Az elmúlt hét azzal kezdődött, amivel végződött a megelőző, mármint kormányzati szinten: Victor Pontának az a múlt vasárnapi bejelentése, miszerint másnap, azaz június 22-én megkereséssel fordul az államelnökhöz, Gabriel Oprea kijelölése végett a kormányfői jogkör ideiglenes ellátására, megtestesült egy levélben. Tulajdonképpen nem is egy levélről, hanem egy hivatalos megkeresésről van szó, amelyet a kormányfő kancelláriai hivatalánál iktattak, és amely hétfőn délelőtt került az államelnök asztalára. Ebben a hivatalos megkeresésben a kormányfő hivatkozik térdműtéte fejleményeire, arra a súlyos állapotra, ami okán egyelőre nem utazhat, illetve képtelen ellátni a kormányfői jogkört. Hivatalos dokumentum ide vagy oda, az egyáltalán „nem hatotta meg” Klaus Johannist, ő többre volt kíváncsi, látni akarta a kórházi bizonylatokat is. Másképpen fogalmazva, úgy tűnt, hogy valamiért habozik a Victor Ponta által igényelt döntés meghozatalával, ám a későbbiek során sokkal „pragmatikusabbnak” bizonyult. Az a bizonyos levél tágabb értelemben, illetve összefüggésben másabb folyamatokat is kiváltott. Az államelnöki „habozás” indokolt volt-e vagy sem, azt nem tisztünk eldönteni, mint ahogy azt kijelenteni sem, hogy annak hátterében állhatott valami. Az viszont fura, hogy a habozás alig egy-két órát tartott, mint ahogy az is, hogy az orvosi látleletek igénylését követően nem egészen egy óra múltán azok török és román nyelven (igaz, nem hitelesített fordításban) nyilvánosságra is kerültek Victor Ponta Facebook-oldalán. Meggyőzőnek bizonyultak az államelnök számára is, pedig hát azok nem voltak hivatalosak, míg a kancelláriai hivataltól érkezett megkeresés igen. Ezek szerint az államelnök olyannyira megszokta a Facebookot, hogy azzal akár helyettesíteni is tudja a hivatalos levelezést. És van még egy érdekes epizódja a kormányfői megkeresés sorsának: az államelnök által a kormányfői teendők ellátásával végül is még aznap megbízott Gabriel Oprea utólag védőügyvédként is megszólalt, normálisnak tartva az orvosi látleletek bekérését, mert azokat tanulmányozniuk kellett, legalábbis szerinte, az államelnöki hivatal jogászainak, hogy megfelelő véleményt alkossanak, s azok függvényében szülessen meg a kinevezési döntés. Hát nagy gond lehet az államelnöki hivatal háza táján, ha az orvosi látleleteket a jogászok értékelik, minősítik, és azok kapcsán fogalmaznak meg álláspontot. Igaz, hogy az ilyen „átevezések” országunkban gyakoriak, egyik napról a másikra válnak szakértővé politikusok az élet bármelyik területén, s utólag, amikor gondok, bajok jelentkeznek (mint például ahogy az bekövetkezett a Tulajdon-visszaszolgáltatási Országos Szakhatóság berkeiben), mossák a kezüket. Apropó: hallani arról, hogy a szállításügyi miniszteri bársonyszék állítólagos várományosa, a kormánypárti szenátor, Mihai Fifor filozófusi egyetemi diplomával „büszkélkedhet”. Katonásan… Tehát két-három órás habozás után hétfőn, június 22-én az esti órákban a Hivatalos Közlöny elektronikus kiadásában megjelent a 2015/565-ös államelnöki dekrétum, amely értelmében annak okán, hogy Victor Ponta kormányfő képtelen ellátni jogkörét, annak gyakorlásával ideiglenesen Gabriel Oprea kormányfőhelyettes bízattatik meg. Egyébként ez a megbízatás legfeljebb 45 napra szólhat, ugyanakkor a kormányfő visszatérése pillanatában automatikusan átveszi