A parlamenti választások zá­rul­tával Illyés Gergő politológust kérdeztük az elmúlt napok történéseinek konzekvenciáiról, illetve arról, hogy mi várható az elkövetkezendő négy évben, kiemelten a magyar kisebbség érdekképviseletének szempont­jából? – Országos szinten a választópolgárok alig 40 százaléka járult az urnák elé. Minek tudható be az alacsony részvétel, ha viszonyítási pontként mondjuk figyelembe vesszük a húsz évvel ezelőtti eredményeket, amikor 76 százalékos volt az arány? – Az alacsony részvételi arányra több magyarázat is van, de mindenekelőtt fontos látni, hogy a választásokon részt vevők számarányát a választói névjegyzékben szereplő csaknem 19 millió választópolgárhoz viszonyítják. Ennyi választó semmiképp sem él Romániában, sokan külföldön vannak közülük, és talán már nincs is román személyazonossági igazolványuk. Egyszóval ez egy mesterségesen felduzzasztott névjegyzék, és ennek a 39,49 százaléka járult az urnák elé. A valós részvételi arány tehát ennél magasabb – bár így is alacsonynak mondható. Az új kampányszabályozás is hozzájárult ehhez, amelynek értelmében az utcákon alig lehetett a választások közeledtének jeleit látni. Végül a legfontosabb ok: a választójoggal rendelkezők közül sokan csalódtak a politikai elitben, úgy érzik, hogy a pártok között nincs nagy különbség, nem képesek változtatni a folyamatokon, az ország túl lassan fejlődik, és egyre nagyobb a szakadék a társadalom különböző szegmensei között. – Miből tudott a PSD ilyen hatalmas előnyt kovácsolni az államelnök-választási vereségét követően? Ugyanakkor minek köszönhető a jobboldal térvesztése? – Inkább arról van szó, hogy a PSD sikeresen mozgósította saját szavazóit, a PNL-nek pedig ez egyáltalán nem sikerült. A jobboldali szavazók, akik Klaus Johannist hozzásegítették az elnöki szék megszerzéséhez, csalódtak az államfőben és a PNL változásában is, ezért nem mentek el szavazni. Közülük sokan választották az USR-t a PNL helyett, a Nicușor Dan vezette alakulat épp a PNL szavazói közül szakított le jókora hányadot, ami a nyári bukaresti eredmények után nem volt meglepetés. Az alacsony részvétel tehát azt jelentette, hogy inkább a jobboldali szavazók maradtak otthon. – A PSD győzelmével mire lehet számítani az elkövetkezendő négy évben országos szinten? – Egyelőre úgy tűnik, hogy a PSD az ALDE-vel és a nemzeti kisebbségek frakciójával kényelmes többséget alkothat a parlamentben, ám sok múlik azon, hogy kit neveznek meg miniszterelnök-jelöltjükként és az államfő hajlandó lesz-e felkérni őt a kormányalakításra. Ha ebben a kérdésben megmerevednek az álláspontok, akkor elhúzódó feszültségre és vitára kell számítani a parlamenti többség és az államfő között. A PSD célja 2019-ig egyértelmű: a kormányzással lehetőséget teremteni arra, hogy Johannist legyőzzék a következő választásokon, és a baloldal jelöltje – Ion Iliescu után először – elfoglalja a Cotroceni-palotát. – A magyar választók az országos átlag fölött mentek el szavazni. Mekkora jelentősége van ebben Orbán Viktornak és a FIDESZ támogató megnyilvánulásának, az RMDSZ újfajta transzszilvanista kampányának, illetve a parlamentből való kieséssel riogatásnak, az alternatív küszöböt figyelmen kívül hagyva? – Véleményem szerint három fontos tényező járulhatott hozzá ehhez az eredményhez: az első az MPP-vel való összefogás, ami mindenképpen pozitív üzenet volt az évtizedes magyar–magyar egymásnak feszülés után. A második az utóbbi időszak negatív kicsengésű ügyei, mint a csíksomlyói búcsú vagy a marosvásárhelyi katolikus gimnázium ügye, vagy éppen Horváth Anna felfüggesztése – ezek is mobilizálhatták a választókat. A harmadik pedig a magyar kormány és a Fidesz–KDNP határozott kiállása az RMDSZ-lista mellett, amire az előző választásokon nem volt példa. Idetartozik Orbán Viktor személyes támogatása – érdekes megnézni a Szatmár megyei kiemelkedően jó eredményeket –, valamint az, hogy a magyarországi közmédia széles körben teret engedett a romániai választások témájának. – Magyar érdekképviseleti szempontból mit várhatunk az új kormánytól, hiszen köztudomású, hogy a PSD az erős központosítás híve, és gyakorlatilag teljesen szembemegy azon kampányszlogenekkel, amelyekkel az RMDSZ élt a választások előtt? Továbbá közismert a PSD és az RMDSZ közti jó viszony… – A PSD jövőbeni tervei kapcsán nem a kampányból és a párt választási programjából indulnék ki, hanem a lehetőségeiből és a realitásokból. A központosításból a bukaresti adminisztráció nem akar alábbhagyni, ez pártfüggetlen, és a rendszer belső ellenállásából is fakad. Valóban nem a PSD fogja ezt a becsontosodott rendszert megreformálni. A 2018-as centenárium szimbolikus jelentőségére vélhetően erőteljesen megpróbálnak építeni, a magyar érdekképviselet lehetőségeit ezért korlátozottnak érzem. Éppen ezért lehet jelzésértékű, hogy felajánlják-e a kormányzatban való részvételt az RMDSZ-nek vagy sem. Mivel a szavazataikra nincs szükség, ezért a PSD stratégiájában nem lesz meghatározó elem a magyar érdekek figyelembevétele, ám a PSD egy pragmatikus és racionális párt, maga Liviu Dragnea is az, ezért ha érdekeltté teszik abban, hogy ne a konfliktust keresse a magyarokkal az elkövetkező években, akkor én azt gondolom, hogy erre nyitott lesz. Lehet, hogy úgy ítélik meg: Románia nemzetközi kapcsolatainak jót tenne egy közeledés a V4-ekhez, és ebben az esetben nyílhat lehetőség a helyzet javulására. Darvas Attila