A hónap elején már hírt adtunk arról, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (CNAS) és a bukaresti biztosítópénztár (CASMB) berkeiben állítólag súlyos korrupciós jellegű bűncselekményeket követtek el 2016 és 2017 augusztusa között: hamis orvosi ügycsomók révén törvénytelenül számoltak el otthoni beteggondozási szolgáltatásokat, s a jogszerűtlen elszámolások ré­vén a fővárosi egészségbiztosító alapjaiból 13,2 millió lejt „csaltak el”. Az állítólagos bűncselekmények elkövetése okán szeptember 2-án előzetes letartóztatásba helyezték a CNAS egykori elnökét, Burcea Marint és rajta kívül még 12 személyt, tegnap a Legfelsőbb Ítélő és Semmítőszék meghosszabbította Burcea és további 5 személy előzetes letartóztatását. A dolgok jelenlegi állása szerint valóságos bűnszervezet alakult ki, amelynek „házon kívüli” szereplői is voltak, ugyanakkor a „házon belül” az egészségbiztosítási pénztár informatikai rendszerét manipulálták. Egyelőre a kivizsgálás folyik, a vádirat sem készült el, s ilyenképpen korai lenne arról beszélni, hogy a letartóztatott személyek közül ki és milyen bűncselekményt követett el, mint ahogy arról is, hogy egyáltalában kiket miért fognak elítélni (már amennyiben ilyen jellegű ítéletek is megszületnek). Szakelemzők szerint ez a mostani súlyos visszaélést és korrupciós bűncselekményeket előrevetítő történés másabb problémákat is felvethet, nevezetesen az egészségbiztosítási pénztár működésének egyes vetületeivel kapcsolatosan. Igen, mert ott, ahol nem egészen két év alatt 3 millió eurós „lyukat” lehet ütni, joggal feltételezhető, hogy rendszerhibákkal állunk, állhatunk szemben. Kezdenénk azzal, hogy a hazai egészségbiztosítási rendszert adminisztráló CNAS igen jelentős összeggel való gazdálkodásért felel: a tavalyi költségvetése például 26 milliárd lejes volt, az idei pedig 28,8 milliárd lejes. Egyébként a pénztár költségvetése az utóbbi négy esztendő során 26 százalékkal növekedett. Azon belül a különböző laboratóriumi vizsgálatokért és járóbeteg-kivizsgálásokért (EKO, RMN, CT stb.) elszámolt összegek értéke a tavaly elérte a 655 millió lejt, míg az 2012-ben 322 millió lej volt. Ennek ellenére továbbra is megmutatkozik az a visszás jelenség, miszerint a hónap első két-három napja során elfogynak a kiutalt alapok, és a betegek jelentős hányada arra kényszerül, hogy zsebéből fizesse azt a kivizsgálást. Van még egy érdekes jelenség: a laboratóriumi elemzésekre és különböző kivizsgálásokra fordítandó költségvetési előirányza­tok gyarapodásával párhuzamosan növekedett az orvosi laboratóriumok száma. Az egészségügyi minisztérium adatai szerint míg azok száma 2012-ben 1305 volt, tavaly elérte az 1988-at. Az elmúlt esztendőben egyébként 108 privát orvosi laboratórium jelent meg és 45 közületi laboratórium. Tehát a piaci szereplők száma növekedett, s egyes elemzők feltételezése szerint ebben megvolt a szerepe a már említett költségvetés-bővülésnek is. Így alakult ki az a faramuci helyzet, hogy több pénz van, nagyobb laboratóriumi, illetve vizsgálati kapacitás, de a betegek gondjai azokkal arányosan nemigen csökkentek. Bírál az érdekképviselet Vannak rosszalló jellegű feltételezések is: a hazai pácienseket védelmező országos egyesület (ANPPR) elnöke, Vasile Barbu szerint az egyik problémát az jelenti, hogy a pénzalapok leosztása (mármint a laboratóriumi vizsgálatok és műszeres kivizsgálások, valamint az otthoni betegellátás tekintetében) nem számol a realitásokkal; másrészt az a mód, ahogyan megállapítják az orvosi laboratóriumok számára a határértékeket, lehetővé tesz bizonyos „lerendezéseket” a szolgáltató (a beszállító) és a biztosítópénztár között. Nemrégiben Barbu azt is hangoztatta, hogy egyes szolgáltatók