a funkció gyakorlását. Mindennek kapcsán azt is érdemes hangsúlyozni, hogy a hazai jogszabályozás értelmében nincs, nem lehet szó Victor Ponta kormányfő „felfüggesztéséről” vagy „önfelfüggesztéséről”, ahogy azt egyesek megpróbálták beállítani. Gabriel Oprea bejelentette, hogy míg ő lesz a kormányfő, addig mindennemű késlekedés, „üzemzavar” nélkül kell előkészíteni a kormányüléseket, és az egész kormányzati tevékenységet katonás rendben kell kibontakoztatni. Így is történt, mert a szerdai kormányülésen nem hangzott el semminemű felvezető beszéd, azonnal a lényegre tértek, s bár országunk még nem rendelkezik a korszerű sugármeghajtású katonai repülőgépekkel, azok sebességét viszont sikerült elérni: alig másfél óra alatt három törvénytervezetet, egy sürgősségi kormányrendelet-tervezetet, egy sürgősségi kormányrendeletet és 35 kormányhatározatot hagytak jóvá, továbbá 12 különböző tematikájú memorandumot. Egyébként Gabriel Oprea „katonásan” viszonyult egy riporterhez is, akit arra kért, hogy ne titulálja kormányfőnek, hanem „tábornoknak”. Ék a kézben és kalapács is A Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) legutóbbi gyűlésének napirendjén szerepelt az Ország-védelmi Nemzeti Stratégia elfogadása is. Ezt követően Klaus Johannis államfő a Legfelsőbb Védelmi Tanács elnöki minőségében a szóban forgó stratégiát, összhangban az Alkotmány 65. szakaszának előírásával, június 23-án beterjesztette jóváhagyás végett a két ház együttes ülésén. Azt 282 szavazattal jóvá is hagyták (amúgy a szükséges szavazatszám 278 lett volna), és csak egyetlen ellenszavazat szerepelt a jegyzőkönyvben. A kormánypárt azt szerette volna, ha a parlamenti vitára és jóváhagyásra a későbbiekben kerüljön sor, és annak megvitatására szánjanak több időt. Ennek ellenére azt számos kormánypárti honatya megszavazta, az UNPR honatyái pedig mindennemű habozás nélkül. A közös ülésen viszont nem voltak jelen a nemrégiben „összetákolt” ALDE képviselői, sem Călin Popescu Tăriceanu, a szenátus elnöke (aki egyébként az ALDE egyik társelnöke is). Tăriceanu szerint ez a stratégia elfogadhatatlan, mert nem csak hogy „sokat markol”, hanem „túlontúl sokat is fog”, azaz olyan területeket is felölel, amelyek nem tartoznak az államelnöki jogkör hatósugarába, ilyenképpen pedig Johannis a védelmi tanács elnökeként olyan kibővült hatáskörrel is rendelkezhet, amely alkotmányossági aggályokat is felvethet. Erről lehetne ugyan vitatkozni, de talán nem érdemes, főleg azok után nem, hogy a Legfelsőbb Védelmi Tanács a szóban forgó stratégiát elfogadta, és arra áldását adta a parlament is. (Arról nem is beszélve, hogy a jelenlegi körülmények közepette nemigen akadnának olyan honatyák, akik száma elegendő lenne az alkotmányossági aggályok megfogalmazásához, illetve benyújtásához). A szenátus elnöke „elzárkózását” igen találékonyan érvényesítette: élt azzal a lehetőséggel, amit számára a házszabályzat biztosít, és a június 22-23-as időszakra a felsőház alelnökét, Ioan Chelarut bízta meg annak vezetésével. Így még csak fogadnia sem kellett a parlamentbe érkező államelnököt, ugyanakkor időt szakíthatott a Törökországban lábadozó Victor Ponta meglátogatására. Gabriel Oprea és pártja feltétel nélküli kiállása a védelmi stratégia mellett, illetve az előzetes egyeztetés részükről történő „mellőzése” némi idegességet váltott ki a