Annak ellenére, hogy Victor Ponta múlt szerdán benyújtotta lemondását a kormányfői tisztségről, s annak az elfogadására vonatkozó 2015/803-as államelnöki dekrétum másnap, november 5-én megjelent a Hivatalos Közlönyben, a bukaresti nagyszabású tiltakozó tüntetések megszűnni nem akarónak bizonyultak, sőt kiterjedtek az ország számos településére, de külföldre is. Naponta mintegy 20-25 ezer személy vonult ki az utcákra, tiltakozó felvonulások, tüntetések szerveződve jobbára spontán módon. (Igaz, az utóbbi két nap folyamán némileg csökkent a résztvevők száma.) A jelentős és heves hangulatú állampolgári megmozdulásokkal párhuzamosan – ahogy azt szerda este bejelentette Klaus Johannis államelnök – megkezdődtek a megbeszélések a parlamenti pártok küldöttségeivel csütörtökön, majd pénteken folytatódtak, de aznap „formabontó” kezdeményezése nyomán Klaus Johannis találkozott az „utca”, valamint egyes civil szerveződések képviselőivel. Szerdai sajtónyilatkozatában azt hangoztatva, hogy mielőbb meg kell kezdenie a konzultációkat a parlamenti pártok küldöttségeivel, utalt arra is, hogy a hét végéig finalizálni fogja a politikai konzultációk első fordulóját, minek utána képet alkothat arról, miként látják a pártok a kialakult helyzet megoldását, majd újra kilép a közvélemény elé és ismerteti az első konklúziókat, valamint a saját meglátását a további lépések vonatkozásában. Hozzáfűzte azt is, hogy véleménye szerint Románia problémáit nem fogja megoldani egy egyszerű kormányváltás, sőt a román politikai osztály problémáit sem. „Ennél sokkal többre van szükség” – így az államelnök. Ebből a sajtónyilatkozatából és az azt követő múlt heti megnyilatkozásaiból egyértelműen arra lehet következtetni, hogy egy mélyenszántó politikai-társadalmi folyamatnak kell kibontakoznia, amely nyomán gyökeres és érdembeli változások következhetnek be a hazai társadalomban. Lehet, hogy a jelenlegi hazai politikai helyzet, illetve válsághelyzet ilyenszerű megközelítésében az államelnököt bizonyos értelemben befolyásolta mindaz, ami elhangzott ezekben a napokban az utcai tüntetéseken, illetve az azok során megfogalmazott elvárásokban, követelésekben. Ugyanakkor talán ezzel magyarázható az is, hogy az államelnök találkozóra hívta, ahogy ő fogalmazott: az „utca képviselőit”, valamint a civil társadalom képviselőit. Egyébként erre a találkozóra pénteken délután került sor, s az mintegy két órát tartott, s azon az a 20 személy vett részt, akiket az államelnöki hivatal választott ki a javasoltak, a jelöltek közül. (Ennek a találkozónak külön pikantériája volt az, hogy a Cotroceni-palota előtt már-már tettlegességre forduló szóváltás alakult ki a meghívottak és azok között, akik nem szerepeltek az államelnöki listán, ennek ellenére részt akartak venni a találkozón. Közvetve idetartozik az is, hogy az utcai tüntetéseken is amolyan viták alakultak ki a tekintetben, hogy ki vagy kik, kit, illetve kiket képviselnek, milyen jogosultságaik is vannak, arról nem is beszélve, hogy esetenként a tüntetők indítékai között sem volt mindig összhang, sőt…) Homályba burkolózva A parlamenti pártok küldöttségeivel lezajlott konzultációkból érdembeli következtetéseket nemigen lehet levonni. Úgy tűnik, a felek jobbára kivárásra rendezkedtek be, s ezzel magyarázható az is, hogy határozott álláspontot, konkrét elképzelést tulajdonképpen senki sem ismertetett. Az is feltételezhető azonban, hogy mindegyik parlamenti