Július 25-én jelent meg a Hivatalos Közlönyben ama 2017/188-as törvény, amely révén négy újabb bekezdéssel egészült ki az immár több mint 16 éve tartó „dialektikus” átalakulásokat elviselő 2011/1-es törvény, a nevelésügyi törvény. A minap megjelent jogszabályról lapunk múlt pénteki számában már hírt adtunk, de érdemesnek tartjuk arra részletesebben is visszatérni. [caption id="attachment_54219" align="aligncenter" width="2048"] A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet. Állami finanszírozású lelkészképzés[/caption] Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy téves, illetve nem állja meg a helyét az a közlés, miszerint a törvény egyik vagy a másik előírását módosították volna. Ez a pontosítás azért is kikívánkozik, mert nem mindegy, hogy átírnak-e vagy átfogalmaznak-e egy előírást, egy szövegrészt, vagy ahhoz hozzáadnak olyasvalamit, ami a maga nemében újdonságot jelent. Például azt, hogy a törvénynek egy adott előírását kiterjesztik másabb területekre is, vagy bevezetnek/beépülnek másabb hatáskörök is. A most megjelent törvénykiegészítő 2017/188-as törvénynek éppenséggel ilyen szempontból van meg a maga sajátos és nem lebecsülendő jelentősége. Igen, mert bizonyos kényes és problematikusnak bizonyult visszás helyzetek, történések vezettek oda, hogy egyes honatyák igen jó érzékkel kezdeményezték nem is olyan régen a szóban forgó törvénykiegészítést. RMDSZ-es honatyák nevéhez fűződik Úgy tudni, hogy a tulajdonképpeni kezdeményezők RMDSZ-es szenátorok és képviselők voltak, de a képviselőház honlapján kezdeményezőként 30 honatya szerepel, köztük 14 RMDSZ-es szenátor és képviselő. Rajtuk kívül a listán rajta van majd mindegyik pártból honatya, valamint a nemzeti kisebbségek 5 képviselője is. A képviselőházban a törvénytervezetet március 1-jén iktatták, a döntéshozó kamara pedig a szenátus volt. A kezdeményező beadványát a képviselőház állandó bürójában március 6-án ismertették, s azt követően megkezdődött a szakbizottságokban annak vitája, illetve véleményezése. Időközben, pontosabban március 21-én a Gazdasági és Társadalmi Tanács (CES) negatív előjelű véleményezése érkezett, akárcsak április 6-án a Grindeanu-kormány részéről is (többek között annak okán, hogy a kezdeményezők nem tartották szem előtt a 2002/500-as, a közpénzügyi törvény, valamint a 2010/69-es, a költségvetési-fiskalitási felelősség törvényének egyes előírásait). A jelek szerint ezek az ellenvetések nemigen találtak visszhangra, ugyanis a képviselőházban viszonylag gördülékenyen haladtak a dolgok. E tekintetben jelent amolyan visszaigazolást, hogy a képviselőházban ellenszavazat nélkül fogadták el május 3-án a törvénytervezetet, s még aznap megküldték a szenátusnak, amely június 27-én azt el is fogadta. Az államelnök július 4-én kapta kézhez, de nem siette el a dolgokat, mert a kihirdetési dekrétumot csak július 21-én írta alá. (Egyébként e viszonylagos késlekedés okán egyes honatyák már-már aggodalmuknak adtak hangot, de tudni kell, hogy az államelnök rendelkezésére a döntéshozatal tekintetében 20 nap áll, ez esetben a határidő július 24-én járt volna le.) Tehát viszonylag rövid idő alatt megszületett ez a törvény, amely – amint már utaltunk rá – akár „gyógyírként” is értékelhető bizonyos esetek, helyzetek jövőbeni valós orvoslása vonatkozásában. Miniszteri rendelettel Köztudott, hogy Marosvásárhelyen ilyen vagy olyan okokból (jobbára mondvacsinált okokból) kifolyólag nem hagyták jóvá az iskolahálózatot. (Egyesek a dolgok ilyenszerű alakulásában rosszindulatot vagy gondatlanságot feltételeznek.) Nos, a törvénybe beépített kiegészítés révén a jövőben több mint bizonyos, hogy elkerülhetetlenek lesznek az ilyen és az ehhez hasonló helyzetek. Miről is van szó? A most megjelent törvény révén kiegészült a nevelésügyi törvénynek a 61-es szakasza egy újabb bekezdéssel, amely értelmében amennyiben az állami és a magán egyetem előtti oktatási egységek iskolai hálózatát nem szervezik meg a helyi közigazgatási hatóságok, illetve nem