kormánypártban, s ezt a tényállást meg is fogalmazta Liviu Dragnea, a párt koordinátora. Ez a viszonyulás ugyan még önmagában nem jelenthetett ékverést, de egy másik már előrevetítette azt, hogy a „kalapács” is ott van kézügyben. Miről is van szó? Klaus Johannis államelnök jó érzékkel és élelmes módon összekapcsolta a nemzetvédelmi országos stratégia ügyét a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) főnöke majdani kinevezésével. Több mint hat hónapig halasztgatta ennek a napirendre tűzését. Most viszont fura mód sürgőssé vált ez a kinevezés, amire sebtében sort is kerítene, még a mai napon (június 29-én), lévén, hogy holnap véget ér a parlamenti ülésszak. Amennyiben erre a parlamenti szavazásra nem kerülne sor, akkor a kinevezés már csak szeptemberben lesz lehetséges. Az államelnök által kiszemelt személy Mihai Răzvan Ungureanu, aki jelenleg az újjáalakult liberális párt (amelybe jobbára beleolvadt az egykori demokrata-liberális párt) egyik első-alelnöke és az államelnök tiszteletbeli tanácsadója. Ezt a kinevezést eleve támogatja Gabriel Oprea és pártja, arra való hivatkozással, hogy elkötelezték magukat a nemzetvédelmi országos stratégia mellett. Több mint fura ez az „árukapcsolás”, ugyanis abban a stratégiában sehol sem írja, hogy július 1-ig ki kell nevezni a SIE új főnökét, és azt sem, hogy ezt a funkciót Mihai R. Ungureanunak kell betöltenie. Oprea szerint nem politikai, nem parlamenti, nem kormánykoalíciós szempontoknak kell érvényesülniük ebben a kinevezésben, hanem azt „stratégiailag” kell értelmezni, s következésképpen az velejárója a nemzetvédelmi stratégiának. Szinte érthetetlen ez a logika. A dolog pikantériája: Ungureanu kormányfő és kormánya 2012 májusi megbuktatásában igen aktív szerepet játszott Gabriel Oprea és pártja. (Akkor még a liberális párttal is szövetségben volt, most nincs, de még lehet…) Ellentmondások A kormánypárt és személyesen Victor Ponta viszont arra hivatkozik, hogy állítólag létezett az államelnökkel egy olyan elvi megállapodás, miszerint a SIE főnökjelöltje nevesítését illetően előzetes egyeztetésre kerül sor. Ezt a megállapodást úgymond felrúgta az államelnök, aki senkivel sem konzultált és „becstelen módon megszegte adott szavát”. Ami pedig a koalíciós partnert és annak elnökét, Gabriel Opreát illeti, Ponta úgymond mentegetőzött: a koalíciós megállapodás csak a kormányzásra vonatkozik és nem a hírszerzési vezetők kinevezésére. Hogy mire vonatkozik, s mire nem, azt a jelek szerint mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja, de ennek ellenére hallani arról, hogy a kormánypárt itthon tartózkodó vezetői rossz néven vették, hogy Oprea és pártja elkötelezte magát Ungureanu kinevezése mellett is. A történtek okán állítólag ma délelőtt a parlament közös ülését megelőzően még egyeztetni próbálkoznak koalíciós partnerükkel. Amúgy az sem kizárt, hogy ezen az ülésén napirendre tűzik Ungureanu kinevezését. Csodák csodája, a szóban forgó kinevezés kapcsán felszínre került az arra vonatkozó, már-már feledésbe merült jogszabályozás is, illetve annak bonyodalmai. Kezdjük azzal, hogy a kormánypárt egyes honatyái szerint az államelnök törvényellenesen nevesítette erre a tisztségre Răzvan Ungureanut, s megtörténhet, hogy az esetleges kinevezésre vonatkozó parlamenti kedvező döntést megtámadják az Alkotmánybíróságon. A SIE megszervezésére