különböző felszereléseket, berendezéseket „kérnek kölcsön”, de azokat nem használják, csupán csak arra jó ez a manőver, hogy egy nagyobb értékhatárt „nyerhessenek el”. Hozzáfűzte azt is, hogy értesülései szerint nemigen ellenőrzik azoknak a készülékeknek, berendezéseknek a használati módját. Azt sem tartja kizártnak, hogy egyes szolgáltatók arra való hivatkozással, hogy elfogytak a pénzalapok, „rábírják” a betegeket e fizetéses szolgáltatás igénybe vételére. Lehet, hogy ezek feltételezések, vélemények túlzásokat is tartalmaznak, de azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az egyesület elnöke jártas a rendszerben, és vitathatatlan, hogy megbízható információkkal is rendelkezhet. Ugyanakkor azonban elgondolkodtató, hogy az orvosi laboratóriumok, a különböző műszeres kivizsgálásokat végző magánklinikák üzleti titokként kezelik a bevételeik struktúráját, nevezetesen azt, hogy üzleti forgalmukban milyen arányban részesednek a biztosítópénztárak és milyen arányban a betegek (a privát személyek). Egyes piaci értesülések szerint egyes jelentős magánklinikák esetében azok üzleti forgalmában a CNAS részesedése nemigen haladja meg a 10 százalékot, mások ezt vitatják. A pénzügyminisztériumtól származó adatokból az következtethető ki, hogy az orvosi laboratóriumok az utóbbi hat év során iramosan gyarapodtak, volt köztük olyan is, amely üzleti forgalmát megháromszorozta, ugyanakkor a jövedelmezősége elérte a 15 százalékot. Rossz a rendszer Vannak olyan szakelemzők, akik kategorikusan állítják a járóbeteg-ellátás keretében eszközölt kivizsgálások, valamint az otthoni betegellátás esetében a fizetési rendszer rossz, nevezetesen a szolgáltató számára megállapított értékhatárt. Szerintük az ilyen rendszer a korrupció „melegágya”, lévén, hogy valaki önkényes módon dönti el, ki mennyi pénzt is kap. A normákban feltüntetett kritériumok se nem méltányosak, se nem transzparensek, se nem korrektek, és azokat sehol sem alkalmazzák Európában. A Romániában egykor bevezetett, szolgáltatóra megállapított értékhatárrendszer sehol sem létezik Európában, de igen másabb kifizetési/elszámolási és ellenőrzési mechanizmusok. Úgyszintén a jelenlegi rendszer lehetővé teszi olyan szolgáltatók „életben tartását”, amelyek normális körülmények között, illetve versenyfeltételek közepette eltűnnének a piacról. Továbbá a hazai rendszer korlátozza a beteget abban, hogy szabadon válassza meg a szolgáltatót, mert neki a pénzt kell követnie, és nem a szolgáltatót. Mindezt az egyik legtekintélyesebb hazai szaktanácsadó, a Hospital Consulting vezérigazgatója, Lorenzovics László állítja. Szerinte a beteg nem oda megy, ahova ő akar, hanem oda, ahol az alapok vannak, ez pedig nem normális dolog. Az otthoni beteggondozás kapcsán ugyancsak kifogásolta az alapok igazságtalan lebontását megyékre. Tehát ezek szerint igenis vannak gondok magában a rendszerben, annak „üzemeltetésében”. Egyes elemzők továbbá azt is felrótták a CNAS-nak, hogy nem tanúsított, nem tanúsít transzparenciát az adatok nyilvánosságra hozatala tekintetében. Így például nem lehet tudni, mennyi pénzalapot fordítottak a privát rendszerre és mennyit a közületire, nem közlik, hogy tételesen mekkora összegeket számoltak el minden egyes vizsgálati és kivizsgálási típusra. Nos, ha minden igaz, akkor egy ilyen rendszer révén voltak lehetségesek azok a fiktív elszámolások, amelyekre viszonylag későn és egyesek szerint véletlenül derült fény. Ilyen körülmények között pedig az már csak hab a tortán, hogy az otthoni betegápolásban részesültek közt voltak olyanok is, akiknek a halotti bizonyítványát már jóval azelőtt kiállították, mielőtt ő azt az állítólagos betegápolást igénybe vette volna… Hecser Zoltán