Nem Gutenberg, hanem a történelem arcának fintora, amiből aztán egyik legtartósabb s a mai napig kiirthatatlan bolondság született, nevezetesen, hogy a „Gutenbergnek is nevezett Gensfleisch János” nyomdászmesterről „fennmaradt” arckép nemcsak hamisítvány a javából, hanem ráadásul még a másolatok másolata is. Az egyetemesen elterjedt s azóta sokmilliószor közölt Gutenberg-portré – több mint száz évvel Gutenberg halála után – egy névtelenségbe rekedt fametsző képzeletében született meg, és először Pantaleonnak a híres német férfiak életéről készült gyűjteményében (1565) látott napvilágot. Később, 1584-ben André Thevet Híres férfiak élete és arcképei című könyvében is megjelent, és innen vált közismertté. Egészen nevetségessé az teszi, hogy mindkét könyvben ugyanez az arckép más hírességek portréjaként is szerepel. Egyetlen Gutenbergre utaló részlete a képnek a figura kezében tartott betűkorong. Az elemzők szerint egyébként is hiteltelen, már csak azért sem ábrázolhatja Gutenberget, mert ő a művelődéstörténet tanúsága alapján nem is viselhetett ilyen ruhát, sőt ilyen bozontos szakállt sem, mert Gutenberg korában egyik sem volt jellemző a német polgárokra, ez a szakállviselet a zarándokok és a zsidó férfiak megkülönböztetőjele volt.

Gutenbergnek tehát nemcsak a kinézete ismeretlen számunkra, hanem gyermek- és ifjúkora is, amit csak feltételezések alapján írnak le a kutatók. Születésének feltételezett dátuma 1394–1399 közé tehető. Tudható, hogy a család eredeti neve Gensfleisch, és Mainzben tekintélyes famíliaként tartották számon, ezért aztán teljességgel rendhagyó, érthetetlen és rejtélyes a családi címerben (a nemzetség több ága is használta ez időben) szereplő bohócsapkás, púpos hátú, egyik kezével vándorbotra támaszkodó, másikban alamizsnát váró tányérkát tartó koldus. A családi címerek képei általában büszkeséggel emlegetett legendás hőstettekre, vitézi életre emlékeztetnek, s nem szégyellni való kéregető koldust, hanem katonát – kezében kard, szablya – ábrázolnak. E mindenképp szokatlan címerképre a kutatók mindmáig nem találtak magyarázatot.
Gutenberg élete tele van fel nem deríthető titkokkal, tartósított bolondságokkal s nem utolsósorban perekkel. Az utókor csak örvendhet ezeknek a pereknek, mert a jegyzőkönyvekből és más aktákból némi adat is kihámozható élete folyásáról, tartózkodási helyéről stb. Strassburgi tartózkodásáról ad hírt egy 1434-ből való okmány, mely szerint „Gutenbergnek is nevezett Gensfleisch János” beleegyezik abba, hogy szabadon engedjék a mainzi tanács jegyzőjét, akit előzőleg éppen ő jelentett fel és záratott börtönbe. Akkortájt többek között egy Ennelin nevű hajadonnal is pereskedett, mert a lány házasságszédelgésért följelentette. A per eredeti iratai megsemmisültek, de az utalásokból arra következtettek, hogy végül is Gutenberg nyert, mert nem tudták házasságra kényszeríteni. Fönnmaradtak aztán becsületsértésekről, kölcsönökről, kamatfizetésekről szóló okmányok, másolatok vagy utalások ezekre. Halálának dátumát egy ősnyomtatvány lapján talált, minden vizsgálat által hitelesnek és egykorúnak ítélt bejegyzés közli: „Az Úr 1468. esztendejében, Balázs napján [február 2.] meghalt Ginssfleiss János, becsületes mester, akin Isten könyörüljön.”
Szerencsére az már nemcsak valószínűsíthető, hanem bizonyosnak is tekinthető, hogy fémmegmunkáló kézművességgel foglalkozott: aranyműves, éremkészítő, pénzverő, pecsétkészítő mester volt. A könyvnyomtató Gutenberg életművének jelentőségét már a kortársai fölismerték. Halála után egy évtizeddel Werner Rolvinck így ír róla: „A Mainzban feltalált könyvnyomtatás a művészetek művészete, a tudományok tudománya, gyors elterjedése által a világ a tudásnak és a bölcsességnek egy pompás, eddig elrejtett kincsével gazdagíttatott és világosíttatott meg.”
A „becsületes mester”-ről, akinek életéről csak hiányos adatok maradtak fenn, de életműve olyan óriási változást hozott az egész emberiség életébe, hogy ezer meg ezer hiteles adat sem elég annak teljes felmérésére, Marschall McLuhan mintegy 500 év múlva egész „csillagrendszert” nevezett el: ez a Gutenberg-galaxis.