Leleplezést ígérő címet választottunk, nem csi­­gázzuk hát tovább, nyá­­jas olvasó: Davos mögött fenyőfákkal benőtt, jó meredek hegyoldal van. Nézzék meg a képet, amelyet az 54. Világgazdasági Fórum (World Economic Forum, WEF) során végig a helyszínen tartózkodó, lapunknak információkat a névtelenség kikötésével közvetítő, a találkozó egy hetében rendkívül elfoglalt forrásunktól könyörögtünk ki az önök számára. Hát igen. A látvány sem kiábrándító, sem lélegzetelállító, informátorunk sze­rint leginkább olyan, mintha valaki felsétálna a csíkszeredai Nagy Laji dombjára, s onnan nézne vissza a Tudor Vladimirescu nevét viselő lakótelepre (feltételezve, hogy a Nagysomlyót hajlandó nagyobbnak percipiálni). S még azzal sem jöhetünk, hogy az elmúlt héten Davosban négyzetméterenként igen sok volt az egyszál magában világformáló események végrehajtá­sára képes ember – mivel ugyanúgy igaz ez a Tudor negyedre is.

Könnyebb felsorolni, ki nem volt ott

Ha a tényeknél akarunk maradni: Davos az a hely, ahol a „az amerikai, a kínai és a német elnök bemegy a kocsmába” kezdetű viccek autentikusan hangzanak. Idén egyszerre volt jelen itt a francia elnök és a brit külügyminiszter, a kínai miniszterelnök és az amerikai külügyminiszter, az izraeli államfő és a szaúdi külügyminiszter, egy egész sor kisebb európai ország vezetője meg nagyobb nem európai ország képviselete, kiegészülve a globális üzleti szféra moguljaival, a legnagyobb vagyonkezelő alapok menedzsmentjével, techóriások döntéshozóival, a tudományos élet kulcsszereplőivel és a világ dollármilliárdosainak jelentős hányadával. Szinte könnyebb tehát azt felsorolni, hogy ki nem volt ott. Például a helyiek, mert bár a felsorolásból látni, hogy a tízezres alpesi kisvárosban – amely egyébként polgári foglalkozására nézve síparadicsom – rengeteg okos ember gyűlt egybe, a legokosabbak mégiscsak a davosiak, akik ilyenkor elmennek vakációzni a pénzből, amit lakásaik, üzlethelyiségeik, irodáik kikölcsönzéséből kapnak. Davosban ugyanis ilyenkor roppant felértékelődik a felület: gyermekszobák kanapéin igazgatótanácsi tagok, a konyhában, felfújt matracokon államtitkárok alszanak, a szállodaszobákat átalakítják tanácstermekké, a bevásárlóutca üzletei közül egyedül a patika, a pékség és a Rolex-képviselet maradt, mert a többit mind kiürítették és átépítették szekcióülések és plenáris ülések színpadjaivá, lobbisták szerájaivá, a sarki fűszeres helyére beköltözött az Uber, a sportszerboltba pedig az Amazon. A résztvevők biztonságára több ezer rendőr, katona, mesterlövész, titkosügynök és nindzsa vigyáz, a városban közlekedni még a helyieknek is csak különleges igazolványok, badge-ek felmutatásával lehet. Az exkluzív találkozót egyébként nem lehetetlen inkluzívvá tenni: akit nem hívtak, de szívesen menne, az megteheti: hatszázezer euróba kerül a VIP-badge, amellyel azért már lehet dörgölődzni. 
Az idei, sorban az 54., változatlanul az alapító, Klaus Schwab védnökségével zajló találkozó mottója: A bizalom újjáépítése. Talán nem a legszerencsésebb szlogen, tekintve, hogy ezúttal is sokkal nagyobb szerep jutott a bizonytalannak.

Ha hoztok, esztek…

Zelenszkij elnök nem pihent a Svájcban töltött 24 óra során. Igyekezete – hogy a „kapósabb” konfliktusok közepette az ukrán honvédő háború témáját visszaterelje a vakufénybe – nem is volt hatástalan. Beszédében Ukrajna további és kiszámítható támogatását, illetve az Oroszországra kivetett nemzetközi szankciók bővítését kérte. Mivel ezt már sokszor, sok helyen mondta, új tételmondatot is hozzáfűzött: a támogatások lerövidítik a háborút, ami után majd „mindenki szerepet vállalhat” Ukrajna óriási profittal kecsegtető újjáépítésében. Állva tapsolták meg. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke most is a kályhától indult: Ukrajnának még több katonai és pénzügyi támogatást kell biztosítani, mondta, és arra kérte az ország támogatóit, hogy „tartsanak ki”. David Cameron brit külügyminiszter pedig kijelentette, hogy egy szép napon Oroszországnak úgyis jóvátételt kell fizetnie Ukrajna lerohanásáért, nem látja be tehát, hogy ennek előlegeként mért ne lehetne máris felhasználni a nemzetközi szankciók révén zárolt orosz pénzeket és lefoglalt vagyonelemeket. „Ki kell állnunk mellettük, amíg csak szükséges, és meg kell adnunk nekik mindent, amit csak kérnek” – fogalmazott egy lord nagyvonalúságával Lord Cameron. 
A WEF során egyébként egy kibérelt üzlethelyiségben ún. Ukrán Házat rendeztek be, amely számos panelbeszélgetés és háttérmegbeszélés helyszíneként funkcionált. Az ukrán elnök itt találkozott Jens Stoltenberg NATO-főtitkárral, akitől azt tudakolta, hányat kell még aludni Ukrajna NATO-tagságáig, Antony Blinken amerikai külügyminisztertől és Jack Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadótól viszont már a légvédelmi rendszer megerősítését kérte, mármint nemhogy ők ketten, hanem… Értik. Andrzej Duda lengyel elnök is itt kávézott egyet ukrán kollégájával, és a végén megölelték egymást, amely az utóbbi év diplomáciai elhidegülésének felmelegedését vetítheti előre. Másik zárt ajtós meetingen a JPMorgan Chase, a BlackRock, a Bridgewater Associates, a Carlyle Csoport, a Blackstone, az ArcelorMittal és más pénzügyi és gazdasági konglomerátumok felső vezetői vettek részt, és helyszíni tudósítások szerint a megbeszélésről Zelenszkij mosolyogva távozott.

(Folytatjuk)