pártnak vannak körvonalazott elképzeléseik, de azokkal nem akarnak előrukkolni, vagy éppenséggel azokat megpróbálják „hozzáidomítani” a fejleményekhez, annak érdekében, hogy a „tűz közelében”maradhassanak. Ilyenképpen pedig megtörténhet, hogy az új kormány színrelépése el fog húzódni. A magunk részéről csak úgy halkan megjegyeznénk: egy dolog javaslatokat, álláspontokat megfogalmazni, s más ábrándokat kergetni, „okoskodni”, valóságalapot nélkülöző elképzeléseket „pufogtatni”. Az államelnök ígérete szerint szem előtt fogja tartani azt, amit követel a több tízezer főt számláló tüntetőtömeg. De mit is követelnek? Az egész politikai elit távozását, „leváltását”, a mentelmi jog intézményének a megszüntetését, a kétfordulós választói rendszert, a diaszpóra szavazási lehetőségének a feltétel nélküli biztosítását, a korrupció elleni határozottabb és eredményesebb fellépést stb. Az államelnök egymagában ezeket az elvárásokat képtelen lesz teljesíteni, sőt ilyen vonatkozásokban jogköre sem igen van. Következésképpen igen kínos helyzetbe sodorta magát: azokkal kell konzultáljon, megoldásokat találjon, illetve azokat kell rábírja a tömegek által követelt lépések megtételére, akiket a tömegek értelmezése szerint azok a bizonyos lépések végső soron „eltaposnának”. Mert például az mindenképp fura, hogy megértve, pontosabban látszólag megértve az idők szavát, a politikai elit megújulását, megújítását azok is szorgalmazzák, akiket az tulajdonképpen érintene. És még furcsább, illetve visszataszítóbb az, hogy az államelnök az adott körülmények között kénytelen-kelletlen olyan pártvezetővel konzultál, akinek a menesztését már az első tüntetési napon, azaz a múlt kedden követelték a tüntetők, az UNPR elnökéről van szó. Akinek lemondását egyébként még a múlt hónap végén „melegen ajánlotta” Klaus Johannis is. Továbbá ilyen körülmények között miként lesz képes kezelni az államfő azt a társadalmi zendülést, amely kibontakoztatásában, ha közvetett értelemben is, de neki is volt némi szerepe, például elismerő, bátorító, szimpátiát tolmácsoló szavai révén… Az már biztos, hogy a héten újabb konzultációkra kerül sor. Amúgy két variáns (sokak szerint igen ingatagnak tűnő) látszik körvonalazódni: vagy technokrata kormány vagy esetleg előrehozott parlamenti választás. Ezek közül egyik sem tűnik életképes elképzelésnek. Az előrehozott választások megszervezésének és lebonyolításának például jelenleg hiányoznak az eszközei, mármint a jogi eszközei. Az idő pedig sürget, annál is inkább, mert az átmeneti kormánynak nincs jogosultsága törvénytervezetek benyújtására, ha pedig az országnak december 31-ig nem lesz állami és társadalombiztosítási költségvetése, valamint új közszférai bérezési törvénye (hogy csak a legégetőbbekre utaljunk), akkor nem lehet szó sem béremelésről a költségvetési intézményrendszerben, sem pedig a nyugdíjpont megemeléséről január 1-től. Indokolt lenne megszívlelni azt, amit mondott többek között múlt csütörtöki sajtóértekezletén Mugur Isărescu, a jegybank elnöke: „Egy új kormány kinevezési folyamata felerősíti a makrogazdasági bizonytalanságokat, annál is inkább, mert a 2016-os költségvetés még nincs kirajzolva…”. Újabb elhalálozások, letartóztatások A fővárosi halálos áldozatokat is követelő tragikus tűzeset továbbra is foglalkoztatja az ország közvéleményét. Az már köztudott, hogy az országszerte kibontakozott tiltakozó tüntetések lángra lobbanásának a