Az 1562-es székely lázadás leverése után a székely szabadságjogok végzetes sebet kaptak. János Zsigmond, a segesvári végzésekkel újraszabályozta a székelyek társadalmi rendjét, többek között írásbeliségre kényszerítette a székely adminisztrációt. Véget ért a korábbi évszázadok „néma” korszaka, elkezdtek szivárogni a tanulmányozásra alkalmas hiteles dokumentumok. Ebben a tekintetben a térképekkel rosszabbul állunk, hiszen jellemzően az 1700-as években jelentek meg…
Lassan két évtizedes múltja van a Felcsíkon át Moldvába tartó szekérutakról kialakult vitának, nyomvonaluk, korabeliségük, fontosságuk kérdésében. Valóban sok út haladt át a Hargitán és a Csíki-havasokon, zömében helyi érdekeltségűek, de kellett legyen néhány kereskedelmi szempontból is számba vehető, fontos út is. Kutatásuk kivételes lehetőség, hiszen nyomvonaluk mentén olyan gazdasági, kulturális élet szerveződhetett, amelyre napjainkban talán nem is gondolunk.

Csupán térképek alapján rekonstruálni az évszázadokkal korábbi útviszonyokat, tele van buktatókkal. Ezek ugyanis elsősorban az aktuális gazdasági élet viszonyait tükrözik, háttérbe szorítva – vagy éppen mellőzve – a régieket. 
A másik lehetőség a műkedvelők kedvenc terepe: legendák, helynevek, terepbejárások tapasztalatait fantáziával megközelítve meglepő következtetésekre juthatnak. Talán más színben elevenedik meg a múlt. Húsz évvel ezelőtt egy térképet szerkesztettem az általam elképzelt hajdani felcsíki úthálózatról. [ld. 1. térkép]
Térképünkön az út Gyimesekből Szentmihályon át érkezett Felcsíkra, és Csicsóvár felé hagyta el. Ennek alapján fogalmazódott meg a Csicsóvár mellett elhaladó út lehetősége, valamint a Csíkszeredát körölvevő ingoványos területek kikerülési módja (Szőcs András – Szőcs Vince: Lármafák öröksége. Csíkszentmihály. Csíkszereda, Pallas-Akadémia, 2008, 58. o.). Az elképzelés 2016-ban szakmai megerősítést nyert a Magyar Tudományos Akadémia kiadványában (Székelyföld története, I. kötet, 304–305 o.). Ugyanitt reális lehetőségként említik a gyimesi átkelő szentmihályi nyomvonalát. 
A régi utak kutatása továbbra is előtérben maradt. Egyik örökzöld vitatéma: Szépvízen vagy Szentmihályon haladt át Gyimes felé az Erdélyt Moldvával összekötő kereskedelmi út. Az is kérdés, járhattak-e erre a szász kereskedők Moldvai piacaik elérése céljából. Tisztázatlan a dokumentumokban szereplő harmadik csíki vám helyszíne is. 

