Tavaly, év végén mutatta be a Magyar Állami Operaház Offenbach Hoffmann meséi című művét. A francia zeneszerző egyetlen operája több mint negyedszázad után került ismét fővárosi színpadra, így nagy várakozás előzte meg a színrevitelt. A dalművet nagyon szeretem, s az elmúlt évtizedek alatt többször láttam, mostani megtekintésében két dolog motivált: egyrészt a darabot az Erkel Színházból áthozták a gyönyörűen felújított Operaházba, másrészt nyáron emlékezhettünk meg a német romantika kiemelkedő alakja, E. T. A. Hoffmann halálának kétszázadik évfordulójáról. Hoffmann igazi polihisztora volt korának, íróként, komponistaként, jogászként és grafikusként szerzett nevet. A sokrétű alkotó Poroszország fővárosában, Königsbergben született, a város Kalinyingrád néven Oroszországhoz tartozik jelenleg, s az enklávé az embargó kapcsán igen gyakran kerül az újságok címoldalára. A metropolisz a poroszok szellemi központjának is számított, s olyan kiváló elméket adott a világnak, mint Immanuel Kant. Hoffmann édesapja udvari törvényszéki ügyvédként dolgozott, s a jogi pályán fiának is fényes jövőt jósoltak, de egy csínye örökre tönkretette karrierjét. Egy fényes estélyen a jelen lévő nobilitásokról gúnyrajzokat készített, amiből nagy botrány kerekedett, s felettesei egy lengyel porfészekbe száműzték. Kortársai Hoffmant örök békétlennek tartották. A porosz társadalom anomáliáit, a polgári társadalmat rémálomnak tekintette, s a maga módján menekült belőle. Nemegyszer a múltban, vagy a mesék világában talált megnyugvást. A mesékben szürreális gondolatait vetette papírra. Leghíresebb műve a Diótörő és Egérkirály igazi horror: a pozitív oldalt a bábu, Diótörő képviseli, míg a gonoszt az Egérkirály testesíti meg. Alexandre Dumas is feldolgozta az alaptémát, kicsit finomítva a szörnyűségeken. A darab 1892-ben, Csajkovszkij balettjével indult világhódító útjára A diótörő néven. Magyarországon a táncjáték karácsony idején mindig feltámad, az Operaházba már hónapokkal az ünnep előtt – horribilis áron – elkelnek a jegyek, a MÜPÁ-ban óriásbábuk keltik életre az álomtörténetet, s a Szegedi Kortárs Balett előadását is ugyanitt láthatta korábban a közönség. A filmfeldolgozások száma is tekintélyes, s egy magyar musical is született a témában. Ugyancsak ismert hazánkban Hoffmann Az arany virágcserép című romantikus kisregénye. A téma ezúttal is valóságon túli: Anzelmus diák, a főhős számtalan kalandon megy keresztül, míg megleli a boldogságot. A mű öt fordításban is megjelent az elmúlt száz évben Magyarországon, legutoljára 2017-ben. A Hoffmann meséi című opera három novelláján alapul: az első felvonás alapja a Homokember, a másodiké a Mese az elveszett tükörképről, a harmadiké pedig a Rat Krespel című elbeszélés.

Csermák Zoltán