hagyják jóvá a tárcavezető által kijelölt határidőtől számított 30 napon belül, akkor a nevelésügyi miniszter rendeletet bocsát ki az iskolahálózat jóváhagyására vonatkozóan, beleértve állami, felekezeti és magán tanügyi egységek létrehozását, megszüntetését, fuzionálását vagy szétválását is, az adott területi-közigazgatási egység számára, belefoglalva az összes csoportot, az iskola előtti, az elemi iskolai, az általános, a középiskolai és a posztliceális osztályokat is. Magyarán: ezentúl a miniszter is rendelkezni fog jóváhagyási jogkörrel mindazon esetekben, amelyek beletartoznak az utólag módosított és kiegészített 2011/1-es törvény 61-es szakasza (2)-es bekezdésének a hatósugarába. (Eddig a tárcavezető legjobb esetben is véleményt mondhatott, állást foglalhatott, de döntés erejű rendeletet nem hozhatott, ettől errefele viszont igen.) A lelkészképzést is megilleti… Nem új keletű az RMDSZ-nek a történelmi egyházak iránti megkülönböztetett törődése, az azokkal való együttműködés. Ilyen értelemben megemlíthető az is, hogy a szövetség a tavaly a történelmi magyar egyházak képviselőivel dolgozott ki egy olyan javaslatot, amelyet a parlamenti procedúrák miatt az idén újból iktatnia kellett. Arról a javaslatról van szó, amely a most megjelent 2017/188-as törvényben testesül meg: az egyházi rendszerben szerveződött lelkészképzők állami támogatása. Ebben a vonatkozásban egészült ki az utólag módosított és kiegészített 2011/1-es törvény három szakasza. Az egyik a 119-es szakasz, amely többek között azt írja elő, hogy az állami felsőoktatási tanügyi intézményekben a kormány által jóváhagyott beiskolázási szám esetében az oktatás ingyenes és tandíjköteles. Egy kiegészítő bekezdés szerint amennyiben az állami felsőoktatás keretében nem létezik egy a 2006/489-es törvény értelmében elismert felekezet esetében sajátos lelkészképző, kivételes módon a magán lelkészképzési főiskolai intézményekben az oktatás ingyenes lesz, azon beiskolázási számra, amelyet évente a kormány hagy jóvá és finanszíroz. Ez az előírás az alapfokú lelkészképzési egyetemi programra vonatkozik. Egy újabb bekezdéssel (a 61-essel) egészült ki a nevelésügyi törvény 222-es szakasza is, s ennek értelmében a felekezeti felsőoktatási tanügyi intézmények, amennyiben azok akkreditáltak, akkor állami támogatásban részesülnek. Ehhez az előíráshoz kapcsolódik a 231-es szakaszt (amely a magán és a felekezeti magán felsőoktatási tanügyi intézmények finanszírozási forrásaira vonatkozik) kiegészítő bekezdés is, amely értelmében a szóban forgó lelkészképzők esetében finanszírozási forrást képeznek a közalapok is, azaz az állami költségvetésből folyósítandó pénzalapok. A mostani törvénykiegészítés értelmében magyar részről a jövőben a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet részesülhet állami támogatásban. (Itt képeznek református, evangélikus és unitárius lelkészeket, s eddig önerőből részarányosan tartotta fenn a három egyház ezt a nagy múltú intézményt.) Ami a jövőt illeti, a jelek szerint van némi bizonytalanság, lévén, hogy némelyek szerint nincs eléggé szabatosan és egyértelműen megfogalmazva a most megjelent törvény 2-es szakasza. Abban az áll, hogy annak a lelkészképzéssel kapcsolatos előírásai „a jelen törvény hatályba lépését követő egyetemi évtől kezdődően válnak hatályossá”. (Eléggé hevenyészett a megfogalmazás.) Amúgy a szövetség hírlevele Szabó Ödön képviselőt idézve a következőket tartalmazza: „a törvény a következő egyetemi évkezdettől érvényes, ez a mi értelmezésünkben azt jelenti, hogy október 1-től már alkalmazni kell”. Az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője, Cseke Attila is úgy vélekedett, az új törvény révén lehetőség nyílt arra, hogy a magyar lelkészképzés már a 2017–2018-as tanévben állami támogatást kapjon. Megtörténhet viszont, hogy lesznek olyan „illetékesek”, akik szerint csak a 2018–2019-es tanévtől, illetve olyanok, akik szerint hatályos kormányhatározat mielőbbi módosítására lenne szükség… Hecser Zoltán