Az utóbbi hetek során már-már botránnyá duzzadt az úgynevezett különleges nyugdíjak (azok megállapítási módja és szintjük) ügye is. Diszkréció övezte azok kvantumát, s a kívülállók közül csak kevesen rendelkeztek azokra vonatkozó megbízható értesülésekkel, adatokkal. Az utóbbi időben nyilvánosságra került tényadatok részben okkal és joggal váltották ki számos lakossági kategória elégedetlenségét, tiltakozását. A kormány is lépésre kényszerült, de nem annyira a rosszalló, az elítélő „visszhangok” okán, hanem a költségvetési pénzforrások hovatovábbi elapadása miatt, igen, mert ezek az úgynevezett különleges nyugdíjak, pontosabban azok megállapítása, valamint menet közbeni indexálása okán egyre nagyobb terhet jelentenek, jelentettek az állami költségvetés számára. Hogy a dolgok így alakultak, abban ludas a Szociáldemokrata Párt, ugyanis a szóban forgó nyugdíjakat 2012-től errefele jobbára a Ponta-kormányok vezették vissza (lévén, hogy annak idején a Boc-kormány az azokra vonatkozó egyes jogszabályokat hatályon kívül helyezett), illetve olyan módosításokat eszközölt, amelyek révén azoknak a nyugdíjaknak a tekintetében túlontúl kedvező tendencia érvényesülhetett. Nemrégiben a költségvetési végrehajtás első félévi helyzetjelentésének a tükrében egyértelművé vált: sürgősen intézkedni kell arról, hogy a jövőben ne „terebélyesedhessenek” ezek a nyugdíjak. A konkrét intézkedést azon tíz sürgősségi kormányrendelet egyike jelentette, amelyet a kormány augusztus 4-i ülésén fogadtak el. Ama 2017/59-es sürgősségi kormányrendeletről van szó, amely a Hivatalos Közlöny augusztus 7-i 648-as számában jelent meg, s amely a szolgálati nyugdíjak területén hatályos egyes jogszabályok módosítására és kiegészítésére vonatkozik. A jogszabály megindokolási szövegrészében többek között arra van utalás, hogy a szolgálati nyugdíjaknak az aktív személyzet bérei megemelésének a függvényében történő aktualizálása az állami költségvetésnek a továbbiak során számottevő negatív hatást okozna. Ugyanakkor a dolgok ilyenszerű alakulása (mármint eddigi alakulása) súlyosan sérti a méltányosság és az esélyegyenlőség elveit. Már a megindokolásból is kiderül, hogy nem is annyira a szóban forgó különleges nyugdíjak megállapítási módja szorul „helyesbítésre”, hanem a már megállapított nyugdíjak utólagos aktualizálásának, indexálásának a módozata, illetve az arra vonatkozó eljárás. Utalnunk kell arra is, hogy nemcsak a katonai, illetve az egykori közbiztonsági, hírszerzési alkalmazottak nyugdíjait érinti a most megjelent sürgősségi kormányrendelet, hanem egyetlen kivétellel az összes úgynevezett különleges nyugdíjat, azokat pedig nem korlátozzák, hanem aktualizálásuk, indexálásuk tekintetében másabb ismérv, nevezetesen az infláció éves átlagos rátája „érvényesül”. (A kivételt a bírói és az ügyészi személyzeti kategória jelenti, ugyanis azok nyugdíjai tekintetében két olyan alkotmánybírósági döntés is létezik, amelyek értelmében nincs lehetőség a mostani kormányrendeletben előirányzott vagy ahhoz hasonló módosításokra.) A 2017/59-es sürgősségi kormányrendelet révén hét jogszabály egyes előírásai módosultak: a polgári légi szállítás személyzetének a jogállására vonatkozó utólag módosított és kiegészített 2007/223-as törvényről, a bírósági szervek és az ügyészségek kisegítő szakszemélyzete jogállására vonatkozó utólag módosított és kiegészített 2004/567-es törvényről, a parlamenti köztisztviselő jogállására vonatkozó utólag módosított és kiegészített 2006/7-es törvényről, a diplomáciai és a konzuli testület tagjainak a szolgálati nyugdíja nyújtására vonatkozó 2015/216-os törvényről, a számvevőszék meg­szervezésére és működésére vonatkozó utólag módosított és kiegészített 1992/94-es törvényről, a szenátorok és a képviselők jogállására vonatkozó utólag kiegészített 2006/96-os törvényről, valamint az állami katonai nyugdíjakra vonatkozó utólag módosított és kiegészített 2015/223-as törvényről van szó. Mindegyik jogszabály-módosítás tekintetében van egy közös vonás: az eddig hatályos törvényes előírások értelmében a már kifizetésben levő nyugdíjakat különböző kritériumok értelmében aktualizálták, jobbára arányosan azzal a béremeléssel, amely időközben bekövetkezett annak a funkciónak a szintjén, amelyet egykor betöltött az a személy (azaz nyugdíjas). Ilyenképpen pedig ahányszor megemelkedett az alapbér (annak az egykori funkciónak az esetében), automatikusan és a béremelés arányával azonos arányban megemelkedett a nyugdíj is. Ez pedig azt is jelentette, hogy a nyugdíj kvantuma az idők során „igencsak eltávolodott” attól a szinttől, amelyet egykor megállapítottak, egyszersmind eltekintve attól is, hogy annak a nyugdíjasnak a szolgálati évei számától, valamint az általa, illetve a munkáltatója által befizetett hozzájárulástól. A katonai nyugdíjak esetében pedig még cifrább volt az indexálási eljárás: egyrészt teljes egészében érvényesült az éves inflációs ráta, amihez még hozzáadandó volt a realizált bruttó átlagbér tényleges növekedésének az 50%-a. A jövőben viszont, amint arra már utaltunk, csak az infláció éves átlagos rátájával lehet számolni a katonai nyugdíjak aktualizálása során. És ami biztos, az biztos: az ezentúl megállapítandó állami katonai nyugdíjak esetében a nettó nyugdíj nem lehet nagyobb, mint a nyugdíj kiszámítási alapját képező havi bruttó bérnek megfelelő havi átlagos nettó bér. Ez az előírás egyébként a kormányrendelet IX-es szakasza értelmében vonatkozik a többi különleges nyugdíjra is, és 2017. szeptember 15-től válik hatályossá. A kormányrendeletben van egy olyan előírás is, hogy mindazon nyugdíjazási kéréseket, amelyeket ugyan iktattak, de szeptember 15-ig azok nem kerülnek megoldásra azon jogszabályozási előírások szerint kell „lerendezni”, amelyek hatályban voltak a nyugdíjjogosultság megnyitásának időpontjában. Hecser Zoltán