nemkívánatos szikrája ez a tragédia volt. Vannak azonban másabb vetületek is, amelyeket ugyancsak nem lehet szem elől téveszteni. Itt van például a válságos és súlyos állapotban lévő sérültek sorsa. A fővárosi szakorvosok együtt a kisegítő szakszemélyzettel emberfeletti erőfeszítéseket tettek és tesznek azok megmentése, illetve felépülése érdekében. Időközben két súlyos sérültet Izraelbe szállítottak ottani kezelésre, majd a hét végén nyolcat-nyolcat Hollandiába, illetve Belgiumba és kettőt Ausztriába. Ugyanakkor ilyen jellegű segélynyújtási felajánlás érkezett Finnországból, Norvégiából, Nagy-Britanniából, Franciaországból és Magyarországról is. Sajnos azonban, hogy a bekövetkezett szövődmények okán, a hét végén újabb tizenhárom válságos állapotban lévő sérült elhalálozott (kettő a Hollandiába való megérkezést követően). Így a halálos áldozatok száma tegnap estig 45-re emelkedett. A bűnüldözési szervek ugyancsak lázas tevékenységet folytattak. A kerületi ügyészségtől az ügy átkerült a fővárosi ügyészséghez, majd onnan a Legfelsőbb Ügyészséghez, s úgy tudni, hogy a kivizsgálás a finalizálás szakaszához érkezett. Ám november 5-én viszonylag meglepő fordulat következett be: a Legfelsőbb Ügyészség az ügycsomó egy részét elkülönítette, és az illetékességet áthárította a DNA-nak. Erre azért került sor, mert feltételezhető, hogy a bukaresti IV. kerület polgármesteri hivatalának egyes döntéshozatali és jóváhagyási feladatkörrel rendelkező munkatársai bűncselekményeket követhettek el, nevezetesen hivatali visszaélést és közhivatalnok általi közirathamisítást. A DNA november 6-i közleményében az is szerepel, hogy aznap különböző közintézményektől több dokumentumot lefoglaltak, és megkezdődött több személy kihallgatása is. Péntek este az ügyészek őrizetbe vették Cristian Popescu Piedone polgármestert és két hivatali munkatársát, továbbá egy pirotechnikust, valamint egy pirotechnikai tárgyakat forgalmazó cég két társtulajdonosát. Szombaton a bírósági szervek elrendelték mindannyiuk előzetes letartóztatásba helyezését 30 napra. Menetoszlopok „tilosban” A fővárosi tragikus tűzesetet követően némileg elterelődött a figyelem arról a közúti balesetről, amelyben életét vesztette Bogdan Gigină motoros rendőr, valamint arról, hogy Gabriel Oprea kormányfő-helyettes jogszerűen használta-e a hivatalos menetoszlopot. Ebben az ügyben a bukaresti ügyészség Gabriel Opreát október 28-án tanúi minőségben már kihallgatta. Akkor a kormányfőhelyettes azt nyilatkozta, hogy semminemű törvénysértés nem történt, ő ugyanolyan szolgáltatásokban részesült, mint elődei a belügyminiszteri bársonyszékben. Amúgy a kivizsgálás eléggé viszontagságosnak ígérkezett, s időközben a bukaresti ügyészség átruházta az illetékességet a Legfelsőbb Ügyészségnek. Ami egyelőre biztos: az év első tíz hónapja során Gabriel Oprea 1607 esetben hivatalos menetoszloppal közlekedett privát rendeltetéssel is. Mindez olyan körülmények között, amikor a kormányfő 814 esetben élt ezzel a lehetőséggel, az államelnök pedig alig 508 esetben. Az utóbbi kettő azonban minden kétséget kizáróan jogosult volt a menetoszlopos kíséretre. Pillanatnyilag arra nincs válasz, hogy a kormányfőhelyettes igen-e vagy sem, s ha igen, akkor milyen jogcímen, illetve milyen hatályos jogszabályozási előírások alapján. November 5-én ebben az ügyben is némi meglepetés következett be: a DNA-nál bejegyeztek két büntetőpanaszt Gabriel Oprea, a