltöttek az EU-ban, ezek fele-fele arányban oszlanak meg az EU-ból és az EU-n kívüli országokból érkezők között. A turisztikai szektor több mint 300 milliárd eurós üzleti forgalmat generált – ami hatalmas összeg, összehasonlításként kb. ennyit költött egy évben Franciaország a teljes egészségügyre, vagy ennyi támogatást kapott összesen az USA-tól és az EU-tól 2022-től, a háború kitörése óta máig Ukrajna. Idei adatok még nincsenek, de az elmondható, hogy globálisan a turizmus évente 6 százalékkal nő – és ez Európára fokozottan érvényes. 2023-ban az EU-t illette meg a globális turizmus árbevételeinek több mint egynegyede (25,9%): Spanyolország volt a leglátogatottabb ország, a külföldi turisták 302 millió vendégéjszakát töltöttek ott, az ágazat pedig több mint 60 milliárd euró árbevételt generált a spanyoloknak – de jól szerepelt azonos mutatók alapján Franciaország, Olaszország vagy Németország is. Összességében a turizmus az EU GDP-jének (bruttó hazai termékének) egytizedét adja – kijelenthető tehát, hogy a szektor jól teljesít, számos állást teremt, és évről évre jelentős jövedelmet termel. De akkor miért vízipisztolyoznak enervált barcelonaiak megrökönyödött kaliforniaiakat?

Ha egyszer egy üzlet beindul… sok másik gajra megy

Az, hogy az ágazat profitot hoz, persze nem jelenti, hogy mindenki nyer belőle. Sőt, sokan állítják, a legtöbbet veszítik el a tömeges turizmus miatt: életformájukat, nyugalmukat, hagyományaikat, kultúrájukat, jellegzetességeiket. És ez nem szubjektív felfogás kérdése: a jelenséggel mára mindegyik turisztikai potenciállal bíró európai város vagy terület küzd Amszterdamtól Athénig, Rómától Berlinig.
A külvárosaival együtt 2,1 millió lakosú Párizs tavaly 48,7 millió turistát fogadott, számuk 2%-kal nőtt 2023-hoz képest. A párizsi Sacré Cœur-bazilika évente 11 millió látogatót vonzott – többet, mint a Louvre vagy az Eiffel-torony. A tömeg minden igényét – kávézástól a mosdóhasználatig – a környező Montmartre negyed elégíti ki – az ott élők elégedetlenségére, akik azt mondják: az egykori bohém művésznegyed mára művi „élményparkká” változott: a helyieknek szó szerint alig van mozgásterük a zsúfolt utcákon, a sarki hentes, zöldséges és pék rég lehúzta a rolót, helyüket fagylalt- és pólóárus standok, szuvenírbutikok vették át. És a Montmartre legnépszerűbb itala mára tápiókagyöngyös bobatea lett…
Európa-szerte kultúr­antro­po­lógusok, helytörténészek figyelmeztetnek: a tömegturizmus nemcsak a helyi infrastruktúrát vagy a környezetet terheli meg, hanem a helyi emberek életét is megváltoztatja: a növekvő környezeti stressz és a növekvő árak kiszorítják őket utcáikról, lakhelyeikről, s ezzel egész városrészek válnak „zombinegyedekké” – látványos, akár festői, de élettelen környezetté, ahová a helyi emberek már nem élni, lakni, hanem az állandóan érkező és állandóan távozó turistákat kiszolgálni járnak. 
A túlcsorduló turizmus (angol műszóval: overtourism) életminőség-, közösség- és környezetromboló hatása miatt idén nyáron (is) számos látványos akcióval tiltakoztak Európa több városában. Ha csak június–július eseményeiből szemelgetünk: Velencében helyiek és aktivistacsoportok tagjai az Amazon-alapító multimilliárdos, Jeff Bezos és menyasszonya, Lauren Sanchez nagyszabású esküvője miatt akcióztak, amiért az eseményre Bezos „aprópénzért kibérelte magának a várost”; a párizsi Louvre, a világ leglátogatottabb múzeuma előtt kígyózott a szokásosnál is hosszabb sor, miután egy hétfőn reggel a túlhajszoltságra panaszkodó alkalmazottak úgy döntöttek, nem nyitják ki a kapukat; Barcelonában a filléres vízipisztoly vált a tiltakozás jelképévé, amellyel a helyiek mit sem sejtő turistákat fröcskölnek le figyelmeztetés nélkül – figyelmeztetésül, hogy tömeges jelenlétük irritáló. 

Látszatintézkedések vs. valódi profit

Bonyolult kérdés, hogy mit lehet tenni a tömegturizmus mérséklésére. A fejtegetést ott kell kezdeni, hogy a tagállami hatáskörben lévő szektor visszafogására egyáltalán akarnak-e kísérletet tenni a döntéshozók? A látszat szerint igen: az EU 2026-tól szigorúbban szabályozza a rövid távú lakáskiadást (a fizetővendéglátást), számos tagország „zöld” illetéket – például minden vendégéjszaka után 50 eurócentet – szed be a turistáktól a környezeti károk mérséklésére, többfelé mérsékelték a luxus sétahajós utak számát – például Dubrovnikban, miután az UNESCO azzal fenyegetett, hogy visszavonja az óváros világörökségi címét), vagy szigorúbban szabályozzák jelenlétüket (például a kikötőkben állomásozó „úszó városok” kizárólag áramot használhatnak működésükhöz), a legforgalmasabb turistalátványosságoknál mérsékelni igyekeznek a tömeget – az athéni Akropoliszon megszabták a napi látogatószám felső határát, Velencében szintén, és napidíjat is szednek a turistáktól. Ezek azonban inkább csak kedélycsillapító intézkedések, ráadásul hatásuk annyi, hogy ha egy adott helyen mérsékli, máshol azzal párhuzamosan megnöveli a látogatók számát. Ugyanakkor a tény az, hogy a kormányzatok és önkormányzatok számára a turizmus „túl zsíros falat” ahhoz, hogy lemondjanak róla, vagy akár csak diétába kezdjenek: a legtöbb ország ösztönzőkkel, szubvenciókkal, adókedvezményekkel igyekszik magához csábítani a légitársaságokat, luxushajó-üzemeltetőket, szállodaipari befektetőket.