Húszéves helytörténészi múlt­tal a hátam mögött a műkedvelők szabadon engedett fantáziájával próbálom megválaszolni ezeket a kérdéseket. Ez újabb térkép szerkesztésére ösztönzött. A térképen piros vonallal jeleztem azokat a részben felhagyott utakat, amelyek valamikor főutak is lehettek. Mint látható, a teljesebb kép érdekében kelet felé tovább folytatjuk korábban megkezdett utunkat. [ld. 2. térkép]
A térkép értelmezéséhez két előzetes megjegyzés:
1) A gyimesi átkelőnél közismert úti célként a moldvai „sóvidék” és a bákói püspökség szerepel, Karácsonkő nem kerül szóba, bár térképünk szerint erre megvolt a lehetőség. Joggal feltételezhető, hogy Kis-Homoród mentén Kőhalomról a szász kereskedők eljuthattak Felcsíkra. Karácsonkő múltja és neve szerint (Piatra Neamț) vonzó célpontként ösztönözhette őket a továbbhaladásra: dokumentumokban 1395-ben jelenik meg, vásárjogot pedig 1453-ban kap. A Bandinus codex szerint nagyobbrészt magyarok és szászok lakták (Wikipédia).
2) Ehhez az úthoz kapcsolódhat Báthori András bíboros-fejedelem tragikus sorsa, ugyanis 1599-ben erre menekülhetett a Szeben melletti vesztes csatából Lengyelország felé, míg Csíkszentdomokos határában végzete utol nem érte. 
Ismételten időutazásra hívom a múltban kalandozni vágyókat. Képzeletbeli útitársaim a kőhalmi és a Segesvár környéki szász kereskedők, no meg szabadon engedett fantáziám. Úti célunk Karácsonkő. Valamikor jól ismert utakon járunk. 
Íme a térkép olvasata:
Az Ajnádi Réhnél kapaszkodunk fel a Csíki-havasokba, majd Utusajján ereszkedünk be Görbepatakára. Őrhegy mellett elhaladva Tatros mentén folytatjuk utunkat. Hidegségnél jelentős útkereszteződéshez érünk: jobbra az út folytatódik Bákó felé, balra letérve Karácsonkőre juthatunk. Utunkat Hidegségpatakán folytatva, balról becsatlakozik a Jávárdipatak mentén Csíkszentdomokosról érkező, erdei út, a „csángók útja”. Ezen kellett volna megérkezzen a menekülő Báthori András fejedelem is, talán így kerülve ki a történelmi modellünkben még létező Ajnád – Ré(h)-i útellenőrzést. Továbbhaladva észak felé az alábbi kisebb-nagyobb településeket találjuk: Bükkhavaspatak, Farkaspalló, Gyergyódomokos (Damuc), Almásmező (Cheile Bicazului), Gyergyóbékás (Bicaz Ardelean). Gyergyóbékásnál lehetett a második fontos útkereszteződés, hiszen itt értek össze a Karácsonkőre tartó, Csíkból és Tölgyes felől érkező utak.
Műkedvelői következtetések:
1. Szentmihályon vagy Szépvízen haladt át az út Gyimes felé? A jelen és a „közelmúlt” Szépvíz mellett szól, szemben a másik oldalon hegynek futó zsákutakkal. Más mércével mérve: míg Szépvíz első említése 1567-ben történt, addig az 1400-as évek közepén épült szentmihályi templom igényességről és anyagi lehetőségről árulkodik. A rejtélyes – 1514-ben Ajnádon kápolnát építő – Bernáldok, a mélyen a tájba vésődött, helynevekkel kicövekelt felhagyott utak más történetet sugallnak. Ezért tartom megalapozatlannak és relativizálónak azt a szakmai véleményt, amely szerint „itt (is!) mentek át utak kelet felé”.
2. Lehet, hogy a brassói kereskedőknek nem volt érdemes erre kanyarodniuk, de Kőhalom és Segesvár környékieknek talán igen.
3. Ha ezt elfogadjuk, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy valamilyen útfelügyeletre szükség lehetett. Nem az 1700-as években virágkorukat élő, osztrák rendszer szerint kialakított vámolóhelyekre, vesztegzárokra gondolok – amelyek helyszínei a területgyarapodásokkal még módosultak is (ld. pricskei vám Tölgyesre való költöztetése) –, de a nagyhatalmú Csíkszentmihályi Sándorok mellett jelentős befolyással bíró Bernáldok akár a király szolgálatában álló tisztségviselők is lehettek. Nem beszélve a valamikori infrastruktúrára utaló helynevekről.
Miért tartottam fontosnak mindezt leírni? Egyrészt minden részlet számít, másrészt ne maradjanak elvarratlan szálak, inkább „ütköztessük a hipotéziseket”. 

Vác, 2025. augusztus 10-én
Szőcs András