legfelsőbb ügyész, Tiberiu Nițu és Daniel pátriárka nevére abban a vonatkozásban, hogy visszaélésszerűen használták a közlekedésrendészet által biztosított hivatalos menetoszlopokat. A DNA ügyészei meg kell vizsgálják, hogy van-e jogi és cselekményi alapja ezeknek a büntetőpanaszoknak, és azok alapján elindítható-e a szolgálati visszaélés bűncselekménye elkövetésének gyanújával az eljárás. Amúgy a bejelentésről értesülve Tiberiu Nițu legfelsőbb ügyész kijelentette, hogy ő a maga részéről soha nem igényelt rendőri felvezetést. Egy sajtóközlemény szerint a belügyminisztérium hivatalos menetoszlopai létrehozási és használati módja tekintetében fennállhat a szolgálati visszaélés bűntény elkövetésének a gyanúja. [box type="shadow" ]Távirati stílusban Sorin Câmpeanu ideiglenes kormányfő már kinevezése napján élt a kormányfői aláírás jogával: az ugyanaznapi Hivatalos Közlönyben megjelent 2015/255-ös végzéssel jóváhagyta Florența Mirela Matichescu felmentését, saját kérésére, az Országos Turisztikai Szakhatóság (ANT) helyettes államtitkári rangú, alelnöki tisztségéből. Gabriel Oprea kormányfőhelyettes is felmentést adott… saját magának: pénteken, november 6-án bejelentette, hogy a belügyminisztérium élén Ilie Botoș tábornok, államtitkár áll. Hozzáfűzte azt is, hogy az egész kormány távozófélben van, a maga részéről pedig nem kíván részt venni egyetlen kormányban sem. Megjegyzendő: lévén, hogy hivatalosan nem mondott le, továbbra is a kormány tagja marad, annál is inkább, mert ő tölti be a kormányfőhelyettesi tisztséget. Az elmúlt héten, pontosabban november 3-án felmentették tisztségéből a Fogyasztóvédelmi Országos Szakhatóság (ANPC) elnökét, a közszerepléseiről elhíresült Marius Duncát. Úgy tudni, hogy vesztét ez esetben „hallagásba burkolózása” váltotta ki: a felügyelők állítólag nem szálltak ki a fővárosi tűzeset bekövetkeztét követően annak helyszínére, majd utólag azt állította, hogy az ügyben nem volt illetékességük. Az már csak a sors iróniája, hogy felmentéséről november 3-án Victor Ponta döntött, aki másnap ugyanezen ügy következtében benyújtotta saját felmentési kérelmét is. Pénteken, november 6-án két volt kormányfő, Petre Roman és Victor Ponta az igazságszolgáltatási szerveknél „vendégeskedtek”. Petre Roman a Legfelsőbb Ügyészségnél, ahol kihallgatták az 1990. júniusi bányászjárás ügyében. A katonai ügyészek a volt kormányfő tudomására hozták, hogy az emberiség elleni bűntény elkövetése okán vádat emeltek. Victor Ponta a Legfelső Semmítőszékhez volt beidézve, s ott Dan Șova szenátorral együtt hallgatták ki. Emlékeztetnénk: októberben a DNA kezdeményezte Victor Ponta vád alá helyezését magánokirat-hamisítás bűntényének többszöri elkövetése, folyamatos bűnrészességgel adócsalás elkövetése, valamint pénzmosás okán. Úgy tudni, Victor Ponta ügyvédei a semmítőszék bíráit arra kérték, hogy az ügycsomót küldjék vissza a DNA-hoz újólagos vizsgálat lefolytatása végett. Victor Ponta a bíróság épületéből távozóban nem válaszolt az újságírók kérdéseire. Péntekre virradólag egy brassói pékipari cég malmában tragikus kimenetelű robbanás következett be, az egy halálos áldozatot is követelt, két személy pedig rendkívül súlyos sérüléseket szenvedett. Ez esetben is fennáll bizonyos biztonsági előírások megszegésének a gyanúja, mint ahogy az sem kizárt, hogy emberi hanyagság is közrejátszott ebben a tragikus kimenetelű robbanásos balesetben.[/box] Hecser Zoltán