vonatkozó, még 1998-ban elfogadott törvény 6-os szakasza 1-es bekezdésének értelmében a szolgálatot egy miniszteri rangú igazgató vezeti, akit Románia elnökének javaslatára a Legfelsőbb Védelmi Tanács nevez ki. Ennek a törvénynek az alapján eddigelé a védelmi tanács egyetlen személyt nevezett ki, nevezetesen Gheorghe Fulgát 2001. február 12-én Ion Iliescu államfő javaslatára. Sem Traian Băsescu, sem pedig Emil Constantinescu egykori államelnökök nem e törvény előírásai alapján jártak el, hanem javaslataikat beterjesztették a parlamentnek. Tették ezt az Alkotmány 65. szakasza h) bekezdésének előírásai alapján, amely értelmében a javaslati jog az államelnöki hatáskörbe tartozik, a kinevezés pedig a parlamentre hárul. És, hogy még tovább bonyolódjon a kinevezés körüli zűrzavar, utalhatunk arra is, hogy a Legfelsőbb Védelmi Tanács megszervezésére és működésére vonatkozó 2002/145-ös törvény értelmében a tanács hatáskörébe tartozik a Külföldi Hírszerző Szolgálat szervezési struktúrájának, állományának és működési szabályzatának a jóváhagyása is. A szervezési struktúrában viszont elméletileg beletartozik a vezetési szint is. De meddig is terjed(het) ez a szint?... A jogszabályozási ellentmondásoktól függetlenül vagy azoktól eltekintve sor kerülhet a parlamenti szavazásra, annak kimenetele viszont jobbára azon múlik, hogy miként fognak szavazni az UNPR honatyái. Ugyanakkor az sem kizárt, hogy szavazatuknak következménye lehet az ékverés a kormánykoalícióba. S ha ez bekövetkezne, akkor a szavazatuk képletesen fogalmazva az a kalapács volt, amellyel ráütöttek az ékre. Másabb történések A hét folyamán másabb események, történések is bekövetkeztek, s azok közül néhányra távírati stílusban utalnánk: Június 24-én, csütörtökön az Európai Parlament szabadságjogi bizottsága napirendre tűzte Victor Ponta (bűn)ügyének problematikáját. Azt maga a parlament elnöke, a szocialista Martin Schulz javasolta, a vitát pedig főleg a szociáldemokrata Victor Boștinaru és a „sehova nem tartozó” Monica Macovei heves szócsatája színesítette. Az elmúlt napokban, a Hivatalos Közlönyben több olyan törvény is megjelent, amelyek közérdeklődésre is számot tarthatnak. Ezek között említhetjük a június 24-én közölt, a 2006/407-es, a vadászati és a vadalap-védelmezési törvényt módosító és kiegészítő 2015/149-es törvényt, valamint a június 26-án megjelent, a magánszemélyek fizetésképtelenségi eljárására vonatkozó 2015/151-es törvényt. Ez utóbbi gyakorlatilag december végétől lesz majd „működőképes”, addig viszont a hitelezők sok mindent elárverezhetnek… Az Európai Tanács csütörtök-pénteki csúcstalálkozójának egyik döntése értelmében Bulgária és Magyarország kivételével az uniós tagországoknak önkéntességi alapon részt kell vállalniuk a menekültek befogadásában. Ám a részvétel tulajdonképpen kötelező, az önkéntesség pedig a befogadottak száma tekintetében „érvényesülhet”. Az Alkotmánybíróságnak a Hivatalos Közlöny június 12-i számában megjelent 2015/361-es döntése nyomán, illetve a honatyák „tétovázása” okán egyelőre megszűnt a házi őrizetbe való helyezés „intézménye”. Az előbbi ugyanis a Büntetőeljárási Törvénykönyv vonatkozó előírásait alkotmányellenesnek találta, az utóbbi viszont nem igyekezett a „korrektúrával”. Majd a következő ülésszakban. Van, aki örvend, de vannak olyanok is, akik nem, sőt… Hecser Zoltán